Szabadon (JeongGuk f.f.) - Befejezett

9. rész

SaetByul szemszöge

Felrobbanok idegességemben! Legszívesebben ordítanék, ha nem éppen egy étteremben vacsoráznék az egyik leendő pénzeszsák ügyfelemmel. Épp most láttam a hírekben, hogy a múltkori fogjunkat holtan találták egy építkezésen, kb három méterrel a föld alatt. Mégis hogy a fenében lehet ez? Ki ölte meg és miért? Csak nem az az önmagát eltakaró pasas akivel abban a clubban volt találkozója? De ez hülyeség. Hiszen az embere volt, vagyis azt állította. Vagy lehet rájött valahogyan, hogy elkaptuk és kifaggattuk? Lehet. A francba is már, hogy mindig ilyenkor történik valami! Idegesen kaptam elő telefonomat és azonnal pötyögni kezdtem rajta.

*Hívd össze az embereket 9-re! Mindenki legyen ott, sűrgős beszédem van mindenkivel!*

Szinte le se tettem az asztalra a telefont az máris pittyegni kezdett.

*Óhajod számomra parancs főnök. Egyéb kérés?*

*Ja! Befejezhetnéd már ezt a gyerekes viselkedést, egyáltalán nem áll jól!*

*Sajnálom. Én csak tartom magam a megbeszéltekhez. Tudom hol a helyem.*

Inkább már nem is válaszoltam semmit csak visszacsúsztattam táskámba mobilomat. Halk sóhajjal szorítottam össze ajkaim JiSoo napok óta tartó dacos viselkedése miatt.

- Minden rendben kisasszony? -nézett rám a velem szemben ülő férfi.

- Persze semmi baj. Folytathatjuk?

- Szívesörömest kisasszony. Mindig öröm számomra ha egy ilyen fiatal és okos hölggyel tárgyalhatok.

&&&

Alig vártam, hogy hazaérjek és ledobhassam magamról kényelmetlen magassarkúmat és belebújhassak papucsomba. A megbeszélés előtt még elszaladtam átöltözni aztán a tárgyalóba mentem. Mind az öt belsőemberem ott ült, JiSoo is. Amit bevallom furcsállok, eddig mindig kihagyta a megbeszéléseket. De félretettem döbbenetem és a székemhez sétáltam. Bekapcsoltam a mögöttem falraszerelt tv-t és kikerestem azokat a csatornákat amik hírekkel foglalkoznak. Szinte mindenhol ugyanazt adták, „Hullát találtak Seoulban”.

- Tud bárki bármit erről? -néztem végig dühösen a társaságon.

- Nos én... tudok pár infót... -állt fel BaekHyun, összehúzva magát, félve nézett rám.

- Valóban? Hallgatlak. -foglaltam helyet.

- Az egyik emberem nemrég azt a hírt hozta, hogy az egyik dílere látta ezt a pasast néhány idegen férfival a város szélénél és nem néztek ki úgy, mint akik évek óta nem látott cimborák.

- Kik voltak azok a férfiak?

- Nem tudni. Nem idevalósak.

- Van még valami?

- Hát... ami azt illeti... -túrt bele hajába zavartan.

- Kivele! -emeltem meg hangom.

- Az emberünk látta ahogy betuszkolják a csávót a csomagtartóba és követte őket. Egy elhagyatott motelnél kötöttek ki. Távolról figyelte őket aztán lövést hallott és elmenekült onnan.

Hát ezt NEM HISZEM EL! Ugye most csak gecizik velem!? A rohadt életbe!

- Valóban? -álltam fel és teljes erőből az asztalra csaptam, mire mindannyian összerezzentek- És ezt mégis mikor a kurva életben akartad nekem elmondani!? -ordítottam- Ha a pasas teste gyökeret ver és csecsemők potyognak a fáról!?