°~Az Örök Kötelék~° /Elijah ff/ Befejezett ✅

3.fejezett

×Napjainkban: Elijah szemszöge×

Sok minden történt mióta a feleségem; Aila azon az éjszakán meghalt.Bántott a bűntudat és mardosta a lelkem,hogy a számomra legkedvesebb embert cserben hagytam és nem voltam mellette amikor a legnagyobb szüksége lett volna rám,helyette gyáva módon mint egy megsebzett vad elmentem hátra hagyva őt.Azóta az éjszaka óta folyamatosan menekültünk Mikael haragja elől egészen,napjainkig amikor sikerült egyszer és mindenkor végeznünk vele reméljük örökre.Most éppen készültünk egy bálra testvéreimmel,mely azt a célt szolgálta hogy a vámpírok, vérfarkasok és a boszorkányok együtt békében éljenek New Orleans-ba,s reméltük hogy jól alakul az este is,hisz Karácsony napja volt.Éppen a szobámba készülődtem az estére,amikor Rebekah húgom rontott be a szobába feldúlt állapotban.

-Elijah, kérlek segíts nekem.-állt meg előttem és 2 estélyi ruhát mutatott fel.-Szerinted, melyiket vegyem fel?-az egyik egy hátul össze köthető bokáig érő vérvörös ruha volt melynek mell részénél V alakú kivágása volt,a másik meg egy fekete színű koktél ruha, mely pánt nélküli,alja csipkés szoknya volt közepén egy kisebb masnival.

-Nem számít,milyen ruhát veszel fel mindegyikben gyönyörű vagy kishúgom,de mivel tudom ezzel nem éred be,legyen a fekete.-adtam neki választ,mire ő szótlanul mosolyogva arcon csókolt és kisuhant a szobából.Szerettem a testvéreimet egyformán, tettek vagy mondtak bármit rám vagy egymásra,volt az jó vagy rossz.Mindenki a saját maga módján próbálta ki mutatni a szeretetét.Szemügyre vettem magam még egyszer,majd le mentem megkeresni Niklaus fivéremet,aki éppen magyarázta a szolgáloknak mit hova tegyenek,s mikor mit szolgáljanak fel.Amikor észre vett kiült az arcára a ravasz mosolya ami szinte már a védjegye lett.

-Bátyám.-köszönt nekem.

-Öcsém...-biccentettem felé.-remélem nem szándékozol vérontást elkövetni ezen a bálon vagy egymásnak ugrasztani bárkit is.

-Ugyan már Elijah, tényleg ilyen gonosz lennék?-nézett rám felvont szemöldökkel,mire választ sem várt folytatta beszédét.-Nem szándékozok tenni,hisz példát szeretnék statuálni mindenkinek.milyen amikor egy király méltóan viselkedik, ráadásul én magam is házi gazda volnék,mily illetlenség volna részemről ha az én vagy is a mi otthonunkban vérontás történne e jeles történelmi napon.-vigyorodott el.

-Ezt örömmel hallom.-mosolyodtam el és bíztam benne tényleg tartja a szavát.

-Erről jutt eszembe;gyermekem anyját nem láttad?-kérdezte tőlem gyanakvóan.

-Tegnap óta nem láttam,gondolom a farkasoknál van kint a mocsárban.-adtam választ bár engem is érdekelt volna hova tűnhetett csak úgy el Hayley, miután tegnap este elcsattant köztünk egy csók,melyet be kell valljak őszintén, jól és esett.Aila,hála óta most kezdtem el először újra érezni szerelmet,ami megrémített de el kellett őt engednem végleg bármennyire nem akartam és fájt.

-Érte küldettek valakit,mert nem szeretném ha bármi baja is történne a gyermekemnek.-mérgelődött,majd azzal elindult az egyik emberének szólni.

×Este a bál ideje×

Késő délután óta mindenki folyamatosan érkezett a bálra,fiatal idős egyaránt és volt aki beszélgetésbe valaki az ital társaságába menekült.Mi magunk is testvéreimmel elvegyült a vendégek között pár szó erejéig,amikor Niklaus fivérem úgy döntött bele vág a dolgok közepébe.