𝐈𝐝𝐞𝐚𝐥 𝐒𝐨𝐥𝐝𝐢𝐞𝐫𝐬 | 𝘥𝘳𝘢𝘤𝘰 𝘮𝘢𝘭𝘧𝘰𝘺

T I Z E N N E G Y E D I K

18+!!

m e g b e s z é l é s e k

𝐊𝐀𝐑𝐈𝐒𝐒𝐀

𝕶arissa hátradőlt az ágyon. A párna besüppedt a feje alatt, a matrac mintha oda-vissza ringatózott volna. A plafon is mozgott; az egyik másodpercben olyan volt, mintha felé közelítene, mintha rá akarna szakadni, aztán a következőben megint a helyén volt. Mire a gyenge holdfényben rájött, hogy nem is a plafon volt hanem a baldachinos ágy teteje, felnevetett. Torkaszakadtából és elég hangosan ahhoz, hogy válaszul kezek ragadták meg a combjai két oldalát. A vihogása lassan halt el, ahogy a tenyerek lecsusszantak a térdére és ott maradtak egy pillanatra. Hüvelykujjak köröztek a térde belső részén, a lélegzete a tüdejében ragadt. Vörös, sárga és rózsaszín pattogott a szemei előtt ahogy felbillentette a fejét, hogy lenézhessen az ágy végébe. Túl sötét volt ahhoz, hogy bármit ki tudjon venni a magas, sötét alakon kívül. Sóhajtott és visszaejtette a fejét. Az ujjak akkor folytatták az útjukat, kínzó lassúsággal siklottak le a vádlija mentén, kínt, libabőrt és eszméletlen forróságot hagyva maguk után. A csípője megrándult, de nem mert mozdulni. Vagy megszólalni. Helyette hagyta, hogy a cipői lekerüljenek róla és hangos koppanással érjenek földet az ágy mellett. A hang visszhangzott a fejében még akkor is amikor valami puha, nedves ért a jobb bokájához. Lassan mozgott felfele, szinte már óvatosan, nedves csókokat hagyva maga után. Amikor újra a térdéhez ért kezek ragadták meg a csípőjét és rántották lejjebb, a feje lebukott a párnáról. A mozdulattól sikoltás bukott ki a száján amit újabb, hangos nevetés követett.

– Kibaszott Graves meg a kibaszott szája – a halk mormogás lentről jött, érezte a forró leheletet a combja belső felének csapódni. – Meg a kibaszottul hangos torka – ujjak nyomódtak a bőrébe.

Szikrák kezdtek pattogni a bőrén. Először ott, ahol a kezei meg a szája meg a nyelve érték, aztán már mindenhol máshol is, mintha csak játszottak volna egymással, kergetőztek. A háta egy pillanatra megfeszült, ráharapott az alsó ajkára. A teste minden millimétere lángokban állt, és még csak hozzá sem ért rendesen. Frusztrált sóhaj szakadt ki a fogai között tartott ajkain keresztül, kinyújtóztatta az ujjait a puha, selyem lepedőn. Megint forró levegő csapódott a bőrének, most a térde környékén járt, az ujjai fürge köröket meg felismerhetetlen, idegen mintákat rajzoltak a combja aljára. A csontjai kiakartak szakadni a bőre alól, folyóssá válni. Minden izom megfeszült a testében amikor a nyelvét a bőrén érezte. Azután újra elkezdett felfele haladni, harapta és szívta a puha bőrt, a harapások nyomán csókot hagyva. Karissa hátrabillentette a fejét, az ujjai most már a lepedőt markolták. Nem merte nem az alsó ajkát harapni, úgy szívta a fogai közé, mintha az élete múlt volna rajta. Abban a pillanatban tényleg úgy érezte, hogy az élete múlott rajta. 

Most már a szoknyája szegélyénél járt, az ujjai puhán csúsztak be az anyag alá. Ismét sóhajtott, megemelte a csípőjét, hogy segítsen megszabadulni a ruhadarabtól. A kezek agresszívan nyomták vissza a matracra, halk, gonosz kuncogás vibrált végig az alhasán. Beleremegtek a térdei és gomolygó, homályos köd szállt a tekintetére. A saját, alig hallható nyüszítése visszhangzott a saját füleiben.

– Ne siess annyira – motyogta a combja belső felére, túl közel. Annyira közel, hogy az már fizikai fájdalmat okozott. Minden tekintetben. – Ne mozdulj – suttogta, amikor a nő újra megemelte a csípőjét, és a fogai közé vette az érzékeny, puha bőrt a nő combhajlata alatt. Karissa felsikkantott. Válaszul ráharapott, mindkét kezével leszorítva a nő csípőjét.

– Kérlek – csúszott ki a száján hirtelen, fájdalmasan. 

– Mire kérsz? – végighúzta az orrát azon a most érzékeny ponton ami az előbb még a fogai között volt. Az ujjai egy pillanatra sem hagyták abba a szorítást a csípőjén.