Szabadon (JeongGuk f.f.) - Befejezett

24. rész

Hogy bármikor készenálljak a találkozóra visszahívtam ChanYeolt, hogy ő is erősítse bátor, mindenre kész csapatomat. Persze a nagyon apró részletekbe nem avattam be, csak abba amit tudnia kell. BaekHyunt is próbáltam elérni de vagy elhagyta a telefonját vagy kártyát cserélt, mert az eddigi száma megszűnt létezni. Hát ez már az ő baja. Ha még mindig játszani akarja a durcás kisfiút hajrá.

Épp az ékszernek kinéző lehallgatókészülékeket ellenőriztem mikor nemvár vendégek jöttek be laboromba.

- Byul beszélhetünk veled? -állt előre Taehyung.

Furcsa volt, hogy mindannyian ott vannak, még Jimin is. Vajon mit akarhatnak?

- Jó, de siessetek nem épp a legjobbkor jöttetek.

- Tudod... beszélgettünk, megdumáltuk a nemrég történt dolgokat és rájöttünk, hogy Sárkány mindig egy bizonyos útvonalat követett eddig. -tett le elém egy térképet.

- Látod? -bökött rá NamJoon- Egy bizonyos alakot követve jelent meg az országban valahol. Persze vannak hiányosságok mert lehetnek olyan helyek ahol bár felbukkant de vagy nem látta senki vagy nem ismerték fel.

- Ez mind szép és jó, de mire akartok ezzel célozni?

- Csak nézd. Először Seoulban bukkant fel. Aztán Seosan városában Eumam-Myeon negyedében. Végül pedig Namyangjuban látták.

- És? -néztem rájuk értetlenül - A városok SaetByul, nézd! A kezdőbetűk, valahányszor sorba teszed éppen merre járt a betűk pontosan azt adják ki, hogy.... Sen. -mondtuk ki kórusban.

- Ezt nem értem. Miért tesz ilyet?

- Mi sem tudjuk. De úgy tűnik ő ismer téged.

- Ch ja, erre én is rájöttem a leveléből. -hupsz elszóltam magam.

- Milyen levél? -nézett rám Jimin meglepett arccal.

- Csak az embereim találtak a búvóhelyén egy levelet ami nekem volt címezve. -Ezt most mért is mondom el?

- Oh. Akkor már értem ezt a felhajtást. -szólalt meg az eddig csöndben álldogáló YoonGi is.

- Akkor azért mondtad azt, hogy menjünk el igaz?

- Igen. Mert ehhez nektek semmi közötök. Sárkány velem akar találkozni és nem veletek. Plusz elvileg azt írta, hogy nem akar engem bántani sem a helyemre pályázni. -vontam vállat.

- És hiszel neki? -lépett közelebb Jimin.

- Természetesen nem. De nem fogom veszni hagyni az esélyt, hogy végre találkozhassak vele.

- És ha csapdába csal?

- Fel vagyok rá készülve. Nem kell aggódnotok, elbírok vele. Volt már dolgom keményebb fickókkal is, úgyhogy..! Szóval örülnék ha hagynátok dolgozni és végre hazamennétek. Nem vagyok már az a gyenge kislány akit ti megismertetek! Szóval ideje lenne ha nem kezelnétek úgy! Se ti sem pedig a drágalátós főnökötök.

Otthagyva őket kisiettem az udvarra, hogy távol legyek tőlük és lenyugtassam lángoló elmémet. Az én hibám. Megtanulhattam volna, hogy folyton alábecsülnek, már csak női mivoltomból is. S főleg ők. De megmutatom nekik! Megmutatom, hogy igen is bátor vagyok, legyőzhetetlen és méltó jelenlegi címemre!

&&&

Miután minden apró kis részlet készen állt a nagy eseményre már csak azt kellett várnom, hogy Sárkány újra felhívjon vagy valahogy kapcsolatba lépjen velem. Bár csupán két nap telt a rejtélyes hívása óta, de bízom abban, hogy nem húzza el sokáig. Mert bevallom ez a semmittevés nem igazán az én világom. És tegnap óta csak azon tudok agyalni amit a fiúk felvázoltak nekem. Tényleg roppant furcsa ahogy a nyomon követett városok, városnegyedek vagy utcák kezdőbetűi mindig az én vezetéknevem tették ki. De miért? Hogy lehet ez? Honnan ismerhet? Meg kell tudnom végre ki ő!
Sajnos az embereim sem mondanak semmi bíztatót, a város nyugis, sehol egy gyanús mozgás, csönd van. Aminek talán örülnöm kéne de van mikor a csend a leghalálosabb dolog a világon.