𝐈𝐝𝐞𝐚𝐥 𝐒𝐨𝐥𝐝𝐢𝐞𝐫𝐬 | 𝘥𝘳𝘢𝘤𝘰 𝘮𝘢𝘭𝘧𝘰𝘺

K I L E N C E D I K

Sajnálom, sajnálom, SAJNÁLOM,

Elég sokára értem vele ide, és tényleg rettentően sajnálom, nagyon, nagyon,

NAGYON.

Engesztelésképp igazán eseménydús és hosszú lett, 10100 szó körül; ez persze nem kifogás. Nem is nagyon szeretnék tovább feltartani senkit, köszönöm, ha itt vagy és kellemes olvasást! SZERETLEK.

u.i.: nyugodtan hagyj egy vote-ot, vagy kommentet, ha tetszett. <3

Hatalmas szívvel,

Szinti

17 +

s e b h e l y e k

𝐊𝐀𝐑𝐈𝐒𝐒𝐀

𝕶arissa a ruhája nyakát igazgatta a tükörben próbálva megfeledkezni a tényről, hogy Draco már fél órája fel-alá mászkált a szobájában, aztán leült, hogy utána újra felálljon. Megforgatta a szemeit és még fentebb rántotta a garbónyakú ruha szegélyét. Az egyik legkevésbé kedvelt ruhája volt, de ez volt az egyetlen, aminek elég magas nyakrésze volt ahhoz, hogy eltakarja a foltokat a nyakán és a bőre többi részén. Az egyszerű világosszürke színével és a bokáját verdeső szoknyarészével úgy nézett ki benne mintha abban a pillanatban szabadult volna egy mugli kolostorból. Legszívesebben letépte volna magáról, de legalább két nyomós oka volt rá, hogy ne tegye: az egyik a türelmetlen férfi volt a szoba másik felében, a másik pedig a tény, hogy valahogyan el kellett rejtenie a véraláfutásokat. Vetett még egy pillantást a nyakára, hogy biztosan megfelelően takarjon mindent, aztán felkapott egy zöld selyemszalagot a fésülködőasztal sarkáról és felkötötte vele a haját, aztán persze egyből meggondolta magát. Kiengedte és kifésülte a hollófekete tincseket, mert legrosszabb esetben azok is képesek voltak elfedni a bőrét. Utána belebújt az egyik egyszínű balerinacipőjébe és még egy kicsit bajlódott a ruha fodros nyakával mielőtt Draco felé fordult. A fiatal férfi az ágyán ült és éppen tönkretette a gondosan összehajtogatott takarókat. Az amerikai nő megforgatta a szemét, ahogy figyelte a kecses mozdulatot, amivel Draco a pálcáját forgatta az ujjai között, hogy minden egyes unott suhintással más színűre színezze a kezében tartott levelet. Nem a lány levele volt, a mérete sokkal kisebb volt annál és amikor közelebb lépett, hogy meglesse mi is lehet az, Draco összezárta körülötte a markát és a nadrágja zsebébe rejtette. Utána a férfi felpillantott rá, az ezüstszürke szemei szikrákat szórtak miközben tetőtől talpig végigmérte a nőt. Lassú mozdulattal állt fel és felemelte a pálcáját, hogy utána megbökje vele Karissa nyakát. A nő érezte, hogy a férfi lehúzza a ruhája nyakát a pálcája segítségével és miután kellően megnézte magának a sérüléseket, egy ravasz, féloldalas mosollyal leengedte a pálcáját. Karissa újfent megrángatta a ruhája nyakát, hogy biztosan a helyén legyen, aztán összefont karokkal nézett fel Dracora. Biztos volt benne, hogy a férfinak sokkal jobban állt a magas nyakú felső, amit viselt, és frusztrálta kicsit a tény is, hogy mindketten szürkét viseltek, mintha egymáshoz öltöztek volna. Arra gondolt, hogy azok után amit a férfi művelt vele már semmit sem kellene kínosnak éreznie.

– Esküszöm, hogyha még egyszer megigazítod azt a szart olyat csinálok veled, hogy azt semelyik kibaszott ruhád sem lesz képes eltakarni – Draco hangja fenyegető volt, ahogy megemelte a bal szemöldökét. Karissa csak egy grimasszal válaszolt. Megragadta a pálcáját az éjjeliszekrényről, hogy szokás szerint betűzze a ruhája elejébe, de aztán rájött, hogy nem fog neki menni. Sóhajtva lehajolt, hogy felhúzza a ruhája alját és egy gyors varázsigével a combjához erősítse a pálcát. Amikor felegyenesedett látta, hogy a férfi árgus szemekkel követte minden mozdulatát és nagyon kellett tartania magát, hogy ne nevessen fel. – Rendben, most már kész vagy?