𝐈𝐝𝐞𝐚𝐥 𝐒𝐨𝐥𝐝𝐢𝐞𝐫𝐬 | 𝘥𝘳𝘢𝘤𝘰 𝘮𝘢𝘭𝘧𝘰𝘺

T I Z E N Ö T Ö D I K

15+!!

e s k ü k

𝐊𝐀𝐑𝐈𝐒𝐒𝐀

𝕬 nap további részében begubózott a szobájába és úgy kerülte Malfoyt, mint a sárkányhimlőt. Amikor pedig végre eljött az éjszaka, nem merte lehunyni a szemét. A hátán feküdt a földön és a plafont bámulta. A pálcájával csillagokat varázsolt oda, hagyta, hogy az idővel megegyezve váltakozzanak a feje felett. Amikor eljött a hajnal, és a kihúzott sötétítők mögül aranysárga napfoszlányok telítették meg a szobát, elbóbiskolt. Három óránál nem sokkal aludhatott többet; amikor fel ébredt még mindig a padlón volt és a hátán feküdt. A nap már az égen volt, amikor grimaszolva feltornázta magát a könyökeivel. Gyenge, tompa fájdalom járta át a lapockáját és a derekát. Megjegyezte magában, hogy a következő alkalommal legalább leterít magának egy pokrócot. Minden más mellett a legkevesebb szüksége egy kis extra hátfájásra volt. A hatalmas, sötét tölgy kakukkos órára pillantott a fésülködőasztala felett; háromnegyed tíz elmúlt. Megint grimaszolt. Tudta, hogy nem maradt sok ideje felkészülni. Tíz órára a kúriában kellett lennie, legalább felöltözve és megfürödve. Reggeliznie sem ártott volna, miután az előzőnapit a vacsorával együtt kihagyta. Egyszerűen nem tudta lepréselni a torkán; amikor megpróbálkozott vele, az étel visszaköszönt. Mostanra a hasa viszont hangosan korgott, és rá kellett szorítania a tenyeret, nem mintha attól abbahagyta volna. Sóhajtott és megkörnyékezte a fürdőszobát - mert, hogy azt is kihagyta előző este. Egy tapodtat sem tett a szobájából attól a pillanattól fogva, hogy hanyatt-homlok menekülve és zokogva, mint egy kisgyermek beesett oda. Biztos volt benne, hogy a haja kócos, a szemei meg püffedtek lesznek. Előfordulhat, hogy vérvörösek. Ha még köhécselne is egy kicsit mellé, elhalasztathatná az esküvőt. Nyerhetne magának egy kis időt - majdnem elnevette magát. Nem volt miért időt nyerni. Nem volt kinek időt nyerni. Ha nem ma, majd megesküszik három nap múlva, és ha őszinte akart lenni, minél előbb túlesik rajta, annál jobb. Nem mintha számított volna, vagy érdekelte volna-e egyáltalán. A tény, hogy férjhez megy, a dolog, ami megkeserítette és tönkretette az életét az elmúlt hetekben, most egészen kicsi problémának tűnt számára. Lehet, hogy csak a szerződés miatt, amit három nappal azelőtt aláfirkantott; amit Malfoy varázsolt elő pont akkor, amikor a nő már azt hitte, hogy tényleg a Megszeghetetlen Esküvel akar ígéretet tenni neki. Nyilvánvalóan nem így volt; bolond lett volna, ha megteszi. Mert a nap végére, akárhonnan is nézte, még Malfoy sem garantálhatta teljes mértékben a biztonságát - sem neki, sem másnak. Mégis, a férfi szavai megnyugtatták a remegő gyomrát, ha rájuk gondolt. Muszáj volt bíznia benne; legalább meg kellett próbálnia. Nem igazán látott magának más kiutat. Ez volt és csak ennyi volt, szóval kapaszkodnia kellett belé. Akkor is, ha közben a hideg kirázta a gondolattól. Mert akárhogy is, Malfoyra bízni az életét rizikósabb volt mint bármi, amit valaha csinált.

Lerángatta magáról az előző napi halvány rózsaszín szoknyát és a szennyeskosár legaljára tuszkolta. Biztos volt benne, hogy soha többé nem akarja felvenni. Sem azt, sem a lapos talpú cipőt, ami tompa puffanással ért földet a fürdőszoba sarkában. A haját kiengedte, ahogy beállt a zuhanyzó alá és olyan magasra állította a hőfokot, hogy néhány másodperc után vörös foltok lepték el a testét. Először túl fájdalmas volt, de összeszorította a fogát és elkezdett sampont dörzsölni a hajába. Nem egészen tíz perccel később már nem is érezte. Sem a meleget, sem a bőrét, de így volt jó. Valamivel el kellett terelnie a figyelmét az előtte álló napról. A fogai csikorgatása, ahogy a tűzforró vízzel küzdött, megfelelőnek bizonyult. És amikor majd ez sem válik be, talál más elfoglaltságot, de valahogyan végig csinálja. Az esküvőt, a vendégeket, a szüleit - és a tényt, hogy nemsokára szembe kell néznie Malfoy-jal. A gondolatra görcsbe rándult a hasa és viszketni kezdett a tenyere. Az összes közül talán ez volt az, amitől a legjobban tartott. Az esküvőn túl lesz, a vendégeket elkerüli, a szülei pedig a szülei voltak; tudta őket kezelni. Draco, másfelől, teljesen más téma volt. Malfoy kijátszotta tegnap - elhitette vele, hogy benne van a hülye játékában és feltette a hülye kérdéseit; csak azért, hogy elterelje a figyelmét és alattomos, patkány módon belemásszon az emlékeibe. Ha jobban belegondolt, rá kellett volna jönnie. Túl egyértelmű volt, Malfoy pedig túl engedelmes egész idő alatt. Észre kellett volna vennie a tényt, hogy a férfi ott van a fejében. Túl jól csinálta. Túl jó volt ebben. Manipulatív, kétszínű seggfej.