°~Az Örök Kötelék~° /Elijah ff/ Befejezett ✅

27.fejezet

-Ti aztán nem vagytok semmik.-vigyorodott el Kol és Rebekah miután elmeséltük mi történt, miután egy időre a Mikaelson házba költöztünk.

-Kiara, szüleménye volt hogy ha már családtag lesz akkor maradjon a vérvonalban,de nem bánjuk.-néztem rájuk.

-Mindig is ez volt az álmunk,hogy saját családunk legyen.-állt ki mellettem Elijah, miközben reggeliztünk mindannyian együtt.

-Ez is igaz,de előbb-utóbb ezt az álmot mindenki átélheti.-szólalt mg Freya is sejtelmes mosollyal az arcán.

-Történt valami?-nézett fel a férjem érdeklődve.

-Keelin-nel úgy döntöttünk hogy amellett hogy összekötjük az életünket,gyermeket is szeretnénk.-árulta el a titkot.

-Gratulálunk.-gratuláltunk nekik és rájuk emeltük a poharainkat.-De még is ki lesz az apa jelölt vagy orvosi beavatkozást terveztek?-kérdezte Beka.

-Vincent-re gondoltunk,csak az a kérdés segít-e nekünk ebben.-amikor a név elhagyta a száját az ereimbe a vér is megfagyott és elöntött egyből a méreg,de nem szóltam érte hisz az ő életük az ő döntésük,de én biztos nem vinném tovább annak a boszinak a vérvonalát.Mintha Elijah a gondolataimba olvasott volna megfogta a kezemet és rám mosolygott jelezve hogy ne foglalkozzak vele.

-Viszont ha most megbocsátotok nekünk,még van pár dolgunk.-álltunk fel az asztaltól,majd elindultunk átöltözni valami kényelmes ruházatba hiszen,mindennap reggeltől-estig kint voltunk és a segítettünk a fiúknak a házunkat felépíteni.

-Hová menjünk először?-kérdezte Elijah,miközben elindultunk az autóhoz.

-Nem tudom,ezen gondolkodom én is.-néztem rá.-De lehet először tapétáért és festékért menjünk,onnan meg majd ki találjuk a többit.

-Rendben van.-bólintott majd mikor beszálltunk az autóba az első utunk a festék boltba vezetett,majd onnan a csempe és a parketta boltba,végül a bútor boltba.Délután 3-4 óra felé járt az idő amikor oda értünk a házhoz és segítettünk a többieknek a munkálatokban.A lányok időközben Oliver-rel és a családjával voltak hiszen itt volt a nyári szünet és kiakarták használni, élményeket gyűjteni.

-Biztosan jól vagy drágám?-lépett oda hozzám egy idő után a férjem,amikor leültem az egyik fa alá.

-Jól vagyok ne aggódj,csak elfáradtam.-néztem fel rá.-Tessék.-nyújtottam át a hideg vizet ami a hűtőládában volt.

-Ha ilyen tempóban haladunk,gyorsan kész lesz a ház.-ült le mellém.

-Tudom,és én leszek a legboldogabb ember a földön miután újra a saját ágyunkban alhatunk.-bújtam oda hozzá.

-Ezzel nem vagy egyedül.-mosolyodott el, miközben magához ölelt.

-Mond csak...-néztünk egymásra.-Biztosan nem bánod ezt a gyermeket?-tettem fel a nagy kérdést.

-Egyáltalán nem.-rázta meg a fejét komoran.-Hiszen,a lányokkal is remek munkát végeztél helyettem is, és tudom hogy jó anyja leszel ennek a gyermeknek is aki immár közös gyermekünk lett.-simogatta meg a hasamat.