17+!!
s z ö r n y e t e g e k
𝐊𝐀𝐑𝐈𝐒𝐒𝐀
𝕾zakadt az eső. Akkor is, amikor a boszorkány felriadt álmából és kipattantak a szemei és akkor is, amikor hunyorogva, álomittasan körbe kémlelt a helyiségben. Akkor is az eső kopogását hallgatta, amikor realizálta, hogy hol van meg akkor is, amikor rájött, hogy egyedül. Percekig némán, háttérben a párkányon kopogó vihar zajaival ült, próbált észhez térni, felfogni, hogy mi történt. Mikor került a hálószobába? Hogyan került a hálószobába? Hol voltak a lányok? Hol volt Atlas? Nelék mikor mentek el? És hogyan?
És hol volt Malfoy?
Egy pillanatra elkerekedtek a szemei és elnyíltak az ajkai. Aztán villámgyorsan összezárta őket és mély levegőt vett, lassan kifújta. Nem emlékezett rá. Nem teljesen, ahogyan kellett volna. Rémlett neki a rengeteg alkohol, amit megittak és a tény, hogy a legjobb barátnője titokban kefélt a testvérével. Anélkül, hogy bármelyikük is szólt volna neki egy szót, bármikor. Eltitkolták előle és abban a pillanatban ez sokkal jobban mellbe vágta, mint előző este, amikor Cornelia részegen elcsacsogta. Úgy döntött, hogy nem fog foglalkozni vele. Egyelőre. Ehhez a témához szüksége volt valami tervre, valami jóra. Át is kellett gondolnia és nem akkor, amikor a feje szét akart szakadni. Hagyta, hogy feledésbe merüljön az agyában, bezárta abba a dobozba ami már amúgyis csordultig volt. Majd kiengedi, ha kellően elfojtotta a dühét. És a testvére, legalább annyira, mint Nel, azt fogja kívánni, hogy bárcsak mókusnak született volna.
Inkább az ölébe meredt és összehúzta a szemeit; így próbálta rávenni magát, hogy emlékezzen. Rémlettek dolgok; Pansyról, meg arról, hogy arról beszélt, pontosan milyen pletykák is keringenek arról, hogy Malfoy miként teljesít az ágyban. A gondolatba belevörösödött, megpaskolta az arcát, hogy elterelje a figyelmét az ostoba, buja képekről a fejében. A férfiről a lábai között vagy maga felett, ahogyan épp könyörtelenül hatol belé; mindettől csak még frusztráltabb lett és össze kellett szorítania a combjait, hogy nyugton tudjon maradni. Mély levegőket vett, szaporábbakat, mint szeretett volna és másra koncentrált, valami hűvösre, amitől megszűnhet perzselni a bőre. Az ablakra emelte a tekintetét, egy pillanatig elképzelte, hogy odakint áll a jeges esőben és csak ázik, körbe zárja a hideg. Másodpercek teltek el, aztán az elképzelt kép átalakult, a bőre sistergett, elnyomta a dermesztő vízcseppeket, nem hagyta, hogy lehüljön.
Idegesen rántotta le magáról a takarót és ugrott talpra. Ha így nem, majd vesz egy hidegzuhanyt. Azután leül és alaposan átgondol mindent. Mégis mi lehet a legrosszabb, ami történhetett? Iszogattak. Meg beszélgettek; ennyi.
A nagy, kifejezetten széles szekrény felé indult, amiben azokat a ruhákat sejtette, amiket a férfi előző nap szerzett neki, amikor olyan titokzatosan eltűnt egész éjszakára. A boszorkány nem volt hülye. Pontosan tudta, hogy az, hogy a lakásban felejetette a pálcáját, hazugság volt. Malfoy, egy képzett, halálos auror, ex-halálfaló és nem mellesleg paranoiás, a lakásban hagyta a pálcáját. A nő nem is értette. Okosabbnak gondolta annál, mintsem, hogy ennyire gyenge, hihetetlen mesével álljon elő. Vagy csak egyszerűen nem érdekelte, hogy mit gondolt Karissa. Ezt tartotta a valószínűbb verziónak. Sőt, az egyetlen lehetséges verziónak. Ami nem csak azt jelentette, hogy hazudott, megint - akkor is, ha azt hajtogatta, hogy sosem hazudik -, hanem a lehető legmagasabbról szart arra is, hogy mit gondol a boszorkány. Ettől a felismeréstől az eddiginél is jobban felforrt a vére.
Kirántotta a szekrény sötét, súlyos faajtaját és a belsejére meredt. Ruhák sorakoztak akasztókon, néhány pár cipőt helyeztek az aljába. Néhány inget is talált, meg nadrágokat, amik kifejezetten nagyok lettek volna az ő derekára. Még azelőtt, hogy jobban belevethette volna magát a gondolatba, hogy mégis miért osztoztak egy szekrényen, megragadott egy sötétzöld ruhát tartó fogast és magához vette. A ruha egyszerűnek tűnt és ez pont az volt, amire szüksége volt. Arra még emlékezett, hogy Malfoy azt mondta neki, ma elmennek valahova. Ha tényleg így volt, szüksége lesz majd egy kabátra is, és mivel azt nem talált a szekrényben, elhúzta a száját. Aztán vállat vont és úgy döntött, hogy Draco majd kitalálja. Nem az ő problémája volt. Ha jobbra-balra akarta cibálni, mint valami öltöztetős babát, csak tessék. De oldja meg a körülményeit.
KAMU SEDANG MEMBACA
𝐈𝐝𝐞𝐚𝐥 𝐒𝐨𝐥𝐝𝐢𝐞𝐫𝐬 | 𝘥𝘳𝘢𝘤𝘰 𝘮𝘢𝘭𝘧𝘰𝘺
Fiksi PenggemarVÁLTOZÓAN FRISSÜL "- és mégis mit kellene tennünk a sárkányok ellen? - morogta nott. - fehér zászlót lóbálunk a pálcáinkon, hogy ne faljanak élve fel? - elkerüljük őket - axel összehúzta magán a köpenyét és vacogva nézett fel a hatalmas, sötét torn...
