Szabadon (JeongGuk f.f.) - Befejezett

13. rész

JeongGuk szemszöge

Ma van a napja, hogy végre Hobi barátunkat felébresztik. Ideje már! Jelenleg csak én vagyok a kórteremben és YoonGi, a többiek azután kutatnak aki ezt tette Hoseokal. Sajnos csak kétes információink vannak, egyik sem igazán megbízható. A Gwangju-i lecsúszottak azaz a „Pár gramm drogért eladom akár anyámat is bárkinek” arcok csak infónak sem nevezhető morzsácskákat tudtak mondani az embereimnek és a legszebb az egészben, hogy mind mást mondtak. Egy közös van bennük, ugyanattól a személytől szerzik be a napi adagjukat. Jimin és Tae pont ezt az alakot próbálják megtalálni míg NamJoon a helyszínt és a várost ellenőrzi hátha hátrahagytak valami nyomot magukután.
Kattogó fogaskerekeimet az ajtón belépő régi új csapattársunk zavarja meg. Jin bólintva nekünk az ágyhoz lép majd egy színtelen folyadékot fecskendez Hoseok infúziójába. Szinte lélegzetvisszafolytva figyeljük az alvó fiút, aki még mindig nem mozdult meg. Eltelik egy perc de semmi, kettő semmi, a harmadikban viszont Hobi ujjai elkezdtek mozogni. Megörültünk. Azonnal odaléptünk mi is hozzá. Majd kipattantak szemei és úgy ült fel az ágyon, hogy eskü még én is beszartam rajta. Akár egy horror film megszállós jelenete. Jin azonnal odakapott hozzá és visszanyomta az ágyra.

- Hóhó WonderMen nyugi van. Ne csinálj hirtelen mozdulatokat!

- Miért, mivaáánn? -kapott oldalához feljajdulva fájdalmában.

- Ezért. Csúnyán megsérültek a bordacsontjaid, ne tegyél erőteljes mozdulatokat vagy ez lesz belőle. -mutatott rá- Nyugodj le és ne pattogj még itt is Conan.

- Jin? -pillantott rá csodálkozva mint akinek most esik le, hogy ki is beszél hozzá.

- Hát még egyenlőre így hívnak. -mosolyodik el.

- JeongGuk? -nézett rám, majd a mellettem állóra- Busanban vagyok? Hogy kerültem ide?

- Nem emlékszel? -néztem rá.

- Nem igazán. Mi történt?

- Lebuktál kémkedés közben és meglőttek. Jimin mentett ki.

- Oh. Igen, asszem' dereng már valami. A faszi le akart lépni én pedig utánna mentem. Aha. -erősítette meg saját emlékeit- Aztán jött az a magas szőke srác. Lefogott, dulakodtunk. Igen. Aztán jött a többi fegyveres krapek és meglőttek. -dörzsölte meg homlokát.

- Kell neked hősködni! Azzal bíztalak meg, hogy figyeld meg a palit ne lelövesd magad bazdmeg! Hogy gondoltad, hogy egyedül mész szembe egy egész sereggel? -teremtettem le, gonosz hangomon.

- Nem én akartam. -pillantott rám- Én megbújtam. Az a srác volt.

- Milyen srác?

- Az aki lebuktatott és akiről kiderült, hogy a célpontunk egyik igen csak nagy beosztottsággal bíró embere.

- Ezt miből szűrted le?

- Hát a megfigyelés alatt gyakran vonultak félre és beszélgettek csak ketten. Már ha a csávó ott volt.

- Mért, nem volt mindig ott?

- Nem. Volt amikor napokig nem jelentkezett. De ha jelen volt akkor általában együtt lehetett látni őket.

- Hogy néz ki ez a férfi?

- Magas, szőke haja van, sportos alkatú olyan normál kinézetű.

- A neve?

- Fogalmam sincs. Nem álltam le velük bemutatkozósat játszani.

- Sikerült valamit kiderítened?