𝐈𝐝𝐞𝐚𝐥 𝐒𝐨𝐥𝐝𝐢𝐞𝐫𝐬 | 𝘥𝘳𝘢𝘤𝘰 𝘮𝘢𝘭𝘧𝘰𝘺

H U S Z O N Ö T Ö D I K

18+!!!!!

v i z s g á l a t o k

𝐊𝐀𝐑𝐈𝐒𝐒𝐀

𝕲raves unottan felsóhajtott és az ölébe ejtette a tenyér méretű könyvet, amit olvasott. Sötétvarázslatokról és a veszélyeikről szólt, és a betűk már összefolytak a szemei előtt. Arról nem is beszélve, hogy egy kezén nem tudta megszámolni összesen hányadik önvédelmi témájú könyv volt, amit az orra alá tuszkoltak. Elege volt belőle. Olyannyira, hogy lerúgta magáról a takarót és átlendítette a lábát az ágy szélén. A mozdulatra a sarokban szobrozó árnyék megmerevedett, maga mellé dobta a saját könyvét és feszülten előre hajolt ültében, a térdeire támasztotta a könyökeit. Világos, aggódó szemek villantak rá, tetőtől-talpig végig mérték, mintha amúgy nem tették volna meg minden ötödik percben. Nem is csodálkozott rajta, hogy ötödik napja olvasta ugyanazt a vékony, fekete borítós noteszt. Érdekelte, hogy vajon mi volt benne, de nem bírta rávenni magát, hogy elcsenje tőle. Amúgy sem lett volna esélye rá, nem úgy, hogy az eltelt két hétben minden nap mind a huszonnégy órájában meg volt figyelve, rá volt szólva, hogy egyen és mosakodjon, és át volt nézve minden, amit csak a keze ügyébe vett.

– Mit csinálsz? – jött a kérdés azonnal, ahogy felemelkedett a matracról.

Megforgatta a szemét és csípőre tett kézzel, grimaszolva fordult a férfi felé.

– Minek néz ki?

Malfoy felmordult, a combjaira támaszkodva állt fel, de nem lépett közelebb. A mellkasán összefont karokkal állt, úgy nézett le Karissára, a kettejük közötti távolság valahogy nem tűnt elégnek a nő számára. Szerette volna ha megnő, legalább egy fél bolygónyit.

– Engedetlenségnek – érkezett a válasz pár másodperccel később, a hangja lebukott pár oktányit. – Abban kibaszott jó vagy.

Graves sóhajtott és zsebre vágta a kezeit. A férfi pizsamanadrágja volt rajta, a derekánál túl bő, a lábai pedig túl hosszúak. A nadrág madzagját még meg-meg kötötte, de az nem volt kizárva, hogy útközben orra bukik a nadrágszárban. Most lepillantott az éppen kikandikáló lábujjaira meg a festékre, ami már megkopott rajtuk. Vizsgálgatta egy darabig, és amikor újra felnézett, Malfoy legalább két lépéssel közelebb volt hozzá.

– Először úgy terveztem, hogy elmegyek pisilni – jelentette ki lassan. – Aztán arra gondoltam, hogy így, pizsamástól teszek egy sétát a városban. Talán veszek pár új ruhát.

– Nem vagy vicces – a férfi elviharzott mellette, kitárta az ajtót.

Karissa vigyorogva fordult utána.

– Szerintem igen – azzal kimasírozott mellette, átszelte a kis folyosót is.

Nem mindig élvezte ennyire, hogy felbosszanthatja. Az első pár nap elviselhetetlen volt, főleg azután, hogy képes volt rá, hogy magától felüljön. Malfoy határozottan nem díjazta a próbálkozásait, és a gondolatainak hangot is adott, máskor meg egyszerűen csak megragadta és visszatuszkolta az ágyba. Három bordája eltört és kettő megrepedt, csoda volt, hogy nem lyukasztotta át a tüdejét. Az alkarja szintén megrepedt, a csípője megzúzódott, az oldala és a nyaka megégett, a válla kiugrott a helyéről; mindezek mellett az állítólagos belső vérzés, amibe Pansy szerint csak Merlinnek hála nem halt bele, eltörpült. Voltak kisebb-nagyobb horzsolásai, egy-két mélyebb meg néhány felületes vágása, és akkor ott volt mellé a tény, hogy egy még gyógyuló, jókora lila folt tarkította a szemét, ez pedig pont elég volt rá a férfinak, hogy egy centit se mozduljon mellőle. Ha mégis kénytelen volt rá, hát mást állított mellé, amíg ő nem végzett.