Szabadon (JeongGuk f.f.) - Befejezett

7. rész

Meg is hoztam a folytatást.😊 Remélem tetszeni fog mindenkinek!

SaetByul szemszöge

A frusztráló csend ami körbevett minket roppant zavaró volt. Kicsivel messzebb, emberek, családok sétáltak ki az óriási udvarból, maguk mögött hagyva halott hozzátartozóikat. Jiminnel kicsit félrevonultunk, ne hallják miről is beszélünk éppen. Bár nem mintha egyikünk is szólna akár egy szót is, de na, ezt szokás ilyenkor. Furcsa volt szemtől szemben állni vele, főleg annyi idő után. Szinte mit sem változott, csupán ezüstös tincseit sötétbarnákra cserélte. Egy alacsony beton falon ülünk, ami kissé nyomja hátsómat de jobbnak láttam nem mocorogni. Most, hogy újra itt van, szinte azonnal robbannak fel bennem az elnyomott emlékeim. Félek a végén még sírva fakadok, amit jó rég nem tettem már.

- Jó újra látni téged Byul. Mondd csak mi járatban vagy Busanban?

- Az anyámhoz jöttem. Meglátogattam a sírját és vittem a kedvenc ételeiből. Gondolom te is ezért vagy most itt nem? -biccentettem az óriási építmény felé.

- Igen, a szüleimmel jöttem. Sokáig maradsz?

- Nem. Holnap utazunk vissza.

- Mi? -pillantott rám kérdőn.

- Ja, igen. Egy barátommal vagyok itt. -csak bólintott, hogy felfogta amit mondtam neki.

- Na és, milyen Seoulban lakni?

- Honnan tudod, hogy ott lakom?

- Tae mondta, hogy pár hete összefutottatok egy bárban. -hm, tényleg.

- Oh, igen. Szóval akkor az tényleg ő volt. -könyveltem el magamban- Te nem voltál ott?

- De. Mindannyian ott voltunk. Csak Jin hyung nem.

- Dolga akadt?

- Nem. JeongGuk kidobta a csapatból. -ó, na ez meglepett.

- Miért?

- Hosszú sztori. A lényeg, hogy JeongGuk teljesen kifordult önmagából és igyekszik mindenkit elmarni magamellől. Jinnel összevesztek és megmondta neki, hogy addig nem is jön vissza amíg Guk nem kezelteti magát.

Elképedve hallgattam Jimin mesélését. Furcsa. Jó mondjuk az mindig is nyílt titok volt, hogy Jeon... vagyis ő nem százas de, hogy a saját barátai ellen forduljon? Nem rá vall. Eddig értük bármit megtett volna. Vajon mi késztette az efajta viselkedésre?

- Hát sajnálom, remélem megoldódnak a gondjaitok. -álltam fel- Viszont nekem most mennem kell, megkeresem JiSoot aztán húzunk a szállásra. -indultam el- Örültem a találkozásnak.

- Várj egy kicsit SaetByul! -rohant oda hozzám- Kérdeznem kell valamit. -hangja komoly volt, kimért. Tudtam nem azt akarja kérdezni hogy vagyok.

- Kivele, hagy halljam.

- Ismersz olyan személyt akit úgy hívnak, hogy Fekete Angyal?

A név hallatán még az ütő is megállt bennem. Honnan ismeri ő az alteregómat? Ugye nem?

- Nem igazán. Mért ki ő? -próbáltam adni a naivat.

- Elvileg ő a Seoul-i alvilág feje. Legalább is mi így hallottuk, hogy ezen a néven fut.

- Biztosan. -vontam vállat- De erről mért engem kérdezel?

- Nem is tudom... -túrt bele hajába, arca is kezdett kipirosodni, mintha zavarban lenne- Csak arra gondoltam... Tudod mikor láttunk téged abban a clubban ahogy azokat a gyanús külsejű pasasokat megfigyeled olyan másnak tűntél. Aztán jött a lövöldözés és ti eltűntetek hátul a haverjaiddal. Nem tudom... azt gondoltam, hogy... talán te...