𝐈𝐝𝐞𝐚𝐥 𝐒𝐨𝐥𝐝𝐢𝐞𝐫𝐬 | 𝘥𝘳𝘢𝘤𝘰 𝘮𝘢𝘭𝘧𝘰𝘺

T I Z E N H E T E D I K

18+!!!

f e l a d a t o k

𝐊𝐀𝐑𝐈𝐒𝐒𝐀

𝕲örögországig csendben telt az út. Legalábbis Karissa számára. Malfoy túlságosan el volt foglalva a csapatával, mindenkivel beszélgetett; Corneliával az akadémián kötelezően letöltendő óráiról, Pansyval a tényen, hogy igazságtalan, hogy csak neki nincsen auror egyenruhája, mire a férfi azt felelte, hogy a feleségének sincs, mintha a kényszerházasságuk annyira említésre méltó lett volna; Axellel a két hetes görögországi út menetrendjét vitatta meg, Nottal pedig főként szidták egymást. A dolog még vicces is lett volna, ha Karissa gyomra nincsen végig görcsben és ha nincs az a rengeteg érzelem, ami egyszerre ellepte az agyát.

Összesen két zsupszkulccsal utaztak, de csak azért, mert Malfoy meg akart állni összesen tíz percre Cassaróban, egy kis faluban Olaszországban. Míg végzett egy sikátor mélyén kuporogtak és némán vártak, és a férfi tényleg ott is volt nemegészen tíz perc ácsorgás után. Azt nem mondta el, hogy mire kellett a kiruccanás és a nő abban a pillanatban nem is akarta firtatni; több, mint negyven órája volt talpon, túl volt a saját esküvőjén és az volt az érzése, hogy áthajtott rajta egy távolsági busz, csak talán nem vehette észre. A második zsupszkulcs egy evőkanál volt; a láttán majdnem fel is nevetett, de inkább visszafogta magát és azt tette, amit Malfoy mondott. Megfogta a kezét, behunyta a szemét és várta a következő pillanatot, hogy földet érjenek.

Biztos volt benne, hogy ez a fajta utazás sem lesz soha a kedvence. Kevésbé volt megterhelő a szervezetének, mint hoppanálni, de amikor érkezéskor Axel a lábán, Malfoy pedig a hátán landolt, telelett a hócipője.

– Merre találom.. – kezdte, ahogy Nott kezét elutasítva felnyomta magát a földről. – ...a szobámat? – a kérdés végét nyögés követte, amikor talpra állt és a helyiség megfordult vele. Szüksége volt pár pillanatra mielőtt újra ki tudta nyitni a szemeit.

Malfoy is felállt, hogy elé lépjen, az ujjai sunyin kúsztak a dereka köré, mintha csak arra akart volna vigyázni, hogy a nő nehogy elboruljon.

– Fáradt vagy? – kérdezte.

– Igen – bökte ki szűkszavúan és megpróbált kicsusszanni a férfi karjai közül, de esélye sem volt. – Nem aludtam túl jól az éjjel.

Malfoy nem válaszolt erre, helyette a tenyeréhez vezette a kezét és Karissáéba fűzte az ujjait.

– Találjatok magatoknak egy szobát, aztán menjetek a dolgotokra. Remélem kibaszottul emlékeztek, hogy mi az – tette hozzá a végéhez csípősen és szorított egyet a nő kezén, aztán húzni kezdte, Karissa fel sem fogta igazán, hogy merre.

Nem is érdekelte túlzottan.

Pihenni akart.

Csendben követte végig a férfit a hófehér, igazi kőből faragottnak tűnő folyosókon. Nem szólt egy szót sem, szinte nem is figyelt, ahogy szedte a lábát előre. Egy kívülállónak egészen úgy tűnhetett, hogy transzban volt, de ki tudja? Előfordulhatott az is. Már azt sem bánta volna, hogyha állva kell aludnia és biztos volt benne, hogy perceken belül meg is történhet. Akkor legalább nem kellett volna a hátralevő lépteket megtenni a szobájáig, még azt is bevállalta volna, hogy Malfoy cipelje el az önkívületi testét az ágyig. A kérdések egyszerre követték egymást a fejében, ahogy boltívről boltívre haladtak, és hiába hessegette őket, hiába ordibált velük a saját fejében, nem tudott menekülni. Draco akkor megtorpant és a feje a nő felé perdült az arcán frusztrált grimasz. Karissa is megtorpant, felvont szemöldökkel nézett fel rá.