𝐈𝐝𝐞𝐚𝐥 𝐒𝐨𝐥𝐝𝐢𝐞𝐫𝐬 | 𝘥𝘳𝘢𝘤𝘰 𝘮𝘢𝘭𝘧𝘰𝘺

E L S Ő

Drága Olvasóm!

Rettentően nem értek ezekhez az előszavakhoz, úgyhogy nem is fogom sokáig húzni a dolgot. Örülök ha itt vagy, ez azt jelenti, hogy érdekel a történetem. Részek kijelöletlen időpontban lesznek de annyi ötletem van, hogy se enni, se aludni, se az esti iskolában nem tudok odafigyelni tőle. Remélem tetszeni fog, igyekszem minden erőmmel és fantáziámmal azon lenni, hogy minden szavat és mondatot élvezettel olvassatok. Ha őszinte akarok lenni én már most imádom azt a Dracot, aki megszületett a fejemben és akit alig várok, hogy a netre vethessek nektek. Minden rész előtt elfogok helyezni egy korhatárt, amihez a történetet ajánlanám. Kellemes olvasást!!!

16+

a r i s z t o k r a t á k

𝐊Ö𝐙Ö𝐒 𝐒𝐙𝐄𝐌𝐒𝐙Ö𝐆

𝕯raco addig áztatta magát a már-már szadistán forró víz alatt, ameddig úgy nem érezte, hogy teljesen kitisztultak a gondolatai. Valójában, amikor kiszállt a zuhany alól még mindig rettenetesen össze volt zavarodva és ettől a feje is megfájdult, úgyhogy rákoppintott a pálcájával, hogy segítsen rajta. A helyzet azonban nem változott: a háta közepére sem kívánta az amerikai nőt, az apját vagy bárkit, akinek szándékában állt tető alá hozni az egész szarkupacot. Biztos volt benne, hogy az apja a lehető legrondább, legostobább, legidegesítőbb és mindent összevetve a legborzasztóbb feleséget választotta neki, akit egész Amerikában talált. Azt is megmerte kockáztatni, hogy vagy nagyon fiatal vagy nagyon idős lesz hozzá. Draco hasonló korú, intelligens nőt akart, aki megértette őt, de ha kellett teljes mértékben alárendelte magát neki. Elismerve, hogy ő az, aki hatalommal rendelkezik. Nem hazudott saját magának, mert elvolt a buta, felszínes nőkkel is. Az ágyában, annál többre egyikkel sem állt szóba. Azt elismerte, hogy a buta nő jó feleségnek, de ő akkor sem akarta egyiket sem. Nem ezek voltak az elképzelései, legkevésbé az elvárásai és dühöngött, hogy megint Lucius lesz az, aki nyereségesen jön ki a fia kibaszott feje felett megkötött üzletből.

Erős, intenzív mozdulatokkal zárta el a csapot és kapta magára a fürdőköntösét. Minden mozdulata agresszív volt, az arcán mintha életre kelt volna a közeledő vihar csúf vészjelzője. Mi a franc lesz vele, ha megházasodik? Mi értelme egyáltalán? Az apja nem úgy nézett ki, mint aki az elkövetkezendőkben felakarja dobni a talpát, ami értelmetlenné tette az egész helyzet, a feltevéssel és a hirtelen a nyakába aggatott felelősségel együtt. Ezek mellett természetesen lázadozott is, de ki ne tette volna, ha a kibaszott Lucius Malfoy fiának születik? Az összes létező dologban igyekezett ellentmondani az apjának még akkor is, ha annak teljes mértékben igaza volt. Ezzel próbálta kompenzálni a tényt, hogy az apja elvette tőle a hatalmat számos dolog felett, amire első példának az élete jutott eszébe. Merlinre, ha már buta, legalább legyen szép! Felszínes lett volna ettől? Áldása rá.

Draco tudta, hogy a nő bármelyik pillanatban megérkezhet és ő még mindig a fürdőköpenyében álldogált a hatalmas szoba közepén. Nem mintha érdekelte volna. Szándékában állt minden erejével azon lenni, hogy a lehető legmesszebbre űzze. Malfoy akar lenni? Próbálja meg. Pokollá fogja tenni az életét, lépésről lépésre, amíg azért nem könyörög, hogy hagyja abba. Tönkre fogja tenni, Merlinre. Aztán meg, esze ágában sem volt az amerikai nő körül lebzselni, főleg úgy, hogy nem is volt rá kíváncsi. Persze, ekkorát nem hazudhatott, kíváncsi volt, de még mennyire! Érdekelte, hogy milyen lesz az-az arc, amibe egész nap bámulnia kell majd, a kéz és a szív, ami felneveli a gyerekeit és a test, amit majd... amit majd meg kell érintenie. A személyisége; az a legkevésbé sem izgatta. Úgy tartotta, hogy a buta libáknak - amilyen valószínűleg az amerikai nő is, - nincs is személyisége. Mosolygó és bólogató bábuk, szépen díszítve a férjük mellé, hogy a többi varázslót megegye a guta irigységében.