°~Az Örök Kötelék~° /Elijah ff/ Befejezett ✅

18.fejezet

-Én ezzel csupán csak azt mondom,hogy nem lenne rossz ötlet,sőt neked ki fejezetten jót tenne.-mondta a bátyám diplomatikusan.

-Mit nem értesz azon,hogy eszem ágában sincs újra férjhez menni?Ráadásul, Elijah-tól sem váltam el,mivel azt se tudom hol van,meg nem is érdekel felőlem fel is gyulladhat ott.-válaszoltam,miközben az örökbe fogadási papírokat olvastam át.-Ami,meg a terveidet illeti nem érdekel,minek tervezzek vele házasságot?-néztem most fel rá.-És ne gyere nekem a rituáléval ami Jackson meg Hayley tett, mert istenemre mondom kiváglak.

-Pedig ezt akartam mondani,de te megtetted helyettem.

-Ne légy már hülye Oliver,mikor teljesen más farkasok vagyunk ránk,ez nem vonatkozik.-fogtam a fejem.Legbelül tudtam,hogy a bátyám csak aggódik értem és jót akar,még is 100x átkoztam el fejben és 200x nyírtam ki különböző módszerrel.Mikor, megtudta hogy mit tett Elijah láttam rajta hogy ő maga ölné meg, amiért újabb fájdalmat okozott nekem,de lebeszéltem róla hisz értelme nem volt,biztosan meg volt rá az oka és a miértje,ami engem nem igazán érdekelt,főleg hogy ő papolt arról,hogy mindent beszéljünk meg és nem csal meg többet.Nagy levegőt véve újra a papírokra összpontosítottam volna,amikor kopogtak az ajtón.-Gyere!

-Szia Aila.-lépett be Taylor,mögötte a kisfia Adam és immár a felesége Mia és a pocakban az újabb gyermekük.

-Sziasztok! Gyertek üljetek le,hogy vagytok?-kínáltam őket hellyel.

-Jól vagyunk köszönjük,élvezzük a házas élet minden pillanatát és várjuk a kislányunk érkezését.-mesélte el Mia.-Hallottuk,mi történt veled és ha bármibe tudunk segíteni kérlek ne habozz.

-Köszönöm,srácok kedves tőletek de inkább magatokkal foglalkozzatok.-mosolyodtam el.-Ami az életemet illeti titeket is megkérlek ne tegyétek többet szóvá.-kértem őket.

-Persze.Érthető is meg ott van Emilia.-értett egyet Taylor.

-Viszont ami azt illeti lenne egy kisebb kérésem,még is csak hozzád Taylor.-fordultam a fiú felé.-Beteg szabadságon van a karbantartó és hát kellene valaki 1-2 hónapig amíg vissza nem jön.Persze,ha csak nektek és neked nem gond ez és persze ugyanúgy kapnál érte fizetést.

-Jézusom Aila,én tartozom neked még hálával ingyen is megcsinálom.-háborodott fel a fiú.-Hiszen még abból a pénzből is van jó bőven amit évekkel ezelőtt adtál nekünk.

-Rendben legyen,és köszönöm.-mosolyodtam el.-Na és Adam,neked milyen az óvoda?-kérdeztem a kisfiút aki időközben már az ölembe is volt.

-Szeretem és nagyon hiányozni fog nekem.-mesélte el szomorúan.

-De hiszen a suli is jó hely,megtanulsz írni olvasni meg számolni drágám.-mondtam el a kisfiúnak.-Sőt a suliba ott van mindkét lányom Ana és Emilia is veled majd,úgy lesznek barátaid is.-súgtam meg neki a titkot.

-Tényleg?-nézett fel rám nagy szemekkel.

-Bizony szívem.-raktam le az ölemből.

-Akkor mindent megteszek hogy suliba járjak.-ígérte meg a kisfiú,mire mind nevetni kezdtünk.A nagy kacajt a telefonom megszólalása zavarta meg.Szerencsémre csak Eliot írt,hogy este van számára egy meglepetése.

-Remélem,a nagy szerelmed írt.-vigyorodott el Oliver,mire egy tollat akartam hozzá vágni,de kikerülte.

-S ha az írt,tán féltékeny vagy bátyám?-kérdeztem vissza vigyorogva.

-Igen,mert én már mióta nem voltam az asszonnyal sehol sem.-panaszkodott színpadiasan.

-Jaaj te szegény mintha annyi dolgod lenne,inkább valld be hogy ötleted sincs mit csinálj,főleg hogy holnap Abey születésnapja lesz.-néztem rá felvont szemöldökkel,mire ő elsápadt arccal nézett rám.

-Az holnap lesz?-kérdezte dadogva,mire mindannyian bólintottunk.-Mit is mondtatok,hogy a családi sírnál van még helyem?-kérdezte nevetve,mire mi se álltuk meg.

-Ne aggódj a bulira már minden meg van,meg az ajándékaink is már csak a tiéd hiányzik.-nyugtattam meg.-Ott van az a ruha például,amit mondtál hogy milyen drága de neki nagyon is tetszett vedd meg neki az esti bulira.-ajánlottam fel.

-Elment a maradék eszed?-kérdezte tőlem hüledezve.-Az a ruha tényleg drága ám.

-Te tényleg ennyire h*ly* vagy?-pontoztam ki a csúnya szót Adam miatt.-Több mint 1000 éve élünk a földön több pénzünk van,mint a világ összes bankjának és te egy 50 dolláros ruhán vagy fent akadva?-néztünk rá totál értelmetlenül.

-Bocsáss meg barátom,de Aila-nak teljesen igaza van.-szólt közbe Taylor is.

-Te csak ne érts egyet a húgommal,így is nagy az egója.-mire ezt ki mondta már vagy 3 tollat vágtam hozzá.

-Na jól van srácok,én itt hagylak titeket mert még estig sok a dolgom és végeznem kell.-szedtem össze a cuccaim és elbúcsúzva tőlük, elindultam az örökbe fogadásokat elintézni.A mai napra a 10. házat hagytam el sikerrel zárva és totál fáradtan,de örültem hogy most már legalább a felén túl vagyok.Mire haza értem a lányok megcsináltak mindent ami holnapra kell nekik Eliot segítségével,aminek én nagyon is örültem hiszen míg nem lépett az életünkbe, mindent egyedül kellett csinálnom és volt hogy sokszor ezért vesztem össze a lányaimmal és kiabáltam velük,pedig nem vágytak másra csak az anyjukra,aki mindig mindene mellettük volt,mert nem csak az anyjuk a legjobb barátnőjük is voltam.Azóta én is igyekeztem megtenni értük mindent és erősebb is lett a kapcsolatunk.A házba lépve finom illatok csapták meg az orrom,és Eliot ügyeskedett éppen a konyhába.