Fogságban 2. évad.
Ebben a történetben betekintést nyerhetünk SaetByul drasztikus változásába, miként lett jó kislányból az egyik lehírhedtebb és legrémisztőbb alvilági alakká.
A folytatásban találkozhattok régi ismerősökkel, szereplőkkel és olyan...
Itt a folytatás! Mivel már hajnalok hajnalán kivetett az ágy😢 gondoltam befejezem az elkezdett részt ne csak üljek tétlenül a sötétben.😁 Fogadjátok sok szeretettel.
- Nem sírok, kilyukadt az infúzió és arcba talált. És Guk nem halt meg. Egyenlőre.
- Egyenlőre? Ez meg mit akar jelenteni? -ordítozott Taehyung mély hangján.
- Úgy, hogy az a rengeteg metamfetamin ami a szervezetébe került, ígyis, hogy "időben" észrevettük, rohadtul nem tett jót neki. Bevérzett mindkét veséje, a keringése összeomlott és kishíján szétrobbantak az erei. Bár most sikerült visszahoznunk, de egyáltalán nem biztos, hogy megéli a reggelt.
Lefagyva hallgattam Jin orvosi megállapítását és nem sok kellett ahhoz, hogy felzokogjak. Tae azonban megelőzőtt ebben. Őrjöngve kezdett el rúgkapálni és tört-zúzott amit csak ért. Alig bírtuk lefogni.
- Nyugi van Tae, ezzel nem oldasz meg semmit! Viselkedj öcsi, nem otthon vagy!
Az idősebb erőteljes intelmeire a zokogó fiú abbahagyta a tombolást de könnyei nem apadtak el. Amit meg is értek.
- Bemehetek hozzá? -nézett rá könnyes szemekkel.
- Persze, de jelenleg teljesen ki van ütve. És csak szólok, nem szép látvány.
- Nem baj akkor is látni akarom!
Berohant. Én csak bámultam Jinre, ahogy ő is rám. Nem kellett mondania semmit, nem volt szükség szavakra, a tekintetünkben ott volt minden. Biccentett, én is. Aztán utat adva neki hagytam, hogy elmenjen. Ledöbbenve estem vissza a műanyag székre és kezdtem el újra néma csendben sírni, ki tudja hanyadjára. Belső hangjaimat túlharsogták a bentről kihallatszódó fiú keserves szavai.
- Nem halhatsz meg JeongGuk! Hallod? Hallasz engem? Nem hagyhatsz itt minket! Esküszöm ha felkelsz én foglak kurvára kinyírni! Miért tetted ezt magaddal, hm? Miért, miért, miért?
Miután újabb és újabb könnycseppeket morzsoltam el erőt vettem magamon és felálltam. Rátettem kezem a kilincsre és kinyitottam az ajtót. Tae ott ült az ágy melletti széken és barátja kezét fogta, feje az ágyra hajtva, úgy sírt. Ettől és az ájultan fekvő férfi látványától ismét előbukkant néhány sós csepp szemeimből. Igaza volt Jinnek, nem túl szép látványt nyújtott így JeongGuk.
اوووه! هذه الصورة لا تتبع إرشادات المحتوى الخاصة بنا. لمتابعة النشر، يرجى إزالتها أو تحميل صورة أخرى.
Mindenhonnan csövek lógtak ki, oxigént kap és az infúzió is csöpög. Borzasztó látvány! Lassan, szinte alig mozogva sétáltam oda Taehyung mellé. Rásimítottam vállára amire felemelte fejét. Szemei pirosak voltak -biztosan dörzsölte- arca csurom víz és száján vette a levegőt. Odahúztam egy széket és leültem mellé. Nem szóltunk egy darabig egymáshoz. Bár részemről nem igazán lett volna mit mondani. Még mindig sokk hatása alatt vagyok, nekem még emésztenem kell a frissen szerzett infókat. Tae meg... nos, el tudom képzelni miket érezhet most. Hiszen még most sem biztos, hogy nem veszíti el az egyik legjobb barátját.
