Szabadon (JeongGuk f.f.) - Befejezett

22. rész

Gondoltam megkísérlek pihenni egy kicsit saját ágyamban, mert valljuk be egy rühes vasszéken nem épp a legkellemesebb aludni, de ez a tervem hamar dugába dőlt ChanYeol felbukkanásával. Aki idegesen, tajtékozva rontott be szobámba.

- Csakhogy megvagy végre! -csapta ki ajtómat- Megmondanád mégis mi a fészkes fene ütött beléd!? -ordította- Kb kismilliószor hívtalak!

- Tudom, láttam.

- És mért nem veszed fel azt a kurva telefont ha hívlak!?

- Már megbocsáss de kinek is képzeled magad most jelenleg? -emeltem meg én is a hangom- Tudtommal kurvára nem tartozom neked elszámolással sem magyarázattal mit miért teszek! Nem vettem fel mert nem akartam felvenni, más dolgom volt.

- Jah, más dolgod mi? -horkantott fel gúnyosan.

- Parancsolsz? -keltem ki ágyamból.

- Láttalak vele!

- Kivel? -hirtelen nem esett le kiről is van szó.

- Azzal a zsúrbubival! Láttam ahogy bent voltál a szobájában. -áhh, már leesett...

- És? -vontam fel szemöldököm.

- Mégis hogy képzelted? Ő az ellenséged SaetByul, ha elfelejtetted volna.

- Hohó! Álljunk csak meg egy percre! Hogy mersz velem szemben ilyen hangot megütni, hah!? -bökdöstem meg mellkasát- Milyen jogon vonsz te engem kérdőre!? Csak azért mert egyszer megengedtem, hogy megcsókolj akkor már azt hiszed bármit megtehetsz!? Hát kurvára nem, öcsi! Nagyon ajánlom neked, hogy baszott gyorsan vegyél vissza az arcodból és tudd hol a helyed ebben a kurva házban! -kiabáltam teljesen kikelve magamból- És jegyezz meg valamit, bármi ismétlem BÁRMI történjék is itt én vagyok a főnök, én hozom a döntéseket és senkinek semmi joga beleszólni ezekbe! Világos!?

- Igen Byul, világos... -felelte megalázkodva nekem de hangja roppant nagy idegességről árulkodott.

- Ja és még valami. Azok ott lent -mutattam az orvosi felé- nem az ellenségeim, megértetted!?

- Ahogy akarod.

- Most pedig hagyd el a birtokom, nem akarlak látni egy darabig!

- Na de Byul.

- Semmi de! Takarodj!

Vetett rám egy mérges kontra csalódott pillantást majd kiviharzott szobámból. Idegesen dobbantottam lábammal és az ágyra vetettem magam. Miért történik ez velem!? Utálom ezt a helyzetet! Pár pillanatra rá JiSoo rohant fel az emeletre és nálam ért célba. Hm, sejtettem.

- Ne most JiSoo, semmi kedvem ehhez. Különben is biztos hallottál mindent.

- Hát nem mindent... De most nem ezért vagyok itt, gyere le MinSeok és JongDae visszajöttek.

- Sikerült elfogniuk Sárkányt?

- Hát azt nem, de... Inkább gyere le.

Borzasztóan kíváncsi lettem mi lehet az amit nem mond el nekem hanem látnom kell. Követve őt a nappaliba mentünk ahol két emberem várt rám, eléggé kimerülten. Arcuk fáradtságról árulkodott. Amint megláttak felpattantak a kanapéról.

- Főnök! -hajoltak meg előttem.

- Mi az mit derítettetek ki?

- Kérlek ne haragudj ránk SaetByul de nem sikerült elkapnunk Sárkányt, meglépett a maradék embereivel. De ezt találtuk a titkos búvóhelyén. -nyújtott át nekem egy borítékot.