Szabadon (JeongGuk f.f.) - Befejezett

19. rész

SaetByul szemszöge

Idegesen járkáltam fel-alá szobámban, aggódtam a műtőasztalon fekvő fiúért. Akármennyire is utáltam a Jeon birtokon lenni, szolgaként tengetni a napjaimat és eltűrni JeongGuk szarságait, Jimin tagadhatatlanul is a barátom lett. Végig kedves volt velem és igyekezett mindig segíteni, kihúzni a bajból. Persze miután kidobtak a rabszolga "állásomból" ő sem törte magát azon, hogy megtaláljon és megkérdezze hogy vagyok. Egyik felem haragszik is rá, ahogy a többiekre is, de mivel ő sosem ártott nekem így nem is kívántam soha a halálát. És ez most sem változott. Bár őrültség tőlem megmenteni az ellenségemet vagyis annak egyik emberét, de a háborgó belsőm és emberségem úgysem hagyott volna megnyugvást. Nem tudtam volna otthagyni őt, hogy meghaljon.

Hirtelen kopogás rázza fel szobám csendjét majd az ajtó kicsapódik és egy roppant zabos ChanYeol trappol be rajta.

- Ezek mégis mi a faszt keresnek itt!? -ordítja, egyenesen arcomba.

- Hellóka, vegyél vissza ChanYeol! -löktem rajta egy kicsit- Ne emeld fel a hangod velem szemben!

- Ne haragudj. -hátrált pár lépést majd lehalkította hangját- Miért van itt az ellenség?

- Csak addig lesznek itt amíg Jin kiműti Jiminből a golyót, aztán húznak vissza oda ahonnan jöttek. -legalább is remélem...

- Szóval ismered őket. Remek... -csapott combjaira- Minek kellett idehozni őket? Most már tudni fogják hol a búvóhelyünk, ránk fognak támadni SaetByul! -ragadta meg karomat.

- Nem fognak.

- Ezt miből gondolod?

- Mert tartoznak nekem. Lehetővé tettem, hogy megmentsék az egyik emberüket, így cserébe azt fogom kérni, hogy menjenek vissza Busanba és soha többé ne jöjjenek ide.

- Ch, ja. -horkantott fel- Mert szerinted be is tartják mi? Ne légy már ennyire naiv Byul!

- Elég ebből! -emeltem meg hangom- Nem a te dolgod eldönteni kiket hozok a házamba és kiket nem. Vegyél vissza Yeol!

- Sajnálom Byul, de... Muszáj vagyok tenni valamit ha te elfogultságodban hibát követsz el!

- Állj! Mivan? -léptem hozzá közelebb, kezdtem nagyon ingerült lenni- Elfogult? Tényleg ezt a jelzőt használtad rám!?

- Igen. Az vagy, nem látsz a fura kis ködtől ami a szemedet ellepte.

- Hogy mi a franc van!? Te miről beszélsz?

- Ó ugyan már, te is tudod miről beszélek. Azóta ideges és szétszórt vagy mióta az a seggfej Jeon gyerek feltűnt azon a bálon. Nem tudom honnan ismered, mi volt köztetek, de teljesen elveszted önmagadat miatta! Byul, térj már észhez, az a férfi ott az ellenséged és nem egy rég nem látott pajtás az iskolából! -kiabálta.

Leesett állal bámultam rá, nem akartam hinni füleimnek. Ez most tényleg megtörténik vagy képzelődöm? Jól hallottam volna amit az imént hallani véltem?

- Na idefigyelj ChanYeol. Nagyon gyorsan vegyél vissza az arcodból és tudd hol a helyed! Kikérem magamnak ezt a fajta gyanúsítgatást és a rágalmaid! Nem vagyok idióta se agyilag rokkant, hogy ne tudjam eldönteni jól teszem-e amit teszek vagy sem. Okkal engedtem be őket a házamba, okkal hagytam, hogy használják a műtőmet és okkal állítom azt, hogy miután ez lezajlott hazamennek! Igen, ismerem őket, még régről. De semmi közöm egyikükhöz sem és soha nem is volt! Világos!? Úgyhogy ha csak nem akarsz BaekHyun sorsára jutni akkor kurvára ajánlom neked, hogy többet ne merj kiabálni velem, valótlant állítani és megkérdőjelezni a döntéseimet! Érthető voltam!?