𝐈𝐝𝐞𝐚𝐥 𝐒𝐨𝐥𝐝𝐢𝐞𝐫𝐬 | 𝘥𝘳𝘢𝘤𝘰 𝘮𝘢𝘭𝘧𝘰𝘺

Ö T Ö D I K

17+

b é b i s z i t t e r e k

𝐊Ö𝐙Ö𝐒 𝐒𝐙𝐄𝐌𝐒𝐙Ö𝐆

𝕯raco számára olyan volt a boszorka látványa, mintha eső után sétált volna keresztül egy hatalmas, tömött pályaudvaron. Fullasztó, zavaró de mégis izgató, mindent megakart tapasztalni, amit be tudott fogadni, de közben olyan messzire került volna tőle, amennyire csak lehetséges volt. Maga sem igazán értette a viselkedését; a késztetést, hogy megérintse a lány derekát vagy megragadja a kezét, vagy magát a tényt, hogy az elmúlt negyed órában csak a nő ajkaira tudott gondolni. Utálnom kellene téged. Élvezett minden lopott pillantást, amit elkapott Karissától és ezekre mindig egy mélyreható pillantással válaszolt. Még egyszer meg akarta csókolni. Nem foglalkozott a kis hanggal, ami egyfolytában azt kérdezgette a fejében, hogy Mi ütött beléd?, mert ő sem tudta rá a választ. Csak a nő ködös tekintete lebegett a szeme előtt és a kipirult, frusztrált arca. Tönkreteszed az életemet. Muszájnak érezte, hogy újra megcsókolja. Nem mintha a lányon bármiféle hajlandóságot látott volna erre, még ki is jelentette, hogy soha többet. A férfi biztos volt benne, hogy meg tudja változtatni a véleményét. Megakarta változtatni a véleményét. Addig szándékozta ostromolni, amíg a makacs nő be nem látja, hogy létfontosságú dolgot igyekszik távol tartani magától. Mert igen, Draconak a szex igenis létfontosságú dolognak számított. Legalábbis jó szórakozásnak, és ahogy a ruhák között elmerülő lányra nézett biztos volt benne, hogy a lánnyal még nagyobb szórakozás lenne. Kurva élet. Viszketett tőle a tenyere. Ő csókolt meg, te idióta. Nem tudta eldönteni, hogy a kis hang a fejében idegesítő vagy segítőkész próbál-e lenni. Legszívesebben páros lábbal rúgta volna ki onnan, hogy teljesen magára maradjon a gondolataival. Saját magán nem volt képes kiigazodni, akkor meg mit akart tőle a kis szarházi? Oké, a kis szarházi ő maga volt és ez kezdett nagyon rossz fele haladni. Mióta tartott ott, hogy magával veszekedjen? A mindenségit, Karissa, kénytelen leszel nagyon hamar széttenni a kibaszott lábaidat, mielőtt teljesen megőrülök.. és olyan bipoláris leszek, amilyennek hívsz.

Felugrott a díványról, hogy kinyújtóztassa a lábait és elinduljon a lány irányába. Az éppen egy halványsárga színű talárt nézegetett, de aztán visszaengedte és inkább a sor másik felébe fordult. A haja még mindig kócos volt és a férfi szerette volna még jobban összeborzolni. Mennyire lett volna illetlenség a bolt közepén megragadni a nőt és megcsókolni? Akkor biztosan nem ellenkezhetett volna olyan hevesen. Feltűnő lett volna. Draco fejében egyszerre összeállt a kép: megvetette a lábát pont a lány háta mögött és a vállára helyezte az egyik kezét, hogy óvatosan a füléhez hajolhasson. Érezte, hogy Karissa megmerevedik az érintése alatt, de nem ellenkezett. Úgy fagyott meg akárcsak egy szobor és idegesen várta, hogy mit lép a másik. A szőke ravaszan mosolyogva húzta végig az orrát a nő arcélén. Bal kezével elnyúlt Karissa mellett, hogy a mutatóujjával felbillentse az állát. A lány most a szemébe nézett és Draco nem tudta megállapítani, hogy mit lát a pillantása mélyén. Vágyat? Haragot? Félelmet? A három egyvelege volt, olyan hurrikán, amibe gondolkodás nélkül bele akarta magát vetni. Lehajolt hát és lassú mozdulatokkal a lányéra tapasztotta a saját száját. Karissa nem ellenkezett, nem is mert. Sokan voltak az üzletben, rengeteg figyelmes szempár, volt más választása? Nem akart az újságok címlapjára kerülni, de azt sem akarta, hogy a férfi megcsókolja. Persze ez csak félig volt igaz. Dracoval csókolózni meglehetősen felemelő érzés volt, olyasvalami, amit sosem érzett azelőtt. Nem mintha annyi tapasztalata lett volna. Egész élete során egy barátja volt és három sráccal csókolózott. Egyik sem hasonlított még egy kicsikét sem a férfi erőteljes, kellemesen bizsergető csókjára, a közelében sem jártak. Ők maguk sem hasonlítottak rá. Karissa majdnem hangosan leszidta magát, hogy mindenkit a szőkéhez kezdett hasonlítani. Borzasztó. Hova jutott? A tettei teljes tudatában lekapta a férfit, az pedig teljes odaadással viszonozta. Annyival, hogy az nem, hogy meglepte a lányt, de teljességgel levette a lábáról is. Fenébe, mit csinálok? Ha őszinte akart lenni magához, akkor azt mondta, hogy fogalma sincs róla. Nem volt. Zavartnak érezte magát, abban a pillanatban egyetlen egy bűbájt sem tudott volna felsorolni. Tagadhatatlanul az előző csók hatása alatt volt még, próbálta arra kenni az egészet. Igen, de hát azt is ő kezdeményezte: olyan hevesen, ami saját magát is meglepte. Nem gondolkodott, amikor a férfi teste majd összenyomta az övét és érezte a megfeszülő izmait, meg a pillantását, ami mintha a csontjáig hatolt volna. Rémisztő volt, furcsa és idegen és nem tudott, nem akart mit kezdeni az érzéssel. Esze ágában nem lett volna lefeküdni vele. Csókolózni? Az teljesen más tészta volt. Ott állt most is dacosan összeszorított ajkakkal, arra várva, hogy a férfi elengedi vagy szétfeszíti a száját a nyelvével, hogy bejusson végre. Draco egyiket sem tette, helyette elengedte a vállát, hogy a hasára simíthassa a kezét és maga felé fordítsa őt. Karissa azt kívánta, hogy bárcsak tudná mi jár a férfi fejében, amire Draco legszívesebben rávágta volna, hogy nem, kibaszottul ne akarja tudni. Végül nem szólalt meg. Őrjítően lassan hátrahúzta a fejét, hogy lepillantson az újfent kivörösödött lányra. Kellemes látvány volt, főleg annak tudatában, hogy ő tette ezt vele. Franc. Megmagyarázhatatlan volt az a vibráló érzés, amit a lány adott neki, olyasvalami, amit azelőtt egyik nőtől sem tapasztalt. Veszélyes játszmának ígérkezett, nem ronthatott el semmit. Egy egész életet kellett leélnie mellette, mert nem látott olyan csodát, ami az apja útjába állhatott volna. Az idősebb Malfoy mindig tökéletesen keverte a kártyáit, kiemelkedő volt a diplomáciában és jártas a párbajokban. Draco nem látta kizártnak, hogy lebírta volna fegyverezni ha akarja, persze. Biztos volt benne, hogy élete végéig ott lesz benne az a tisztelettel kevert rettegés, ami nem fogja engedni, hogy elforduljon az apjától. Egy levakarhatatlan, sosem kívánt kötelesség. Valójában már hozzá is szokott kicsit, annak ellenére, hogy a házasság gondolata még mindig kibaszottul kiborította. Akkor meg minek csókolgatta a lányt úgy, mintha kötelező volna? Mert jól esett neki és Draco Malfoy mindig azt csinálta, ami jól esett neki. Rendben, majdnem mindig, de az apját igyekezett inkább kiverni a fejéből.