Angyal a pokolból

31. fejezet

Theodore szemszög:

Órákat töltöttem Elijah vigyázásával, miközben birkóztam a kísértéssel, ami már nem halk suttogásként, inkább egy erős, kíméletlen szörnyetegként próbált meggyőzni: az agyamtól kezdve, a szívemen keresztül az egész testembe átvándorolt, néhol megmozdítva a kezeimet, amik egy-egy pillanatra engedelmeskedtek is neki; már majdnem elérte a célját, mikor zúgni kezdett a telefonom. A kijelző szerint egy ismeretlen szám telefonált, így egy kis ellenérzettel, hezitálva vettem csak fel; eltávolodtam az ágytól, nehogy a hangok felébresszék a drágámat.

-Halló?

-Helló, Theodore.

A női hang vérfagyasztóan hatolt a fülembe, s hirtelen megfordult körülöttem a világ. Vetettem egy gyors pillantást az alvó angyalkára, aztán berohantam a fürdőszobába, nehogy bárki is fültanúja legyen a beszélgetésnek.

-Honnan van meg a számom?! Mit akarsz?? – suttogtam, immáron a mosdókagyló előtt. A fejem egy pillanat alatt forogni kezdett, gondterhelt gondolatok cikáztak benne össze-vissza. A vonal másik végén hirtelen minden elcsendesedett, aztán megint megszólaltak.

-Csak tudatni akartam veled, hogy az információk kiszivárogtatása súlyos büntetést von maga után. – mondta Judy. – És ha kiderül, hogy bármiben is benne voltál, a klub és a tagok együttesen fognak kiiktatni.

A torkom teljesen kiszáradt, s a félelem szétterjedt az egész testemben. Ez egy fenyegetés volt, leplezetlenül és tömören.

-Tudsz bármit R.K. letartóztatásáról? Ha igen, kötelességed közölni velünk.

-Judy, mi a franc van?

Próbáltam adni a hülyét, aki semmit nem tud, hátha a mikrofon annyira eltorzítja a hangomat, hogy nem jön rá, mennyire ideges vagyok. Léptek halk zaja hangzott fel és becsukódott egy ajtó, mielőtt válaszolt volna.

-Itt most nem hallanak... Te egy kibaszott nagy idióta vagy! – kiáltotta. A hangja teljesen megváltozott, sokkal természetesebbé vált, mint amikor négyszemközt beszélgettünk. - Gondolkodtál egyáltalán?? Szinte mindenki rád gyanakszik, mióta az egyik törzsvendég kámforrá vált!

-Mi? -

-Tegnap este nem jelent meg a partin, azóta nem is válaszol, ezért a vén idióták aggódni kezdtek a saját biztonságukért. Válaszolj, nem úgy, mint egy portásnak, hanem nekem: benne vagy a dologban?

Kellett néhány pillanat, amíg felkészítettem a hangszálaimat az „őszinte" válaszadásra.

-Nem, nem vagyok benne.

-Ne hazudj. – Judy hangja komorabbá vált. – Ezt a saját érdekedben mondom neked, érted? Ha nem mondod el az igazat, tuti biztos, hogy megtalálnak és kinyírnak. Ha őszintén beszélsz, talán tudok falazni neked, amíg be nem zárják ezt a pöcegödröt.

Egy nagy gombóc nőtt a torkomban, ami kegyetlenül fojtogatni kezdett.

-Mi van?... Egyáltalán miért higgyek neked?

-Mert önszántamból segítek és nincs más választásod. Vagyis van, csak gondolom, nem akarsz meghalni... De van egy ajánlatom: azt hiszem, tetszeni fog, több lesz, mint szükségszerű választás.

A fal megtámasztotta a hátam, szerencsésen megakadályozva, hogy ráboruljak a padlóra.

-Mi az? Mit akarsz?

-Nagyon egyszerű: én is spiclivé válok, segítek bezáratni a klubot, ha te megakadályozod, hogy lecsukjanak. Mint mondtam, álmaim vannak, a börtönben pedig aligha érem el őket.