Szabadon (JeongGuk f.f.) - Befejezett

6. rész

JeongGuk szemszöge

- Nyugodj már le JeongGuk! -szólít meg fennhangon Taehyung, aki velem szemben ül a mai megbeszélésen- Attól mert az agyvérzés határára sodrod magad azzal nem fog megoldódni semmi. Inkább derítsük ki ki ez az alak.

- Mégis hogy a faszomba? -ripakodok rá kiabálva- Hallottad te is mit mondott az a rohadék? Ő egy fantom.

- Ez mondjuk igaz. -szólal meg Hoseok is- Mikor ott voltunk kicsit körbe kérdezősködtem és senki sem tudja kicsoda ő. De az egész város tart tőle, állítólag még a zsaruk sem mernek ujjathúzni vele.

- Remek. -horkantok fel- Egy újabb önjelölt keresztapa. Ki kell derítenünk ki az a faszi! -csapok mérgesen az asztalra- Jimin, Hoseok és NamJoon utazzatok fel Seoulba és derítsetek ki mindent erről a "hű de kibaszott veszélyes" új főnökről! Tudni akarok mindent! Az itteni munkák várhatnak. Tudni akarom ki ő, honnan jött, van-e családja akikkel zsarolható, hogy a picsába kapaszkodott fel idáig, hol a tanyájuk sőt azt is tudni akarom mikor szarik világos!?

- Igen főnök! -harsogják egyszerre- Indulunk is. Gyertek fiúk!

Miután Hobi távozott kísérőivel csak én, Tae és YoonGi maradtunk a tárgyalómban. Egy szék üresen pihent kettővel mellettem, amin olyan rég ült már tulajdonosa, hogy itt-ott por fedte. Keserű ízzel számban sétálok az italos pulthoz és töltök magamnak egy brandy-t. YoonGi megunva a semmittevést egy kisebb ciccegéssel kísérve kisétált a szobából. Mérges rám, tudom. Bár mind mérgesek. Utálnak engem és teljes joggal. De nem bírok megálljt parancsolni domináns énemnek, mindig felülkerekedik rajtam.
Hamar egy öngyújtó pattanását hallom s látom ahogy Tae rágyújt egy szálra. Mikor észreveszi, hogy őt nézem egy laza mozdulattal átdobja nekem dobozát és a gyújtót is. Kiveszek belőle egy fehér szálat és begyújtva a kissé összenyomott elejét beleszívok s egy korty italt küldök le ígyis émejgő gyomromba. Majd visszaülök székembe.
Csend van. Egyikünk sem szólal meg, pedig ha jól sejtem lenne mit mondanunk a egymásnak. De mindketten tudjuk mi lenne a vége ha újra megpróbálnánk azt a bizonyos beszélgetést, veszekedés. Épp ezért inkább jobb döntés a hallgatás. Nem szeretném őket elmarni magam mellől és igazából tényleg meg sem érdemelnék, mégis valahányszor jönnek ezzel az „Én csak segíteni akarok neked. Szeretnénk segíteni rajtad.” szöveggel azonnal elönt a méreg és képes lennék lepuffantani őket egytől egyig. Mért nem tudják megérteni, hogy nekem nincs szükségem segítségre? Hiszen nincs semmi bajom.

- Szerinted sikerül kideríteniük valamit?

Taehyung hirtelen hangja némileg váratlanul ért, így meg is ijedek tőle. De másodpercek alatt rendezem soraim és a feltett kérdés válaszán gondolkodom.

- Nagyon remélem. Nem akarom, hogy ez a kis semmiből jött újonc beleszarjon a levesembe! Túl sok forog kockán ahhoz, hogy egy kis magát Marlon Brando-nak képzelő faszkalap miatt kelljen lemondani a tervemről. -magyarázom határozottan.

- De minek akarsz olyan messze terjeszkedni? Azután folyton ingázni fogsz Busan és Seoul között?

- Majd megoldom. Először sikerüljön megszerezni a kiszemelt területet.

- De az mivel jobb mint ez?

- Jobbak a lehetőségek. Több a pénzes turista, feltörekvő kis idol jelöltek akik bármit megtennének egy kis fél órás szereplésért a tv-ben. Nagyobb területen tudnánk teríteni a cuccot és több pénzeszsákot tudnánk behálózni akik teletömnék a zsebünket lóvéval közben azt sem tudnák mit is szponzorálnak valójában. -dörzsöltem össze tenyerem- Ha sikerül a tervem dőlni fog a lóvé Tae.