°~Az Örök Kötelék~° /Elijah ff/ Befejezett ✅

29.fejezet

-Megjöttek az eredmények.-mondta Tom a kezelő orvos amikor Abey-yal bent voltunk a kórházba.-Mondhatnám hogy ez nem igaz de sajnos az...az édesanyjuknak súlyos rákja van és talán hónapjai vannak hátra.-mondta nem kímélve minket,mire Abey olyan rosszul lett hogy nyugtatott kellett neki beadni.Velem is forgott a világ,de tudtam erősnek kell lennem miatta is,hiszen mint kiderült a napokban újra babát vár ő is és még nagyon az elején vannak így nincs rá garancia hogy megmarad a baba.

-Köszönjük Tom.-válaszoltam,majd az orvos el is ment, én meg rá néztem az idős asszonyra,aki anyám helyett anyám volt a rossz és jobb napjaimon és végig segített nekem és a családunknak ott ahol lehetett.

-Nem...nem tudsz érte tenni valamit?-suttogta dadogva Abey, miközben újra a sírás kerülgette.

-Sajnos nem tudok érte tenni semmit se, mivel ezt sem mágia, sem vámpír és vérfarkas vér nem gyógyítja.-válaszoltam.

-Akkor csak egyszerűen hagyjuk meghalni?!-fakadt ki Abey.

-Igen.-szólalt meg Nahima.

-Anya.-fordultunk mindketten felé.

-Kislányom,igaza van Aila-nak,nem tudtok rajtam már segíteni talán ha az elején járnék még lenne rá esély.-segítettem neki felülni.

-Nem mondom azt hogy azonnal,de amint jobban érzed magad elmegyünk bárhová ahová szeretnéd.-fogtam meg a kezét.-Írj össze egy bakancs listát, és csak annyit kérek tőled addig ne halj meg míg nincs meg az utolsó kívánság.

-Megpróbálom.

-Anya, én nem akarom hogy elmenj.-sírta el magát újra Abey.

-Ez a természet rendje lányom.

-Nincs ebben igazság!-fakadt ki újra.-Neki kéne meghalnia nem neked.-utalt rám amitől a szó is belém fagyott és rá meredtem döbbenten,majd fogta magát és elviharzott.

-Gyermekem...-kezdett volna bele Nahima.

-Igaza van,ne is szabadkozz anyám,de mint te is tudod nem mi választottuk ezt az életet.Én magam is bánom hogy örök életű vagyok,de nem vagyok halhatatlan hisz én is meghalhatok.

-Tudom jól.-nosolyodott el.

-Most megyek mert a lányok ma jönnek haza később még jövünk hozzád.-pusziltam meg,majd elindultam haza felé.Egész úton Abey szavai jártak a fejembe és igen hazudnék ha azt mondanám hogy ennyibe akarom hagyni azt hogy Nahima haldoklik de az ő döntése és választása hogy élni akar vagy sem.Tudtuk mindketten hogy egy megoldás van arra hogy ő életben maradjon; ha lelket cserél egy olyan személlyel aki fiatalabb és halott,de ez nem csak mágiat és vért kívánt maga után hanem életet is,mert ebbe akár én magam is bele halhatok főleg ha anyám vérmiága igéjét használnánk.Kiszállva az autóból a lányaim üdvözöltek és egyből letámadtak a nyári kalandokkal élményekkel, miközben sétáltunk befelé és bent Rebekah fogadott.

-Szia sógornőm.-öleltük át egymást.

-Szia.Köszi,hogy haza hoztad a lányaimat.-mosolyogtam rá.