°~Az Örök Kötelék~° /Elijah ff/ Befejezett ✅

15.fejezet

×Aila szemszöge×

-Napok óta mást sem teszünk,csak éj-nappallá téve keressük Nahima-t.-járkált Oliver fel-alá.3 kereső csapatot küldtem el,hogy mindenáron megtaláljuk Nahima-t,miután Oliver felhívott hogy nem találják sehol sem.A terhességem miatt Elijah vette át az egyik csapatot,Joe és Frank a másik kettőt és Oliver a kismama felvigyázó.

-Azzal hogy meg még jobban stresszel meg én nem leszek előbbre bátyám.-mordultam rá,miközben vagy már a 100. térképet gyújtottam fel.

-Csak kapjuk el őket,nem hagyom őket élve.-állt meg előttem.

-Jutottatok valami Frank?-néztem a farkasunkra aki csak némán rázta a fejét.

-De ezt sem értem,hogy volt képes bárki csak úgy megtörni a mágiád.-gondolkodott hangosan Rosa.

-Ha van egy tippem egy eretnekkel van dolgunk.-ültem le.

-Az még is mi?-kérdezte Ros.

-Egy szipolyozó boszorkány aki vámpírrá tettek,hogy jobban értsd.-magyarázta el Oliver neki.

-Joe, nálatok sincs semmi igaz?-néztem a másik csapat vezetőre.

-Ami azt illeti,nem találtunk semmit viszont egy levél volt az ajtó előtt.-nyújtotta át a borítékot.

-Köszönöm.-felbontottam a levelet,majd némán elolvastam.

-Húgom?-jött oda Oliver,amikor az arcom fehér színre váltott.

-Ez lehetetlen...ilyen a mesébe nem létezik...-csaptam most már mérgembe az asztalra,mire a többiek egy lépést hátráltak.

-Mond már!

-Az a rohadék....-nyújtottam át a levelet és ő is elolvasta.

-Ki az a A.?-vonta fel a szemöldökét.

-Antonio az unokatestvérünk,a férfi akihez eredetileg szántak volna feleségül,így már emlékszel?-néztem a bátyámra.

-Nem akarok közbe szólni,de ő ki is?-kérdezte Rosa.

-1000 évvel ezelőtt mielőtt Elijah-t és a családját megismertem és hozzá mentem volna,Antonio volt a potenciális férj jelöltem a klánunk szemébe,mivel közeli unokatestvérünk és hogy tiszta maradjon a vérvonalunk az akkori Vének hozzá szántak feleségül vagy a bátyámhoz.-kezdtem el mesélni a történetet.-Persze,én ezt a parancsot ahogy volt megszegtem és elutasítottam,csak azzal nem számoltam hogy Anton szerelmes belém és megbántottam mindazzal hogy nem elég hogy nem megyek hozzá,de még egy Ősi vámpírt választottam helyette és a bosszúját most behajtja Nahima elrablásával.-fejeztem be.

-De,miért most áll bosszút?-kérdezte Frank.

-Mert Nahima anyám helyett anyám,sokat jelent számomra,mióta egy család lettünk,és ha a sejtésem nem csal a lányom volt leginkább a célpont.-válaszoltam meg a kérdést.

-Elnézést a zavarásért...-kopogott be Taylor,az egyik fiú.

-Gyere csak Taylor,mond mi a gond?-néztem kedvesen a fiúra.

-Bocsásson meg asszonyom,de egy férfi keresi Önt és azt mondta sürgős.-mondta el kicsit remegve.

-Köszönöm Taylor,megyek.-álltam fel.-Menjetek vissza,én majd Oliver-rel ezt rendezem.-intettem nekik,majd elindultunk a hívatlan vendéghez.Amikor oda értünk a házunk elé az arcom az összes emberi érzés kiült és éreztem ahogy a harag kezdi elborítani az elmém.

-Szerbusz gyönyörűm.-lépett elénk az emlegetett szamár,vele együtt két férfi akiknél ott volt Nahima is.

-Rohadt nyomorult féreg vagy Antoni...-mordultam rá.-Mit akarsz tőlem?

-Amit eddig is és nem adtad meg nekem.-vigyorodott el gúnyosan.

-Azt várod,hogy 1000 év után hozzád menjek,hogy a rabszolgád legyek?-nevettem el magam gúnyosan.

-Muszáj lesz megtenned vagy a kedves idős hölgyemény kit anyádként szeretsz meghal és a helyedben gyorsan döntenék ugyanis kapott tőlünk egy kis ajándékot.-s végszóra Nahima vért köhögött fel.

-Nahima...-kiáltottam a nevét.

-Húgom,nem teheted ezt! Biztos van más megoldás.-mondta némi idegességgel a hangjában a bátyám.Egy kisebb varázslatot elmormolva magamba a kis boszorkány már elő is jött a rejtekhelyéről,vérző orral és fájó fejjel.

-Úgy-e kis bogaram nem gondoltad komolyan,hogy mint szipolyozó boszi árthatsz nekem egy több mint 1000 éves tiszta vérű vérfarkasnak?-néztem a lányra.-Mit gondoltál,hogy a saját átkod nem fordítom ellened?-léptem hozzá közel,majd a mellkasát felszabva a szívét markoltam.-Nos kedves rokon a választás a tiéd; vissza kapom az anyámat vagy a kis szeretődnek vége.-néztem rá gúnyosan.

-Ami azt illeti kedvesem nem csak az anyád van nálunk.-s ekkor elő jött még két ember akik Elijah-t fogták le.Látszott rajta hogy amellett hogy megkínozták,tele nyomták verbénával is.-Szóval alkut ajánlok kedvesem; az anyád és az férjed élete a tiedért cserébe és szavam adom,hogy most megkapod őket.-lépett oda hozzám.

-Te féreg...-morogtam az orrom alatt.Rá néztem a bátyámra,majd Elijah-ékra,akik rázták a fejüket hogy ne tegyem ezt meg.-Rendben legyen,de akkor előbb te lépsz.-álltam ki a tekintetét.

-Ahogy szeretnéd hercegnő.-intett az embereinek hogy adják át nekem Elijah-t és Nahima-t.Amikor oda értek hozzánk a gorillák átadták őket,de eben a percben Antonio felüvöltött a fájdalomtól.A hátából egy nyíl állt ki,ami elkezdte a bőrét felégetni.

-Hagyd békén a családom!-készült még egy nyíllal lőni Abey.

-Te szemét kis ribanc!-ordított rá,s a nyilat kihúzva,átváltozott és Abey után eredt.

-Oliver vigyázz rájuk,meg kell mentenem.-néztem rá,majd választ sem várva Abey és Anton után eredtem és még idejében értem oda,mert Anton le is teperte Abey-t a földre és próbálta szétmarcangolni, míg én nem taszítottam le róla.-Játsszuk le!-álltam meg előtte farkas alakban.Tudtam,hogy amire készülünk élet-halál kérdése és a legyőzz ezzel a farkasok új Alfája lesz.

-Ahogy szeretnéd kedvesem.-néztünk farkas szemet,majd ő volt az első aki támadni próbált kisebb-nagyobb sikerrel.Sok minden forgott kockán,de nem hagyhattam neki hogy le győzzön vagy akárcsak a családomhoz is egy újjal hozzá érjen.Hol a nyakamba,hol a hátamba próbált marni,ezzel is le gyengíteni engem de sikerült a fogai közül kiszabadulnom,de az erőm fogytán volt és ahogy ő úgy én is tiszta vér voltam már,ami nem is számított volna annyira,ha nem lennék állapotos.Próbáltam gyenge pontot keresni rajta,fogást találni,de már a józan eszem is kezdtem egy idő után elveszíteni és ha nem sikerül azonnal megölnöm,félek fordul egyet a kocka és én végzem holtan.-Nem bírod már sokáig Aila.-jelentette ki a tényt Anton.

-Ne légy abban,te olyan biztos.-tápászkodtam fel és ezzel egy időben neki támadtam,csak hogy mikor már oda értem hozzá újra letepert a földre és marcangolni kezdett,és tudtam hogy ki kell játszanom az aduászom így kockáztatva mindent,visszaváltoztam és a zsebemből előhúzva a nyilat szíven szúrtam vele.

-Még....is hogy..-változott vissza ő is,miközben próbálta minden erejét arra használni,hogy ki húzza a nyilat .

-Nem egy egyszerű fanyílvessző ez,hanem fehér tölgyből készült ami nem csak az Ősiekre halálos...-vigyorodtam el,miközben láttam hogy a teste kezd szétesni.Nehezen oda kúsztam az egyik fa törzséhez megtámasztva magam.-Vége van Antonio.

-Vissza fogok térni és akkor nem leszel már ilyen szerencsés.-kiabálta nekem.

-Gondoltál volna erre,amikor bűbájt bocsátottam a lelkedre,hogy örökre ebbe a testben rohadj meg és a pokol mélyén maradj.

-Aila...-hallottam meg valakinek a hangját,de nem tudtam ki volt az mert a vérveszteség végül teljesen eluralkodott rajtam és elájultam.

×Oliver szemszöge×

A húgom után eredtem,miután a fiúkra bíztam az anyósom és a sógorom.Nem fért a fejembe hogy lehet ilyen őrült és meggondolatlan Aila,hogy egymaga áll ki ellene és úgy hogy állapotos.Féltettem,mert mindamellett hogy a húgom tudtam jól,hogy mennyire összetörne újra egy újabb gyermeket elveszítene,ezért gyorsabb tempóra váltottam,és a szagukat követve már csak arra értem oda,hogy Antonio haldoklik,Aila meg a rengeteg vérveszteségtől elájulni készül.

-Aila...-léptem oda hozzá,de már arra nem volt magánál,ezért a hátamra vettem és amennyire lehetett elindultam vele vissza a házunkhoz cipelve őt farkasként a hátamon.A házunkhoz érve óvatosan le fejtettem a hátamról és emberi alakba az ölembe vettem és vittem be.