Szabadon (JeongGuk f.f.) - Befejezett

18. rész

Fogadjátok szeretettel a folytatást.😊

JeongGuk szemszöge

- JeongGuk vigyázz!

A kiabáló hangra megfordultam s láttam ahogy egy rakétavetőt irányítanak egyenesen felém. Már akkor sejtettem, hogy az a rohadék készül valamire mikor rábíztam őt YoonGira és NamJoonra. Tudtam, hogy sosem állna át hozzám és esze ágában sincs nekem dolgozni. De arra nem számítottam, hogy egy komplett hadsereggel rendelkezik arra meg főképp nem, hogy számítottak a mi "látogatásunkra". Mintha az a szardara tudta volna, hogy el fogom őt kapni és előállok egy ilyen ajánlattal. Mintha tisztában lett volna azzal, hogy itt vagyok vagy idejövök. Nem is tudom.
Mikor kaptam a telefont YoonGitól, hogy csapda az egész és megtámadták őket valahogy nem volt váratlan számomra. Persze nem az első alkalomnál számítottam rá, azt hittem akkor fog megkörnyékezni mikor mind egy helyen vagyunk vagy elcsal valahová és akkor nyír ki, közönség vagy védelem nélkül. Könnyelmű voltam. Elbíztam magam és előre ítélkeztem. Miért csinálom ezt folyton?

Gyorsan elugrottam a felém száguldó töltet elől, ami egyenest a mögöttem lévő falba vetődött, minek következtében az egész jobb oldali szerkezet meggyengült. Tudtam össze fog dőlni és azt is, hogy ki kell jutnunk onnan!

- Fiúk! -ordítottam el magam, mire kb minden szempár megtalált engem- Kifelé, de kurva gyorsan!

Nem kellett magyaráznom, nem kellett mutogatnom, a recsegő, omladozó betonoszlopok mindent elárultak. Egyszerre kezdtünk el rohanni. Ebben csupán az volt a dopping, hogy nem menekülhettünk másfelé csakis előre. Ahol pont az ellenség tüzelt ránk, ahogy csak a csövön kifért. Tudtam tennem kell valamit ha meg akarom menteni a srácokat, ezért kurva gyorsan járattam tekintetem a környéken, hogy mi a faszt is kéne most csinálnom. Szinte éreztem ahogy fogaskerekeim teljes erejükből forognak körbe-körbe kimaximalizálva agyi kapacitásom. Ekkor, mint egy utolsó reménysugár, megpillantottam oldalt egy kirobbantott lyukat a falban, ami talán az egyetlen kiút volt számunkra. Tudtam csakis ott juthatunk ki élve.

- YoonGi egy füstbombát, de azonnal! -parancsoltam ordítva.

Mire a fiú előkotort mellénye valamelyik zsebéből egy hosszúkás tárgyat amit azonnal átdobott nekem. Ismert kézjeleinkkel elmagyaráztam nekik a tervet, miszerint tartsanak nyugatnak ha élve ki akarnak jutni. Kihúztam a reteszt és eldobtam a bombát. A füst hamar láthatatlanná tett minket és igyekeztünk kijutni az omladozó épületből.
Percek után egy füves réten találtam magam oldalamon Jiminnel és NamJoonnal. Hamarosan a füst kontra por felhőből kiszáguldott Taehyung, Jin és YoonGi is. Köhögtünk és levegő után kapkodtunk. De nem pihenhettünk hiszen közelről hallottuk az ellenség minket kutató hangjait. Hirtelen autók suhantak el mögöttünk amikből azonnal tüzet nyitottak ránk. Lehasaltunk ugyan de Jimint eltalálta az egyik lövedék amitől azonnal a földre esett, és ha mindez nem lett volna elég a pisztolyok hangjára a minket bent kutató rohadékok is kezdtek előtűnni a füst mögül. Tudtuk, bár ha nem is igazán férfihoz méltó cselekvés, de menekülnünk kell! Odakúsztam Jimin barátomhoz és Taehyung segítségével felhúztuk őt a földről és rohanni kezdtünk. Közben Jin, NamJoon és YoonGi egyfolytában tüzeltek a minket támadókra. Nem túl messze kiszúrtam egy otthagyott kocsit, tudtam talán az az egyetlen esélyünk, hogy meglépjünk előlük.

- YoonGi, tartsátok a frontot amíg beindítom a kocsit, Tae vigyázz Jiminre! -adtam át neki teljes testsúlyát.

Mind bólintottak és heves golyózáport indítottak a kb két tucatnyi emberre akik egyre csak közeledtek felénk. Én teljes erőmmel az autóhoz rohantam és kinyitva ajtaját rögtön a slusszkulcs után kezdtem idegesen kutatni, de sehol sem volt. Jobb híján lepattintva a műszerfalat kiszedtem a drótokat és összeérintve párszor a két véget szerencsére sikerült beindítanom a motort. Megörültem. Gyorsan kihajoltam, hogy szóljak a többieknek, hogy mehetünk, de mikor mindkét lábam talajt ért egyenesen egy rám szegezett pisztoly csövével néztem farkasszemet. Egy fekete maszkot viselő férfi állt velem szemben, kissé magasabb volt mint én.