°~Az Örök Kötelék~° /Elijah ff/ Befejezett ✅

33.fejezett

Újabb hetek, napok teltek el mióta Ren ide költözött átmenetileg hozzánk. Szerencsére mindenki szívélyesen fogadta és összebarátkozott,a lányaim meg egyenes imádták.Amióta nem találkoztunk mi is sok mindent megbeszéltünk,meséltünk a másiknak amin jókat nevettünk vagy együtt sírtunk szomorkodtunk.Miközben most is sétáltunk és beszélgettünk nem tudtam nem észre venni hogy vigyázó árgus szemekkel nézett hol engem hol a hasamat.

-Úgy nézel rám mint aki bármelyik percben ugrásra kész.-jegyeztem meg.

-Bocsáss meg nekem,de tudod jól hogy mindig is apa akartam lenni és olyan hihetetlen hogy a gyermekemet éppen te hordod ki.-szabadkozott.

-Megértelek és hidd el engem is sokkolt mindez...de mint mondtam ha megszületik eldöntheted hogy elviszed magaddal és felneveled egyedül vagy itt maradsz velünk és leszel a keresztapja és mikor úgy érzed elmondod neki az igazat.-néztem rá.

-Tudom és köszönöm hogy időt adsz nekem.-mosolyodott el.

-Ez természetes.

-Aila!-hallottam meg egy ismerős hangot magunk mögött.

-Niklaus.-mosolyogtam kedvenc sógoromra, miközben óvatosan át ölelt.-Niklaus,hadd mutassam be egy régi ismerősömet; Ren-t aki egy démon,Ren ő itt Niklaus Mikaelson,Elijah férjem öccse.-mutattam be őket egymásnak.

-Ki hitte volna hogy más természet feletti is létezik ilyen közel hozzánk.

-Sok más természet feletti létezik csak aki tehette elbújt elmenekült máshová és emberként tengetik napjaikat.

-Na de mond; miért kerestél Nik?-kérdeztem a sógoromat.

-Szeretnék kérni tőled egy hatalmas szívességet.-kezdett bele.

-Hallgatlak.

-Szeretném megkérni Caroline kezét.. és arra gondoltam hogy itt tenném meg.-bökte ki kicsit szégyenlősen.

-Ez nem kérdés hogy segítek benne, sőt biztosra veszem hogy a többiek is így vélelkednek majd.-öleltük át egymást.

-Hálásan köszönöm,nem sokára úgy is itt lesz az őszi szünet a hálaadás így akörül gondoltam.-vázolta fel az ötletét.

-Rendben,ha szabadabb leszel megbeszéljük a további részleteket.

-Húgom!-hallottuk meg a bátyám hangját ami tele volt kétségbe eséssel.

-Mi történt?-kérdeztem tőle aggódva.

-Abey...baj van...-lihegte mire azonnal rohantunk a házuk felé,ahol egyből megcsapott a vér szaga.Kellett némi önuralom hogy az agyam ne boruljon el azonnal az illattól.Felmentünk egyenes a szobájuk felé ahol Abey éppen a vajúdott idő előtt.

-Mi történt?-kérdeztük egyszerre.

-Nem tudom... váratlanul bele nyíllalt a hasamba a fájdalom és elöntött a vér.-préselte ki a szavakat nehezen magából.