°~Az Örök Kötelék~° /Elijah ff/ Befejezett ✅

24.fejezet

-Szeretnék minden egyes reggelt melletted így eltölteni.-suttogtam a férjemre nézve, miközben már vagy negyedszer voltunk együtt a mai nap folyamán.Persze, rajtunk kívül senki sem volt itthon mivel a lányok úgy döntöttek szeretnének a család többi tagjánál lenni pár napot a tavaszi szünet miatt, így megadtuk nekik a lehetőséget hogy együtt legyenek,s mindemellett minden este beszéltünk velük telefonon és elmondták aznap mit csináltak és kivel.

-Megtehetjük bármikor.-mosolyodott el a férjem, miközben magához ölelt és a csupasz hátam simogatta, míg én a csupasz mellkasát simogattam.

-Tudom,mi jutott most eszembe?-ültem fel.

-Micsoda?-feküdt feljebb az ágyban.

-Amikor először voltunk együtt.-jutott eszembe az emlék kép.-Amikor férj és feleségként háltuk el a házasságunk.

-Ez honnan jutott most eszedbe?-nézett rám értetlenül Elijah.

-Onnan,hogy akkor is telhetetlen férfi voltál.-öltöttem ki rá a nyelvem.-Viccet félre téve,onnan hogy én magam is elgondolkodtam azon hogy milyen is lenne,gondtalanul élnünk halandóként.

-Ember szeretnél lenni?-lepődött meg Elijah.

-Őszintén? Nem tudom csak megfordult a fejemben hogy 1000 éve élek ezen a földön megéltem mindent amit lehetett és valahogy nem vonz már annyira a halhatatlan élet, ne értsd félre van jó oldala is neki,de a múltkor amikor egy idős házaspár jött be az unokájukat meglátogatni, olyan jó érzés volt még is furcsa volt rájuk néznem és azt hallgatnom; mivel néztek szembe az elmúlt 70 évük alatt együtt.-mondtam el őszintén az érzéseim Elijah-nak aki némán hallgatott végig.-Tudom,hogy tőletek ezt a jogot elvették a szüleid,de ha erre kerülne sor; velem tartanál?-tettem fel az őszinte kérdést,amire félve vártam a választ.

-Ezen,én is elgondolkodtam.-meredt maga elé keresve a megfelelő szavakat.-De nem tudom már milyen teljes értékű embernek lenni.

-Tudom és megértem,de nem azt mondtam hogy most azonnal az szeretnék lenni vagy legyünk azok.-néztem rá kedvesen.-Csak kíváncsi voltam hogy ha erre kerülne sor,mellettem lennél-e.

-Bárhogyan is hozná az élet,melletted leszek.-fogta meg a kezem.

-Ez még is ki lehet?-kaptuk fel a fejünket,a kopogtatásra.

-Öltözz fel nyugodtan, én megnézem ki az.-mondta Elijah aki vámpír sebességgel fel öltözve elindult ajtót nyitni.Én is gyorsan magamra kaptam egy melegítő szettet,lófarokba kötöttem a hajam és elindultam le de a lépcső felénél a lábaim teljesen megdermedtek,amikor rá néztem a hívatlan vendégre.

-Szerbusz csillagom.-szólalt meg a hölgy,aki kora ellenére a 30-as éveiben járt, szökés-barna göndör fürtjei a vállára omlottak,de még is az illata a hangja volt az ami elárulta ki is ő valójában.

-Mit keresel itt...Antonella.-kérdeztem tőle, miután észhez tértem a sokk hatásából.

-Már be sem hívsz?-tette a karjait keresztbe.