Angyal a pokolból

6. fejezet

Theo szemszög:

Leültem vele szemben és mélyen a szemébe néztem; a tekintete már most sokat változott az első találkozásunk óta, a szürkés, élettelen élővé és zafírkékké vált.

-Szeretnéd, hogy Elijahnak hívjalak? – kérdeztem, mire kérdő tekintettel nézett vissza rám. 

-Vagyis nem emlékszik. - gondoltam, majd elővettem az aktáját. Ügyelve arra, hogy eltakarjak néhány részletet, elé toltam az első papírt.

-Elijah Bailey. Ez a neved, igaz?

Ámulva nézett hol a papírra, hol rám.

-A nevem?... – motyogta. – Az nem ez?

A számára mutatott, mire megráztam a fejem.

-Egy szám nem lehet a neved, butus. A név, amit a szüleid adtak neked, az Elijah. A kérdésem igazából az, hogy akarod-e ezt használni. – Miután elolvastam a szüleiről szóló részt, kételyeim támadtak arról, hogy egyáltalán szeretné-e ezt a nevet. Ő azonban boldogan bólogatott.

-Elijah... - ízlelgette a nevet. – Tényleg Elijah Bailey?

-Persze. Miért írnának hamis neved a papírra? – mosolyogtam. – Na de, Elijah. Mesélj nekem magadról. Szeretnélek jobban megismerni.

-Magamról? – elvörösödött.

Azt hittem, könnyű kérdés lesz, de igazából mit is vártam?

-Igen. Amit szeretsz vagy nem szeretsz, a kedvenc dolgaidat, vagy bármit, ami eszedbe jut!

Törte a fejét, szinte hallatszott, ahogy kattognak a fogaskerekek.

-Hát... nem szeretem az íztelen ételeket és a hideg vizes fürdőt. – valahogy gondoltam – és szeretek... aludni és itt lenni.

Többet nem mondott. Bólogattam és mosolyogtam, de a kínos csend egyre hosszabbá vált. Aztán megszólalt a csengő.

Elijah szemszög:

Amikor megmutatta, mi az igazi nevem, mintha felfordult volna körülöttem a világ. Szinte alig emlékszem bármire a klub előtti időből. Egyáltalán hívtak másnak, mint 014? Abban a kevés emlékemben a szüleim is a számot használták. Vagy talán az agyam változtatta meg az emlékeimet?

Mindenesetre meglepődtem, amikor Theodore megmutatta a papírt. Nem csak kereszt-, de vezetéknevem is van! Furcsa volt olvasni, főleg úgy, hogy az emlékeim ennek hatására sem változtak meg; még most is képtelen voltam látni magam előtt az anyámat, ahogy ezen a néven hív. És hát mi tagadás, voltak előnyei a szám nevemnek is: az emberek, akik kihasználtak, soha nem használhatták az Elijahot. Akkor talán még rosszabbul éreztem volna magam.

Theo szemszög:

Kérdő tekintettel meredtem az ajtóra, hisz nem vártam látogatót. Összenéztem Elijahhal, aki már most remegni kezdett a félelemtől.

-Nyugodj meg, nincs baj. Biztos csak egy szomszéd. – mondtam, majd felálltam az asztaltól és az ajtóhoz siettem. Kinyitottam és rögtön megéreztem, ahogy a barátom, Caleb nagy teste rám nehezedik.

-Hogy vagyunk, hogy vagyunk? Készen állsz az afterpartira? – kiáltotta vigyorogva, miközben hatalmas körket írt le a levegőben néhány rekesz sörrel.

-Te meg mit keresel itt? – kérdeztem meglepetten, ahogy próbáltam kitolni a lakásból.

-Hát az afterparti! Hoztam sört is haver, miért tolsz ki? – kérdezte. Amíg én igyekeztem kizárni, körülnézett a szobában, és találkozott a tekintete az ijedt Elijahhal. Megállt előttem, próbálta feldolgozni az információkat, majd elordította magát: