°~Az Örök Kötelék~° /Elijah ff/ Befejezett ✅

35.fejezett

*Fiúk szemszöge*

-Te most csak szórakozol velünk?! - akadt ki Ren.

-Kell lennie más magyarázatnak. - szólalt meg Niklaus.

-Még is mikor és hogy történt meg? - kérdezte Elijah.

-Gondolom a vérveszteség és a fájdalom okozta nála... - töltötte ki a poharakat Oliver.

-Mit tehetünk érte?-emelte meg picit a hangját Nik.

-Várj...egyáltalán létezik ilyen? - kérdezte Ren összerakva magában a történeteket.

-Igen,emberi lényeknél főleg. - magyarázta Oliver. - Amit tehetünk érte hogy türelmesek leszünk főleg; te sógorom. - nézett Elijah-ra.

-Most hogy kapott vért egész nyugodt,de még Henrik-kel hűvösen viselkedik.

-Idővel túl lesz rajta... csak figyeljünk arra mit mondunk mert ha egyszer is felhúzzuk megesik hogy akár már az emberségét is kikapcsolhatja. - figyelmeztettet minket Oliver.

*Aila szemszöge*

Mióta Henrik megszületett éreztem magamon/magamba hogy valami nagyon is megváltozott iránta. Idegesített ahogy sírt,ha szusszogott és nem tudtam miért. Nem értettem mi zajlik most bennem pedig mióta Lia megszületett és várandós voltam vele egyszer sem éreztem ilyet. Tudni akartam mi folyik itt és miért kívánkozom ennyire az emberi vér után így hát elindultam a bátyámék megkeresésére hogy még is mondja el mi történt, amikor megütötte a fülemet a beszélgetésük;

-Igen,emberi lényeknél főleg. - magyarázta Oliver. - Amit tehetünk érte hogy türelmesek leszünk főleg; te sógorom. - nézett Elijah-ra.

-Most hogy kapott vért egész nyugodt,de még Henrik-kel hűvösen viselkedik.

-Idővel túl lesz rajta... csak figyeljünk arra mit mondunk mert ha egyszer is felhúzzuk megesik hogy akár már az emberségét is kikapcsolhatja. - figyelmeztette őket Oliver.
,, Szülés utáni depresszió!" - állt bennem össze a kép.

-Bármennyi idő is legyen a felépülése nem hagyom magára. - hallottam meg a férjem hangját.

-Felajánlanám a segítségemet de Abey is közel van a szüléshez.. - sóhajtott fel a bátyám.A hallottak után úgy döntöttem el megyek meg keresni a lányaimat akik Nahima-nál voltak és éppen Henrik-et nézték ahogy alszik a bölcsőben.

-Gyermekem. - szólított meg kedvesen Nahima.

-Anya! - futottak hozzám halkan a lányaim. - Nézd anya, milyen aranyosan alszik az öcsénk! -azzal kézen ragadott Lia és már húzott is oda hozzá.

-Tényleg nagyon édes.

-Hogy érzed magad? - lépett mellém Nahima.

-Még gyengék, de jól. - néztem kedvesen az idősasszonyra. - De inkább te hogy érzed magad?

-Mint látod jól viselem. - pacskolta meg kedvesen a kezemet.-Oliver, nekünk is elmondta mi történt veled, de tudd ez természetes és normális. Nem minden várandósság egyforma sem szülés. - nyugtatott meg.