𝐈𝐝𝐞𝐚𝐥 𝐒𝐨𝐥𝐝𝐢𝐞𝐫𝐬 | 𝘥𝘳𝘢𝘤𝘰 𝘮𝘢𝘭𝘧𝘰𝘺

H U S Z O N H A T O D I K

+18!!!!!

k é m e k

𝐊𝐀𝐑𝐈𝐒𝐒𝐀

– 𝕱igyelsz te rám? – csendült fel Pansy sértődött hangja, kirántva Karissát az elmélkedéséből.

A nő odakapta a fejét, a tekintetét a mustársárga, emelt nyakú pólóra függesztette, aminek rövidebb volt a dereka, mint kellett volna és sejtette, hogy a másik boszorkány saját maga vágta le az alját. Parkinson felvont szemöldökkel várta a reakcióját, ő pedig felhúzott orral rázta meg a fejét. A ruhadarab túl sokat mutatott volna a bőréből, és a görög klubban viselt fekete ruha meg a fehérneműjének hiánya után valahogyan az a megérzése támadt, hogy Malfoynak sem tetszene a felső. A férfi amúgyis jobban szerette, ha szoknyát viselt; valamit, ami elég rövid ahhoz, hogy könnyen aláférjen. Ezt mondta pár éjszakával azelőtt, a tekintete pedig annyira buja volt, hogy a nő.. Graves megrázta a fejét, a szemeit mérgesen a falra szegezte, ki kellett vernie a fejéből. Nem gondolkodhatott egész nap ilyeneken. Elterelte a figyelmét, olyannyira, hogy az előző nap véletlenül belefutott egy norvég nőbe és a pólójára kente mind a két gombóc fagyiját, az pedig norvégül kezdett vele ordibálni és egészen addig csinálta, amíg Malfoy a vállára nem tette a kezét és nem válaszolt neki az anyanyelvén. Amit Karissa nem tudott, a férfi pedig nem volt hajlandó elárulni neki, hogy mi volt a szóváltás témája. A kíváncsiság azóta is furdalta és talán a kelleténél jobban játszotta a sértődöttet. Ami önmagában nem volt nehéz, tekintve, hogy ötödik napja voltak Norvégiában, és azalatt az öt nap alatt összesen kétszer találkozott a férfival; egyszer, amikor megérkeztek, és előző nap, amikor egymásba futottak Oslóban, miközben Pansy városnéző körútját futották. Nem jelent meg esténként, és reggel, amikor fel kelt már nem találta sehol. Mintha kerülte volna, de akárhányszor felrémlett benne a gondolat, csírájában elfojtotta. Malfoynak nem volt oka kerülnie őt. Helyesbített; Draco nem olyan volt, mint aki kerülne valakit. Akkor is, ha volt valami, amiről a nő nem tudott. Egyszerűen csak a szemébe nézne és belehazudna. És ha mégis kerülte.. Graves azért átvesézte egyszer, még Pansynek is felhozta, de az csak bámult rá és elterelte a témát. Egy pillanatra olyan volt, mintha a másik boszorkány tudna valamit, amit ő nem, de aztán arra gondolt, hogy mennyire paranoiásnak érzi magát és inkább ezt a feltevést is elvetette. A férfi megígérte neki, hogy nem fog titkolózni előtte és jobb híján meg kellett próbálnia bízni benne. Vagy ez, vagy teljesen kétségbeesik és beletemetkezik az önsajnálatba. Egy pillanatra azt kívánta, hogy Cornelia is ott legyen, hogy beszélhessen vele, de aztán ott volt a tény, hogy azóta nem kommunikáltak, hogy a barátnője részegen elkotyogta, hogy összefeküdt a testvérével. Már nem haragudott rá annyira, mint szeretett volna, de a dolog piszkálta a csőrét, sokkal inkább a titkolózós része mint az, hogy szexeltek. Előbb-utóbb beszélnie kellett vele, pont úgy, ahogy Axellel tette, amikor az utazásuk napján a sárga földig szidta azért amit nem mondott el neki. Malfoy a sarokban üldögélve, teli szájjal vigyorogva hallgatta a műsort, Pansy pedig próbált úgy tenni, mintha ott sem lenne. Most pedig vele sem találkozott rendesen napok óta, folyamatosan ott volt, ahol Malfoy, rájuk pedig egyedül az a feladat várt, hogy a várost járják és felvásároljanak mindent, ami megtetszett nekik. Nem így képzelte el a házasságot.

– Ez jól állna Corneliának – jegyezte meg hirtelen Parkinson, maga elé tartva egy fenyőzöld, térdig érő ruhát. – Kiemelné a haját.

Graves bólintott. Komolyan abba kellene hagynia az értelmetlen agyalást.

– Szívás, hogy Malfoy Oroszországba küldte őket – folytatta és azok közé a ruhák közé dobta a zöldet, amiket megszándékozott venni. – Theo akkor is elviselhetetlen, ha valaki korrigálja. Most, hogy ő a főnök nem csodálkoznék, ha valamelyikőjük megátkozná.