Angyal a pokolból

39/1. fejezet

**Egy hónappal később**

Tom szemszög:

Ezen a meleg, tavaszi napon végre megadatott néhány óra szünet, mielőtt a kórházba mentem volna; a sok álmatlan és fárasztó éjszaka után leülhettem, hogy csendben megegyem a reggelimet, miközben halkan, amolyan háttérzajként ment a tv a nappaliban, a kinti zajok mellett pedig madárcsicsergés szűrődött be az utcákról; ezeket hallgattam, amíg a falatok lassan lecsúsztak a torkomon. Az asztal végére néhány papír és könyv volt kikészítve, az utóbbiakat Michaelnek terveztem odaadni.

Hirtelen megszakadt a reggeli kibeszélőműsor monoton, szinte már idegesítő hangja; a projekt, amire már néhány napja készültünk, elkezdődni látszott. Megszólalt a híradóban szereplő bemondó ismerős hangja, amivel felvezetett bennünket – vagyis a csapat azon részét, akiket kijelöltek erre a feladatra.

-Műsorunkat közérdekű bejelentéssel szeretnénk megszakítani: az ISOCG, országunk kormánytól független igazságszolgáltató szervezete sajtótájékoztatót ad, melyet élőben közvetítünk. Kérjük a kedves nézőket, hogy a bejelentés fontosságából adódóan hallgassák végig a rövid felhívást.

Hátrébb húztam a székem, hogy jól láthassam a képernyőt; a középkorú férfi arcát hirtelen az Országház előtti udvar váltotta le, s a nagy pódium, ahol öt ismerősöm közül ketten egy nagy mikrofon mögött álltak – a többiek mögöttük helyet foglalva ültek a kis székeken, mintha valamiféle parancsra várnának. Körülöttük őrök és újságírók nagy csoportja tolongott, a TV furgonja csak messzebb kaphatott helyet.

-Köszöntök mindenkit ezen a csodálatos napon. – kezdte Logan mély, komoly hangjával. Az alapzaj elhalkult, amint elkezdte beszédét. – A nevem Logan Sutton, az ISOCG vizsgálati osztályán belül a jelenlegi ügy vezetője vagyok, s itt van mellettem Sienna Kelly, aki szintén ügyosztályvezető a Szent Teréz Kórházban.

Furcsa érzésként hatott, hogy a kollégáimat nem kiizzadt, ideges vagy épp feloldódott hangulatban látom; ezzel a hivatalos maszkkal a hangjuk és a testtartásuk is ijesztően megváltozott.

-Mint tudják, az elmúlt hónapban "nyoma veszett" néhány fontos pozícióban lévő személynek, akiknek nagy befolyásuk van a város életében. Mivel erről csak a legbelsőbb köröket tájékoztattuk, érthető módon létrejött egy kis zavargás az elmúlt időszakban. Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy ezzel a döntéshozatal előtt is teljesen tisztában voltunk, de a titoktartás fontossága miatt nem hoztunk felszínre fontosabb információkat. 

A nagy, zajongó - és egyre hangosabb - tömegből hirtelen a emelvényre hullott egy értelmesen kivehető kérdés.

-Miért hallgatták el ezt az információt, ha tisztában voltak a következményekkel? - egy harsány női hangot lehetett kivenni a mikrofon torzításából. Logan próbált szemkontaktust létrehozni a személlyel, de nem találta a szavakhoz tartozó tekintetet.

-Erre a kérdésre azonnal választ fognak kapni, hisz ezért vagyunk ma itt. Szeretnénk minden kétséget és pletykát eloszlatni, amik a hetekben kaptak szárnyra. Mielőtt azonban bármi kiderülne, kijelenteném, hogy a letartóztatásoknak, hisz itt nem nyaralgatásról van szó, ezek az emberek bűnt követtek el, nincsen politikai háttere, a szövetkezet még mindig nem foglal ezen a területen álláspontot, bármit is mondanak a statisztikák, amik az eltűnt személyekről készültek. Biztosíthatom önöket arról, hogy azoknak semmi köze nincs az igazsághoz. 

-A személyek pénzügyi helyzete szerepet játszott a letartóztatásokban? - a kérdés tulajdonosa ezúttal kivehetővé vált: egy szőke, magas férfi kiabálta ki magát a zajból, aki az első sorban állt, erősen a korlátnak nyomódva.