𝐈𝐝𝐞𝐚𝐥 𝐒𝐨𝐥𝐝𝐢𝐞𝐫𝐬 | 𝘥𝘳𝘢𝘤𝘰 𝘮𝘢𝘭𝘧𝘰𝘺

H U S Z O N K E T T E D I K

Szi-asz-tok,

gondolkozom egy ideje, hogy illene már valami updatet írnom az egyik fejezethez, mielőtt végérvényesen azt gondolnátok, hogy mekkora bunkó vagyok. Tényleg az vagyok, igazából, de ezt most hagyjuk. Ami fontosabb, hogy egy ideje gondolkozom azon is, hogy létrehozok egy tiktok oldalt a történethez. Semmi kifejezetten extrára nem gondoltam, csak valami olyasmire, amivel meglephetlek titeket olyankor, amikor vagy épp nincsen időm írni, vagy csak egyszerűen pont írok, de szeretnék adni egy gyors heads upot. Magamról tudom, hogy nincs annál rosszabb, amikor arra vársz, hogy a kedvenc - huh, de egoista, mi? - sztoridnak kijöjjön a következő része, és ilyenkor egy kis sneak peek életmentő lehet. Meg egyébként is haladó szerkesztő vagyok és a telefonom tele van editekkel meg draftokkal, amiket a legnagyobb unalmamban csinálok a sztorihoz, és lehet, hogy ideje lenne már megosztanom valakivel. Kivel akkor, ha nem veletek?

Szóval ez csak egy ötlet, nem tudom, hogy ti hogyan lennétek vele, vagy, hogy lenne-e egyáltalán valaki, akit érdekel. Azt sem bánom, ha a kommentszekcióban elküldtök a francba, hogy mit akarok én, önelégült picsa, de ha nem így van, és érdekelne valakit, akkor is dobjatok egy gyors kommentet!!! <33333

Köszönettel és szeretettel,

Szinti

17+!!

b ú v ó h e l y e k

𝐊𝐀𝐑𝐈𝐒𝐒𝐀

𝕸alfoy lakása nem esett messze a Minisztériumtól. Olyannyira, hogy nem hoppanáltak. A férfi inszisztálta, hogy gyalogoljanak. Karissának megfordult a fejében, hogy ezzel is csak kínozni akarta. Percekkel később, amikor Draco a kellőnél feltűnőbben bámulta meg, már egészen biztos volt benne. A fattyú élvezte, hogy ő a következményeivel szenvedett annak, amit hajnalban tettek. Egyedül az a tény nyugtatta, hogy a férfinak legalább feleannyira fájt, mint neki. Az arca néha összerándult, ahogy bámészkodott és a kellőnél jobban ölelte magához Karissát. Az egyik keze a fenekén volt - amitől folyamatosan égett a bőre -, a másik a zsebében és a tekintete egy pillanatra sem hagyta el a környező utcákat meg sikátorokat, besandított minden beugróba. Graves túl óvatoskodónak gondolta abban a pillanatban, feltételezve, hogy csak nem támad rájuk senki, amíg Londonban vannak. Ráadásul a belvárosban, muglikkal körülvéve. Túl feltűnő lenne, még egy olyan vérszomjas vérfarkasnak is, mint Greyback. És még az sem volt biztos, hogy miért támadta meg őket. A dolog határozottan előre megtervezettnek tűnt, de azon kívül, hogy alaposan ellátták mindannyiuk baját, nem ejtettek túszokat és nem vettek el tőlük semmit. Az egész kusza és zavaros volt. Karissa mindennél jobban szerette volna kideríteni, hogy mi volt a motivációjuk, főleg, ha az közelebb juttatta a vérfarkashoz.

A férfi akkor hirtelen áttessékelte az út túloldalára, még jobban az oldalához szorította. Arra már rájött, hogy nem a Godric's Hollow-i lakásába tartanak, abba, amin keresztül Draco elrabolta az ájult testét; akkor, amikor elhurcolta Skóciába. A dolog rettenetesen távolinak tűnt, mintha meg sem történt volna, mintha csak valaki elmeséléséből emlékezett volna rá. Pedig igaz volt, csontropogtatóan igaz és emlékeztette rá a lányt, hogy mennyire veszélyes is a derekát markolászó férfi. Hogy mire nem képes ha veszélyben érzi magát, vagy csak egyszerűen megakar kapni valamit. Nem engedélyt kért, hanem bocsánatot. Ez örökre beleégett a nő agyába. Mindazok ellenére ami közöttük történt, belekalkulálva Malfoy hirtelen változását, hogy nem sértegette és fenyegette minden második szavával, észben kellett tartania, hogy ki is volt ő és, hogy mire is lehetett számítani tőle. Ha a legrosszabbra számít az elejétől kezdve, nem érheti meglepetés. Nem szabadott hagynia, hogy a vágyai vagy a férfi váratlan fordulata elvakítsák. Házasság ide, csapat oda, még mindig egyedül volt és most, hogy visszatértek Angliába, az érzés erősödött. Nem csak arra kellett rádöbbennie, hogy mennyi mindent nem tudott róla - a tényt sem, hogy Londonban is volt egy lakása - hanem arra is, hogy minden, ami Görögországban történt, abban a pillanatban annyira idegennek hatott. Mintha kiszakították volna a rózsaszín kis világából, vissza a valóságba, ahol minden megint fekete és fehér volt. Most nem voltak akcióban, nem kellett azon aggódnia, hogy bármelyikük is meg fog halni vagy, hogy mit akarhat a farkas; most Angliában voltak, Malfoy szülőországában, ott, ahonnan a férfi egészen Skóciáig menekült. Nem lehetett igaz, hogy ez a tény nem zaklatta fel Dracót legalább annyira, mint őt. Hogy nem rándult görcsbe tőle a gyomra. Persze nem tudhatta, hogy így volt-e, de ha igen, hazamehettek volna Skóciába is, nem? Igaz, hogy Potter azt mondta, Londonban kell maradniuk, de nem lehet, hogy szó szerint is gondolta. Ha mégis, akkor meg miért? Mi oka volt ezt kérni tőlük?