Angyal a pokolból

16. fejezet

-Már most elkezdtétek a nyomozást??

-Igen, de ha nem hallgatsz meg, nem fogom tudni elmondani. Egész este dolgoztunk és fáradt vagyok. – mondta stresszesen.

Vettem néhány mély levegőt, hogy le tudjak nyugodni.

-Rendben, mondd.

-Szóval: azt hiszem, olyan dolgokra bukkantunk, amik előre hozhatják a megoldást. Először is, emlékszel, hogy Elijah miért ijedt meg tőlem?

-Persze; mert azt hitte, más ember vagy.

-Igen. Ezen elgondolkodtam és lefuttattunk néhány elemzést az arcomról, amivel nagyjából meg tudtuk állapítani, kivel van látszólagos egyezés. Találtunk is néhányat, de csak egy volt közülük, akinek volt annyi pénze, hogy megvehesse a „szolgáltatást", vagy hogy is kéne ezt nevezni. Logannek, a barátomnak sikerült teljesen névtelenül beférkőznie a levelezéseibe és hát-

-Ez nem illegális?!

-De, jelen esetben azonban nem tehettünk mást. Ez egy másik világ, Theodore; ezt neked is nagyon jól kéne tudnod. A lényeg, hogy találtunk néhány képet és felvételeket az áldozatokról, akiket fogva tartanak. Elijah is fent van az egyiken, azt hiszem-

-Tessék?! – a szívemben, abban az egy pillanatban, az ijedtség helyét átvette a tömény gyűlölet. Hirtelen felment bennem a pumpa, pontosan úgy, ahogy azon az estén. – Mi a neve annak a tetves féregnek?!

-Nem mondhatom el, mert nem akarom, hogy megtaláld, vagy hogy esetleg ő találjon meg titeket. – Tom bácsi hangja még mindig ugyanúgy csengett, mint aki meg sem hallotta a haragot. – De találtunk mást is. Az az ember egy nagyon bennfentes személy, több mint törzsvendég. Ha megtaláljuk, sokat mondhat az épületről, mert már annak kialakításával is gondban vagyunk. Sőt, akár be is köpi néhány társát.

Nem tudtam elhinni, amit mond. Végre van valaki, akit ha elkapunk, megszüntethetjük ezt az egészet, erre nem tudom a nevét.

-És ezt mégis hogy tervezitek?

-Ez lenne a másik, Theodore. Tudod, hogy ő is a felső rétegek közé tartozik, nagyon sok pénze van. Nem azért, mert ő is benne van, de ennek a személynek meghívása van az édesapád születésnapi partijára.

Az ereimben megfagyott a vér. Eszembe jutottak a fényűző partik, amiket apám minden évben megtart, hogy a születését ünnepelje. Megannyi gazdag férfi és nő, mindegyik „barátja" a híres-neves Antone Clarknak, mégsem tudnak róla semmit. És most már biztos, hogy legalább egy közülük egy akasztanivaló, mocskos disznó is...

-Tessék??

-Találtunk egy meghívót a levelezési fiókjában, amin az apukád címe és a parti ideje van meghirdetve. Valószínűleg ott lesz és akkor elkaphatjuk.

-Ezt most komolyan mondod?? – kérdeztem. Egyszerűen hihetetlenül és nevetségesen hangzott az egész. – Apám partijára... Meg van hívva egy ilyen személy? Ti meg ott akarjátok elkapni?!

-Az apukád tudni fog róla. Mármint arról, hogy készülünk ilyesmire-

-Várj, várj, várj. Apám is tudni fog erről az egészről?

-Figyelj, ez lehet, hogy egy kicsit komplikáltan hangzik, de-

-Mert az!

-Tájékoztatni fogjuk erről. Ami azt jelenti, hogy neked is be kell mutatnod azt, akit hazahoztál magaddal. Előbb-utóbb ígyis-úgyis meg kell tenned.

-Várj-

-Tudom, hogy még Balin van, de a szülinapjára mindig hazaér. Azelőtt biztos tudunk beszélni vele. Kérlek Theodore, ne legyél ilyen; február 24-éig még 15 napunk van, addig mindent elő kell készítenünk. A részletekről majd személyesen szeretnék beszélni. Majd küldök egy kocsit, amivel idejöhetsz. Kérlek, Elijahot ne hozd magaddal.