°~Az Örök Kötelék~° /Elijah ff/ Befejezett ✅

19.fejezet

Az előadás után,végig hallgattam mindenki dicséretét és kedves szavát,miközben igyekeztem kicsit csendesebb helyre húzódni.

-Látom,csak nem mondtál le róla.-mondta Oliver.

-Mivel énektanár volnék helyettesítésben és van némi hangom,így nem.-koccintottunk a poharunkkal.

-A lány is sokkal jobban érzi magát.-intett a diák felé.

-Igen,szegény ugyanazon ment át amint én.-ittam a poharamba,majd a telefonom után nyúltam,ami rezegni kezdett a kabátom zsebébe.-Mond, Joe.

-Főnök akadt egy kis gond,tudnál jönni?-tért a lényegre.

-Azonnal ott vagyok.-raktam le a telefont.-Tartsd a frontot mindjárt jövők.-adtam a a poharat a bátyám kezébe és elindultam megkeresni Joe-ékat.Amikor oda értem nem akartam elhinni,hogy ez most történik meg.

-Elég!-szedtem szét a két fiút,miután kaptam egy kis fejfájást.-Bocsi Joe,nem nektek szántam.-kértem tőlük elnézést.-Nektek,teljesen elment az eszetek?!-néztem hol Eliot-ra,hol Elijah-ra.-Mindketten,most szépen elindultuk be a házba és elmondtok mindent,te is Niklaus ott a fa mögött.-néztem hátra a sógoromra.

-Jó újra látni sógornőm.-vigyorodott el.

-Bár én is ezt mondhatnám rólatok,de nektek mindig mindent tönkre kell tennetek és rólatok kell hogy szóljon.-mondtam neki miközben besétáltunk a házba.

-Ez fájt.-tett egy színpadias mozdulatot.

-Nos,melyikőtök akarja elkezdeni hogy mi volt ez az egész?-mentem oda hozzájuk,hogy a sebeiket el lássam.

-Miattad veszekedtünk és indult a bunyó.-szólalt meg Eliot kicsit feszengve,mikor fertőtlenítettem a sebeit.

-Amit ha nem szakítasz félbe még jól is éreztem volna magam.-mondta Niklaus.

-Tényleg,igaz amit ez a farkas mond?-szólalt meg váratlanul Elijah,rám emelve a jól ismert barna szempárokat.

-Figyelj csak Elijah; te voltál az aki úgy döntött segít Marcel-nak,én hűségesen vártalak hogy miután vége mindennek haza jössz hozzánk,de nem sokkal később Hayley-től levél érkezett,hogy mi történt,még is mit gondolsz, mit érezhettem én vagy akár a LÁNYAID?-mondtam ki megnyomva az utolsó szót,amire felkapta a fejét és elkerekedtek a szemei.

-Lányaim?-ismételte meg a szót,maga elé meredve.

-Igen,Elijah lány lett és mivel nem voltál itt vele így a nagyanyáim nevét kapta meg.-mondtam el neki.-Na de hogy a lényegre térjek,nem vagyok tárgy,sem trófea amiért küzdeni vagy harcolni keljen,úgy hogy ez szól mindkettőtöknek a mai nap után,hogy sem téged,sem pedig téged egy jó ideig nem akarlak látni,felfogtátok minden egyes szavamat?-néztem rájuk.-Ami viszont téged illet..-fordultam Elijah felé.-Ne gondold azt hogy mindent onnan folytatok veled,ahol abba maradt vagy azt hogy a lányaid egyből megbocsátóak lesznek,mert a döntés joga az övéké.-fordultam az ajtó felé,amikor Oliver betoppant a két lánnyal.

-Gondoltam,hogy itt lesztek.-mondta Oliver.

-Köszönöm.-hívtam magamhoz Emilia-t.-Kincsem,ő itt az édesapád; Elijah Mikaelson.-néztem rá,majd vissza a lányunkra.-Szeretnél,vele megismerkedni?-tettem fel a kérdést.