𝐈𝐝𝐞𝐚𝐥 𝐒𝐨𝐥𝐝𝐢𝐞𝐫𝐬 | 𝘥𝘳𝘢𝘤𝘰 𝘮𝘢𝘭𝘧𝘰𝘺

H E T E D I K

17+

a u r o r o k

𝐊Ö𝐙Ö𝐒 𝐒𝐙𝐄𝐌𝐒𝐙Ö𝐆

𝕸inden rettenetesen kaotikus volt Karissa számára. Az újságírók az arcába tolták a kameráikat, villogtak és kattogtattak, a kérdéseik összefüggéstelen zsivajjá olvadtak össze a nő fülében. Érezte a kellemetlen nyomást a mellkasában, ahogy igyekezett minden tudását bevetve a legtökéletesebben festeni Draco Malfoy oldalán. A férfi vele ellentétben igazán elképesztően kezelte a helyzetet. Mosolygott és nevetett, a legtöbb kérdésre kisujjból válaszolt. Kiderült az amerikai nő számára, hogy hónapok óta találkozgatnak már, ahogy az is, hogy Amerikában ismerték meg egymást, amikor a szőke üzleti ügyben utazott oda. Nem tudta elképzelni Dracot, ahogy üzleti ügyeket intéz, de olyan folyékonyan hazudott, hogy Karissa majdnem eltátotta a száját tőle. Profinak tűnt és a nő nem volt benne biztos, hogy tudni akarja-e ennek az okát. Sejtése az volt róla, méghozzá nem is kevés. Megfordult a fejében, hogy ez még rengeteg aggodalomra adhat okot a későbbiekben.

– Miss Graves, kérem! – egy alacsony, viszonylag pufóknak mondható nő tört elő a tömegből. A piszkos szőke hajával és kockakeretes szemüvegével úgy nézett ki, mint egy mugli. Ez megerősítést nyert, amikor beletörölte a szemüvegét a szürke ceruzaszoknyája aljába. Azután egy tenyérméretű, téglalap alakú dobozt dugott Karissa orra alá, ami arra késztette a lányt, hogy kihúzza magát. Draco szorosabban húzta az oldalához és a mozdulattól majdnem felsóhajtott. – Miss Graves, ide, kérem – folytatta a nő annak ellenére, hogy a lány már régen rá figyelt. – Elmesélné nekünk, hogy hogyan ismerkedtek meg?

Karissa majdnem felhorkantott az abszurd kérdés hallatán, hogy aztán teljesen zavarba jöjjön tőle. Miért is gondolta azt, hogy ez könnyű lesz? Egyáltalán miért tett fel neki a firkász ennyire intim kérdést?  És mit kellett volna válaszolnia rá? Hirtelen az összes levegő kiszökött a tüdejéből és olyan hevesen gondolkodott, mint még soha. Hihetőt kellett hazudni és úgy, mintha odáig lenne a mellette magasodó férfiért. Röhejesnek tartotta a feltételezést, de ezt nem mondhatta ki hangosan. Abban a pillanatban megérezte, hogy Draco belecsípett az oldalába a ruha anyagán keresztül. Legszívesebben bokán rúgta volna érte. Mosolygott, hihetően hazudott és a fejében turkált, egyszerre. Volt valami, amiben nem volt jó? A modorán kívül, persze. 

– Miss Graves? – a szőke újságíró közelebb helyezte a fekete dobozt a lány arcához, amit az arisztokrata férfi összevont szemöldökkel tolt vissza az eredeti helyére. Nem tetszett neki a nő pofátlansága és ennek nem félt hangot is adni. Ebben az esetben, mozdulatot. 

A lány felvezette a tekintetét a férfi kemény arcélére, tisztán ki tudta venni, ahogy összeszorította az állkapcsát. Hirtelen, de kedves gesztus volt tőle, amiért gondolatban adott neki egy piros pontot. Érezte megfeszülni Draco karjait a dereka körül, arra késztetve őt, hogy közelebb araszoljon hozzá. 

– Már kiba.. már elmondtam – a szőke férfi egyenesen az újságíróra nézett, az pedig felvont szemöldökkel nézett vissza rá. Pár másodpercig így szemeztek, Karissa kezdte magát kellemetlenül érezni.

– A hölgyet kérdeztem – válaszolta a nő mérges ábrázattal végül. Draco dühösen markolt bele a jobb oldalán simuló nő csípőjébe, mire az majdnem felkiáltott. Nem volt feltétlenül fájdalmas, de kellemes sem. Karissa valahova a kettő közé tette volna: aranyközépútra.