Szabadon (JeongGuk f.f.) - Befejezett

30. rész

Ahogy ígértem a mai dupla rész.😊
Kellemes olvasást!

Byul szemszöge

Szomorúan járkáltam fel-alá az immár üres szobákban. Elmentek. Nem is tudtam róla. Azt igen, hogy nem akarnak itt maradni, de hogy ilyen sunyi módon lépjenek le! Bár nem is értem miért foglalkozok én ezzel? Nem az én dolgom. Ha menni akartak hát hajrá, jó utat. Idegesen indultam meg kifelé a szobából mikor hirtelen JiSoo jött velem szemben akivel sikerült összeütköznöm.

- Bocs Byul nem láttalak. Nahát! -pillantott mögém, az üres szobára- Ezek meg? Leléptek? -nézett rám meglepve.

- Nagyon úgy tűnik.

- Te se tudtad mi? -mutatott arcomra, biztos minden rám volt írva.

- Nem. De jobb is, hogy elmentek legalább nem nekem kell kidobnom őket.

- Ja mert meg is tetted volna mi? -horkantott fel irónikusan- Mind tudjuk, hogy hamarabb menekültél volna inkább te el, mintsem kihajítsd innen a kis szívtiprókat.

- Ezt inkább hagyjuk JiSoo. -mentünk le a lépcsőn- Semmi jelentősége ezeknek a beszélgetéseknek.

- Ezt csak te gondolod így. -huppant le az egyik konyhai székbe- Mert menekülsz az érzéseid elől.

- Ugyanmár ez nem is igaz! Nincsenek is semmiféle érzéseim. Legalább is JeongGuk felé egy sem!

- Aha. De mégis ki beszélt itt JeongGukról? -felkönyökölt a pultra és egy roppant diadalittas mosoly kíséretében kacsintott rám. Tusé!

- Te általában minden egyes kiejtett szavadat rá érted szóval...

- Ez nem igaz és ne terelj! Ha még mindig szereted mért mondtad neki azt, hogy már nem érzel iránta semmit?

- Hallgatózni csúnya dolog JiSoo.

- Hazudni pedig bűn. Szóval? -remek, nem száll le a témáról.

- Mert annak semmi értelme nem lenne ha bevallanám neki, hogy még mindig vannak gyengéd érzelmeim felé. Leszarná őket ahogy régen is tette és újra kihasználna engem és megbántana. És mégegy mély pontra kerülést már nem bírnék ki JiSoo.

- Megértem az aggályaid, de mivan ha most másként lenne? És ha a szexi fiú viszonozza azt amit érzel?

- Az kizárt! -horkantottam fel- Erre az egyre soha nem lenne képes. Hamarabb vállalna be egy golyót a fejébe, minthogy bármilyen érzéseket is tápláljon irántam.

- Jajaj SaetByul, te menthetetlen vagy. -felállt és a hűtőhöz lépett- Mit kérsz vacsira?

- Mindegy csak hízlaljon.

Hogy ne barátnőm csináljon mindent odamentem hozzá és kiszedve a vacsihoz való kellékeket nekiálltunk kotyvasztani. Mikor már a húst sütöttem megütötte egy fura hang a fülemet ami odakintről jött. Mintha valaki Halálos iramban-osat játszana az ÉN udvaromon. JiSoora pillantottam aki értette mit akarok és elindult, hogy megnézze mi ez a zajongás. Alig pár másodpercre rá hallottam ahogy fennhangon káromkodik, gondoltam megnézem én is mi folyik ott. De mikor megláttam ki közeledik az ajtóm felé sebes léptekkel még azt is elfelejtettem miért mentem oda. Hogy kerül ő ide? Nem úgy volt, hogy titokban leléptek és többet vissza se akarnak ide jönni? Mi folyik itt?

- Szeretlek Byul!

Még fel sem foghattam mit is ejtett ki száján mert abban a másodpercben ajkaimra tapadt. ÓH ISTENEM! Az egész testem beleremegett, ereim szét akartak durranni, mellkasomat kishíján szívem törte darabokra. Mi a fene van? Agyam némi kihagyás után kapcsolt, hogy amit most csinálok az nagyon nem helyes és kurvára nem kéne, így megszakítva csókunkat ellöktem magamtól egy jókra pofon kíséretében. Éreztem ahogy dühöm egyre csak nagyobb lesz.