Angyal a pokolból

34/1. fejezet

Tom szemszög:

Mindent előkészítettünk. A csapat egész nap vért izzadva dolgozott, így estefelé már mindenki tiszta idegként ült a kijelölt székében. Az előadóteremben csendes, gyilkos feszültség uralkodott, az immáron három órája tartó meeting teljesen szétszedte az idegeket; az asztalt körülülték az érintett szervezetek képviselői és más csoportvezetők, mindenki magában tartva a véleményét. A katonai erők nemrég csapatokkal próbáltak segítséget nyújtani – ők sem örültek az egy nap alatt megváltozott terveknek –, az ő vezetőjük tárgyalt éppen Logannel, aki viszont nem örült annyira az újdonsült szövetség kialakulásának. Éppen egymást túlbeszélve, érvekkel dobálózva próbálták meggyőzni a másikat az általuk kifejlesztett bevetési terv tökéletességéről.

Lopva körülnéztem a teremben: Katherine, aki velem szemben ült, idegesen kocogtatta a tollát a mappájának, ahol a felső bíróság általi jogi felhatalmazások pihentek, az asztal végén ülő Sienna pedig időnként idegesen megigazgatta fehér ruháját. Voltak itt ügyvédek, bevetésre kész katonatisztek és természetesen az ISOCG érintett osztályvezetői.

Miután több, mint öt percen keresztül nem jutottunk semmire, néhány ügyvéd megpróbálta leállítani a viaskodó párt; egy nagyobb vita kezdett kialakulni, ami még erősebbé vált volna, ha Sienna nem áll fel. Hirtelen mindenki elhallgatott: az idegesnek tűnő, félénk hölgy egy pillanat alatt felvette a magabiztos, tekintélyt parancsoló nő személyét.

-Azonnal hagyják abba, ez nem állatkert. – szólt idegesen, mire mindenki megszeppenve visszaült a helyére, és szépen megvárta, hogy a kopogó magassarkú végighaladjon a termen, a kivetítő felé. Három vonallal összevonta a két – most már látszódott, hogy szinte egybevágóan hasonló – tervet, berekesztve a konfliktust.

-Most, hogy ezzel végeztünk: a gyerekek elhelyezéséről kell beszélnünk. – mondta, s mögötte megváltozott a kép: a projektor fényében megjelent a kórház és az ágyak száma, valamint az étel és ruha mennyisége. – Először is: a régi épület maximum nyolcvan személyt képes befogadni. Ha kiderül, hogy többen lesznek, szükség lesz egy másik pontra, ahol elhelyezhetjük a gyerekeket.

Egy ISOCG-s férfi felemelte a kezét, s beszélni kezdett.

-A Marewill-i kórház szükség esetén fel tud ajánlani egy 10 férőhelyes osztályt. Ma reggel kaptuk meg a választ.

-Rendben, köszönöm. A második kérdés: hogyan menekítjük ki a gyerekeket? Ez egy költői kérdés, - intett egy fiatalabb férfi felé, aki pironkodva leengedte hirtelen fellendülő karját – mielőtt bárki válaszolna, magyarázok: az áldozatokat, ha meg is találjuk, nem biztos, hogy egyszerűen ki tudjuk hozni a helyszínről. Én azt javaslom, hogy egy öt-hat fős kórházi segélycsapatot is szállítsunk a helyszínre, miután letartóztatták az érintetteket.

- Megoldható ez? – kérdezte Katherine felhúzott szemöldökkel. – Azért a kivitelezésre nincs sok időnk, ezt is figyelembe kell venni.

-Van itt elég olyan ember, aki képes megnyugtatni és kihozni őket, főleg, ha lesz mellettünk katonai kíséret: Aubrey, Diana, Flora, Karin és Thomas; én is velük tartok természetesen. Vállaljátok?

Én és a többi megszólított összenéztünk: néhányuk szemében egy csepp bizonytalanságot véltem felfedezni.

-Én benne vagyok. – mondtuk hárman, mire a többiek is beleegyeztek.

-Rendben, köszönöm. A harmadik kérdés: a közmédia tájékoztatása. Martin?

Felállt egy szőke, rövid hajú férfi, aki egy szürke öltönyben feszített, és lazább testtartással kisétált Sienna mellé.