°~Az Örök Kötelék~° /Elijah ff/ Befejezett ✅

38.fejezett

Miután Victoria a lehető legjobbkor tört ránk, a konyhába ültünk mindannyian és hallgattuk az 1000 évnyi meséjét arról, mit csinált kivel miért hogyan és hasonló történések. Nem mondom, de meg sem lepődtünk amikor kitért arra hogy élte túl az idő alatt a dolgokat. Megismerte a lányaink és Henrik-et valamint a család többi tagját akikkel szintén jól ki jött, de a kíváncsiság akkor is bökte az oldalamat vajon mit akarhat tőlünk, hisz azt nem mesélte el,nem tért ki rá. A lányokkal volt éppen shoppingolni, míg mi azon tanakodtunk hogyan is tudnánk lépre csalni a terveivel kapcsolatban.

-Csak, úgy akkor sem állítok be bárkihez indok nélkül. - mondta Oliver Ren felé fordulva.

-Persze, jogos de mi van ha igazat mond és csak látni akart titeket.

-Amennyi rossz történt velünk, ne csodálkozz hogy bizalmatlanok vagyunk bárki felé is. Legyen jó vagy rossz szándékú. - csatlakoztam én is a beszélgetésbe.

-Minden esetre, körbe kérdezek róla hát ha tudd róla valaki valamit. - tűnt is el Ren.

-Tényleg képes volt rátok törni?-fordult felém a bátyám.

-De még hogyan.. Az volt a szerencsénk akkor fejeztük be.-vörösödtem el szégyenembe.

-Remélem, hamar vége lesz ennek is. Nyugalmat szeretnék végre nem pedig állandó örökös aggódást és stresszt.

-Szerinted, én nem erre vágyodom? Nem hiányzik, hogy a gyerekeink akár ilyen rokonok miatt rossz útra térjenek vagy bárminek is áldozatául essenek...De örökké sem menekülhetek és bujkálhatok. - néztem rá.

-Igazad van húgom. - ült le elém.

-Nálam jobban senki sem unja ezt az egészet és őszintén? Sokszor, azon gondolkodom hogy lemondok minden erőmről és emberként élem le az életem.

-Jézusom, meg se próbáld ezt gyorsan verd ki a fejedből!-szólt rám határozottan.

-Dehogy fogom, leéltem több emberöltő életet már nem tudok magammal mihez kezdeni, s ha ennek az az ára hogy a gyerekeim nélkülem lesznek akkor megéri. - vált a hangom komorrá. - Elijah, amúgy sem támogatna ebben, mert mindketten tudjuk Niklaus számára az Isten a minden.Meg itt lennél nekik te is mint a nagybátyjuk.

-Az egy dolog Aila, de akkor is az anyjuk vagy, nem hagyhatod csak úgy magukra a gyerekeket.

-Nem is most, hanem mikor felnőnek. - álltam fel és fél-alá kezdtem járkálni. - Bátyám, értsd meg ennyire bele fáradtam mindenbe.

-Húgom, tudom ha valamit a fejedbe veszel nehéz eltántorítani.Így bárhogy döntesz melletted leszek és rám számíthatsz. - állt fel ő is és elém állva ölelt át.

-Köszönöm bátyám.-öleltem vissza és hagyta hogy némán zokogjak. Tudom, hogy amit mondtam bárki hallhatta de nem érdekelt az igazat mondtam, elegem van ebből az életből amit élek. Nem azt mondtam hogy bánom a gyerekeim vagy Elijah-t mert nem, számomra ők az életeim de a folytonos sok rossz után szeretnék végre békében élni magammal leginkább.

*1 hónappal később*

Henrik immáron 2 hónapos lett szépen fejlődött és teljesen más volt vele az életünk. A lányok is miatta megváltoztak és sok mindenre megtanították, magyaráznak, beszélgetnek vele és mint kiderült a napokban telepatikusan beszél bárkivel. Közben kiderült Caroline-k haza tértek a nászútból amiről órás élmény beszámolót hallgattunk végig és megszületett az unokaöcsém is aki a Lionel nevet kapta és a lányok is el vannak tőle olvadva. De a jó hírek itt még nem értek véget, mert Rebekah és Marcel-nek végre sikerült egy iker pár babát örökbe fogadniuk általunk és végre ők is élvezték a szülői örömöket és majdnem mindennap nálunk voltak tanácsokat kérve, vagy egy kis szabadnapokat és bár fáradtak voltunk a férjemmel élveztük hogy talán végre a családi békénk eljött hozzánk is és nem leselkedik ránk minden sarkon. Victoria elmondta hogy miért is keresett fel minket, a koven kellett neki amit egykor anyámé volt és lemondva róla ő lett a vezető és be kell valljam szépen helyt áll és ők is sokat segítettek a családunk ügyeibe, persze Ren-nel az oldalán ugyanis össze jöttek aminek én nagyon is örültem. Mindemellett; Ren Rebekah Marcel, Niklaus, Caroline, Kol és Davina kereszt szülők lettek a mi részünkről a lányoknak és Henrik-nek.Épp a temetőbe ültünk mindannyian és az elhunyt szeretteinkre emlékeztünk jó és rossz emlékekkel egyaránt. A gyerekek beöltözve mentek csokit gyűjteni, ami egész jól sikerült mert vagy 3 táska teli csokival tértek vissza. Ahogy a szüleim sírjánál voltam, eszembe jutott mennyire jó lenne ha itt lennének és látnák az unokáikat akik most nagy örömmel élvezik a boldog gyermekkort, nem kell féljenek rettegjenek bárkitől vagy bármitől. Ahogy az idő telt kiderült hogy Lia farkasa egyre erősebb, dominánsabb így valószínűre vettük hogy ő lesz utánam az újabb Alfa. Hogy az emberré alakulással mi a helyzet? Elena és Damon véréből még mindig nem jöttünk rá mik voltak az össze tevők, vagy egyáltalán miből is állhat. Viszont, az én fejembe megfordult hogy lenne rá esély kideríteni hogy mit is tartalmazz pontosan az a lötty vagy vér. Pontosabban Freya volt az aki az ötletet adta azzal amikor azt az idegesítő Lucien-t visszaváltoztatta. Nahima, akiről azt hittük bele fog halni a rákba szerencsére már gyógyuló félben van és műthetőnek vélték így napok kérdések és újra a régi lesz és még velünk élvezheti az élet minden apró örömét. Igaz a mondás; a szeretet sok mindenre gyógyírt jelent és összetart minket.Hisz ebben a mesében; a szörnyeteg megtanult szeretni, a bölcs és idősebb összetart, az idősebb a legerősebb, a szép újra megtanul emberként élni, ha fekete bárány még sem annyira fekete.Hogy a jövő mit tartogat számunkra soha sem tudhatjuk meg, de azt igen hogyan lesz a jelen számunkra a legnagyobb mesterünk, a múltunk a legnagyobb tanítonk. Talán nincs itt az ideje a búcsúnak, de talán a mi történetünk itt ér véget most de örökkön örökké és együtt.