-Rendben,akkor értett mindenki mindent?-néztem körbe az osztályban,mire mindenki bólintott.-Ha bármi kérdésetek lenne,ne habozzatok kérdezni embert vagy más egyéb teremtményt nem eszek meg ezért.-nevetett az osztály majd megszólalt a csengő,így a diákok elindultak uzsonnázni vagy az udvarra levegőzni,én meg elindultam a tanáriba és végre befejeztem a hideg kávém megivását.
-Na milyen volt a 11.-sek?-kérdezte vigyorogva Rosa.
-Mért eddig gondod volt velük?-ültem le.
-Engem állandóan ki csinálnak idegileg.-sóhajtott fel.
-Mert hagyod magad barátném,ha keményebb lennél velük és néha beszélnéd a nyelvüket másképp állnának hozzád.-olvastam át közben a beadandókat.
-Lehet igazad van.-nézett rám elgondolkodva. -Nem lehet,hanem biztos Rosa,meg ha mondjuk nem öltöznél Cédásan talán,nem tennének fel olyan kérdést ami zavarba ejtő.
-Ez fájt.-nézett végig magán.-Bár ebben is igazad van kicsit túlzása vittem a mai napot.
-Az összes napot.-lépett be Abey is.
-Na jó,most engem beszéltek ki vagy a diákokról is szó esik?-háborodott fel.
-Rosa; te magad is voltál 10-en éves,tudod milyen amikor mindent feszegetsz vagy ki akarsz próbálni,rajtad van a figyelem hiány, a fiú-lány vadász ösztön ők sem különbek.Ráadásul a fele most kapott új családot nem tudják mit hogyan tegyenek,nem olyan könnyű ez nekik,főleg az újaknak.-néztem rá.
-Jogos ott a pont.-értett egyet Abey.
-Aila,hát itt vagy.-lépett be Taylor és egyenesen hozzám jött.
-Eddig is itt voltam,de mond mi a gond?-fordultam felé.
-Jöttem megcsinálni azt a nyikorgó szekrényt amit kértél,csak nem tudom melyik az.-vigyorodott el a fiú.
-Örök hálám érte és ott az mögöttem.-biccentettem mögém.
-Amúgy hogy vagytok?-kérdezte tőlünk,miközben szerelt.
-Jól vagyunk meg vagyunk,éppen lemaradtál arról,hogy szegény Rosa itt elemeztük.-vigyorodtam el,mire Taylor is neki állt nevetni.
-Hogy ti,mindig ki hagytok a legjobb bulikból.
-Bőven van dolgod neked is suli után.-fordultam vissza az asztalom felé.
-Ne is mond, mert szívem szerint összetörnék valamit most.-mormogott az orra alatt.
-Baj van?-kaptam fel a fejem,mert Taylor mindig is egy nyugodt srác volt és soha senki nem tudta ki hozni a sodrából,úgy látszik a mai napig.
-Az az idióta bátyád,bocsáss meg Abey...-fordult a felesége felé aki csak legyintett.-Állandó őrjáratot rendelt el éj-nappallá téve,ráadásul még parancsolgat és ne értsd félre te is ezt tetted de benned volt emberség,tisztelet benne az sincs vagy egy kedves szava, és ami az egészben a legrosszabb együttérzése sincsen felénk.-panaszkodott a fiú.
-Taylor; tudom,hogy mindannyitoknak ez rosszul esik és rossz,de látod a saját vérem-húsom szerint nem vagyok alkalmas vezetőtök,mert mint első szülőt neki lenne joga mindenhez.Nincs jogom bele szólni abba amit csinál és most már én magam sem kérdőjelezhetem meg.
-Elnézést Mrs Mikaelson,de Colin Tanácsos keresi önt.-lépett be a portás,mire bólintottam hogy engedje be.Nem sokkal roham léptekkel támadott le Colin Tanácsos is.
-Kaphatnék,minderre normális választ?!-tért egyből a lényegre.
-Neked is szia Colin és még is mire?-néztem rá értetlenül.
-Erre.-nyomta,majdnem a képembe a levelet,elvéve tőle elkezdtem olvasni és értetlenül néztem rá. -Colin,nem tudok ezzel mit csinálni,hiába fordultál hozzám,mint azt ti is tudjátok már nem vagyok Alfa.-néztem fel rá,vissza adva a levelét.
-Aila,ez nem mehet tovább!-tárta szét a karjait.-Minden amit eddig fel építettél és építettünk,oda vész miatta.
-Tudom, nagyon jól és őszintén sajnálom de meg lettem kérdőjelezve minden téren,és leváltott ki nevezte magát Alfának én nem tehettem mást mint elfogadtam,hisz még is a testvérem és nem fogok vért ontani.
-Aila,baj van!-rontott be Frank is.
-Emberek,felfognátok hogy nem vagyok az Alfátok ne hozzám forduljatok!-álltam fel és emeltem meg a hangom. -Hidd el én szívesen békén hagynálak, de ezzel most nem tehetem.-nézett rám komoran.
-Renden,neked hiszek.-higgadtam le.-Mond.
-Az előbb hozta egy farkas a hírt hogy a lányodat Ana-t férjhez akarja adni.-mondta el a hírt,mire mindenki felkapta a fejét,és amíg a többiek elsápadtak és hátrébb mentek tőlem engem elöntött a düh és a méreg.
-Hogy,mit akar?-kérdeztem tőle kicsit fenyegetőbben a kelleténél,mire Frank hátrálni kezdett.
-Férjhez adni a lányod,mivel már nővé ért.-suttogta félelemmel a szemébe.
-Ez volt az utolsó csepp a pohárban,először ti aztán most már a családom,ezt nem hagyom annyiba.-villantam meg a szemeim.-Colin,megoldottam ezt és vissza kerülsz a Tanácsba,addig haladékot kérek tőled.-néztem a Tanácsosra mire meghajolt előttem udvariasan.-Taylor, hívd fel a férjemet ,és mond el neki is mindezt Frank te velem jössz.-néztem rá.-Abey...-fordultam a sógornőm felé.-bármi is történik most köztem és a bátyám között neked ehhez semmi közöd és tudd,a rád való tekintettel nem fogom megölni a bátyámat,de ezt így folytatja nem tehetek mást.
-Megértelek és ígérem nem állok az utadba,hanem arra kérlek tedd helyre azt az idegent.-gördültek le a könnyei az arcán.Mióta Oliver lett az Alfa, Abey is sokat volt nálunk mert tudta,hogy nálunk biztonságba van és a bátyám őket ott nem bánthatja,mert teljesen elme háborodott lett valami oknál fogva,amit mi magunk sem értettünk.
-Megígérem,de Rosa szólj a tanároknak hogy az órák felfüggesztésre kerülnek,pár napra.-kértem a lányt,mire már ott sem volt és mi magunk is indultunk a dolgunkra.Mindenre számítottam csak arra nem hogy a bátyám ezt a határt is feszegetni fogja,és át is lépi,de nem érdekelt már mi lesz a sorsa csak megakartam állítani ezt az egészet mielőtt a lányomnak bármi baja is esne,hiszen alig 2 hete történt az érettsége és már is felhasználná őt bármire.Egész úton őrült módban vezettem és meg sem álltam míg a házunkat nem láttam meg.Amikor oda értünk egyből ki szálltunk és a bátyám felé vettem az irányt,nem érdekelt a tisztelet az hogy ő az atya jó isten,de az anyai ösztöneim ne nyugodtak míg ezt el nem rendeztem.
-Húgom..-s ekkor, akkor lendülettel repült ki az udvarra,amekkora harag volt bennem. -Ne merészelj a húgodnak hívni,te szörnyeteg.-villantak meg a szemeim.-Hogy merészeled a lányom férjhez adni az ÉN engedélyem nélkül?!
-Mert az Alfád vagyok és a vérvonalunkat fent kell tartanunk.-törölte le magát.
-Nem vagy te nekem senkim se,elnéztem ahogy a befogadó családommal bántál nehezen lenyeltem,de hogy most már A családom is bele keverted ezt nem fogod élve megúszni.
-Ha egy újjal is hozzám érsz,száműzlek a falkából!-fenyegetett meg a bátyám.
-Rajta,csináld!-álltam meg előtte,mire ő egyet lépet hátra.-Tessék,itt vagyok tedd meg,de akkor az egész család a falka jön velem,mert melletted már nincs senki.-húztam a számat gúnyos mosolyra.-A nejed és a lányod is elhagyott, és mindenki aki valaha szeretett mert nem lettél más,mit egy szörnyeteg aki hatalom éhes.
-Te beszélsz nekem hatalom éhségről,amikor te nem tettél mást velünk csak a csicskásaid voltunk,mindig mindent mi takarítottunk el utánad,mi vigasztaltunk amikor az a korcs férjed elhagyott és megcsalt,míg te itthon vártad.-hajolt ő a képembe,aminek eredménye egy hatalmas pofon volt az arcán amitől megtántorodott egy pillanatra.
-Vigyázz a szádra Oliver,vagy kitépem a nyelved és megetettem veled.Soha,de soha nem gondoltam senkire a csicskámként vagy cselédként ők akartak követni hálából és hűségből,mert kaptam tőlem és az élettől egy második esélyt és a hálájukat ezzel szolgálták meg nekem.-küldtem egy fának a varázserőmmel.-Mindent,amit felépítettem tönkre tetted egy perc alatt, mert azt hiszed hogy amit csinálsz természetes és normális de valójában beteges és az hogy te az ÉN lányomat akarod férjhez adni soha nem fogom hagyni,mert ez az ő élete az ő teste és én vagyok az anyja.-guggoltam le elé,miközben mágiával fájdalmat okoztam neki.-Most már kezdem érteni miért mondta nagyapa és apánk azt hogy én még sokra viszem.-törtem el egy csontját,mire ő felkiáltott.
-Akkor is az Alfád maradok,hisz lemondtál és ezzel nem állítasz meg.-köhögte fel a saját vérét és próbált lábra állni. -Dehogy is vagy te Alfa Oliver,hisz ha tudnád mik a hagyományaink és a törvényeink tudnád hogy ez nem így megy.-néztem rá.-Az hogy csak ki jelentettem az egy dolog,de soha nem mondtam le hiszen,ahhoz meg kellene ölnöd ráadásul,azt is egy rituálé keretein belül.-mondtam el neki,miközben tovább törtem a csontjait.
-Megakarsz ölni?-kérdezte lihegve.
-Még nem döntöttem el.
-Aila!-hallottam meg ekkor a férjem hangját a hátam mögött,de hozzá se fordulva jeleztem neki álljon meg ott ahol van és ne jöjjön közelebb.
-Itt az áhítatos hőn lovagod,jött megmenteni a törékeny kis nejecskéjét.-hergelt a bátyám gúnyos mosollyal,mire a fának vágtam és felszabva a mellkasának a bőrt egyenesen a szívéhez kaptam.
-Aila,kérlek ne!-hallottam meg Abey és Lisa hangját. -Rajta ölj meg húgocskám!-vigyorodott el.Lehunytam a szemem egy pillanatra,majd fogtam és mint valami ruhát elhajítottam magamtól a lehető legmesszebb,mire a felesége és a lánya oda futottak hozzá.
-Nem foglak megölni mert köt a feleségedhez tett ígéretem.-néztem rá.-Helyette,jobb dolog jutott eszembe,amivel átértékeled a család és a hűség fogalmát.-elkezdtem egy igét kántálni,mire a bátyám felordított fájdalmában. Elijah,próbált megállítani de már késő volt hozzá.Nem voltam a legbüszkébb magamra de a családomért ölni tudtam volna és ez a büntetés a bátyám számára még barátságosabb volt minta megöltem volna. -Mit tettél velem?-ordított rám, közben vizsgálta magát.
-Élvezd,a hátra lévő időd száműzve innen..emberként bátyám.-néztem rá komoran. -Te csak blöffölsz....nem lehetek ember.-fakadt ki teljesen.
-Dehogynem és még ez emberséges azok után amit tettél és mondtál.-magam mögé nézve láttam csak,hogy mindenki minket figyelt lélegzett vétel nélkül néma csendben,mert tudták hogy a testvéri viszályba nem szólhatnak bele.-Figyeljetek rám jól és a szavaimra; amit a bátyámmal tettem nem volt sem szép sem fer tőlem,de ez lesz számára méltó büntetése amit veletek és velem tett.Ha bármelyikőtöknek is van ez ellen kifogása vagy szólni akar az érdekében tegye meg most,én nem fogok érte haragudni vagy kitaszítani bárkit.-néztem körbe,de nem szólt senki sem,még a lányaim és Nahima sem.-Ami titeket illett...-fordultam Abey és Lisa felé.-Titeket sem foglak száműzni innen és saját szívetek joga eldönteni,hogy elmentek vele vagy itt maradtok de tudnotok kell; bárhogy döntötök mindig lesz itt helyetek és ugyanúgy szeretlek titeket ahogy eddig is és számíthattok rám és ránk,amikor csak bajban vagytok.-intéztem hozzájuk őszintén a szavaimat,mire Lisa felém futott és átölelt én meg őt.
-Nagyon szeretlek nénikém.-suttogta sírós kis hangján.
-Én is szeretlek téged Elisabeth.-pusziltam a hajába.
-Nem haragszom rád,amiért ezt tetted a férjemmel és ezt a sort szánod neki...-lépett hozzánk Abey.-és helyesen döntöttél azzal hogy nem ölted meg őt,amiért hálával tartozom.-állt meg előttem.-Kérlek vigyázz az édesanyánkra és bármi történik is mindig a nővéremként foglak szeretni.-ölelt meg ő is miközben folytak a könnyei.
-Vigyázni fogok rá az életem árán is,mert a kishúgom vagy és mert én is szeretlek.-suttogtam sírva a hajába.Miután elváltunk egymástól és elbúcsúztak a többiektől,elindultak Oliver-hez; aki két oldalról támogatva elindultak egy új otthonra lelni és vissza se néztek ránk többet.A szívem valahol legbelül ketté hasadt,de tudtam jól helyesen kellett döntenem.-Úgy sajnálom Nahima.-fogtam meg a kezét,ami a vállamon pihent.
-Ne sajnáld gyermekem,azt tetted amit helyesnek véltél és köszönöm,hogy ki álltál a lányom és az unokám mellett.-láttam a szemében a könnyeket,amitől nekem is jobban rám jött a sírás. -Nem érzem úgy hogy helyesen cselekedtem volna,sokkal inkább én magam is szörnyeteg vagyok.-suttogtam magam elé,mire valaki megérintette az arcom és kérte hogy nézzek fel rá. -Kettőnk közül a legnagyobb szörnyeteg én vagyok és nem te.-vigaszt meg a férjem,közben az ujjaival törölte le a könnyeim.-Amíg én esélyt sem adtam volna neki és puszta kézzel megöltem volna,te még is uralkodtál magadon és elvetted tőle az örök életet.
-Köszönöm.-mosolyodtam el halványan,majd újra a többiek felé fordultam.-Szeretnétek még hogy az Alfátok legyek ezek után is?-kérdeztem tőlük,mire mindenki csak meghajolt előttem,jelezve hogy követnek engem bárhová és a kéréseimet.
-Éljen soká Aila!-hallottam meg Frank hangját,majd utána a többiekét.
-Jól vagy Ana,minden rendben?-léptem oda a lányomhoz.
-Igen, és köszönöm hogy ezt megakadályoztad anya.-nézett rám most már sokkal nyugodtabban.
-De,biztos nem lesz szomorú Oliver bácsi,hogy nem lehet velünk?-kérdezte Lisa.
-Biztosan szomorú kicsim,de nekem ti ketten többet értek mindenkinél és mindennél.-guggoltam le hozzá.-Nem hagyom hogy bajotok essen,vagy rajtunk kívül bárki más rendelkezzen a sorsotokról.S az hogy férjhez menjetek, azt azért tegyétek mert szeretitek a másikat,nem azért mert más akarja.
-Egyetértek édesanyátokkal.-csatlakozott a férjem is,mire egy nagy családi ölelésbe burkolóztunk.
-Megyek, elsimítok mindent amit a bátyám tönkre tett este találkozunk.-búcsúztam tőlük.Először az első utam a Tanács székhelyéhez vezetett,ahol Colin-nak és mindenki másnak vissza adtam jogos tulajdon helyét és címét,majd a száműzött farkasokat vissza engedtem családjaikhoz akik megtagadták a parancsát és biztosítottam őket,hogy minden újra a régi és hogy a bátyám nem okoz több gondot,majd végül a saját falkámat rendeztem el,eltörölve a nappali és éjjeli őr járatott.
-Minden renden volt?-kérdezte Elijah,miután végre haza értem,és ledőltem a kanapéra.
-Elsimítottam mindent ígéret hátán ígéretet és a szavamat hagytam,rosszabb voltam mint te.-nevettem el magam,de hallottam ahogy Elijah is.-Ne vedd bántásnak nem annak szántam,csak..-sóhajtottam fel.-eszembe jutott hogy ez mind az én hibám,ha nem hagyom idáig elfajulni a dolgokat talán nem történik meg mindez.-ültem fel.
-Hé,nem a te hibád.-ült le mellém,két pohár whisky-vel,amit el is vettem tőle.-Fogd fel inkább egy taníttatásnak.-néztem rá értetlenül.-Hisz a fivéred,nem tudta mit is jelent vezetőnek lenni és egy egész falkáért felelni.-mondta el a gondolatait.
-Köszönöm,de még is úgy érzem hogy bűntudat gyötör amiért bántottam,amiért halandót csináltam belőle.-ittam az italba.-hogy száműztem őt,és persze hogy veszekedtem vele,ami soha nem volt ránk jellemző vagy is ekkora mértékben.
-Amikor visszatértünk New Orleans-a,mi magunk is sokat veszekedtünk és nem értettünk egyet sok mindenbe,de idővel és a helyzetek még is összehoztak minket.-próbált vigasztalni.
-Elijah,nálatok a vita szinte majdnem mindennapos,mi talán ha évszázadonta egyszer vesztünk vagy mordultunk a másikra.Ez nem egy szimpla; "holnap mintha mi se történt volna" dolog volt,hanem képes lettem volna a tulajdon testvérem megölni.-néztem rá.
-De nem tetted és ez a lényeg; ezért mondtam azt hogy te nem vagy szörnyeteg.Ettől az én szemembe ugyanaz a harcos,makacs,önfejű,gyönyörű nő,anya és feleségem maradsz.-ölelt magához,én pedig hagytam.
-Tényleg köszönöm,hogy itt vagy és kitartasz mellettem és támogatsz mindenbe.-néztem fel rá,válasz kép egy homlok csókot kaptam.
-Sajnálom,az összes fájdalmat amit okoztam neked és el kellett miattam szenvedned,a sok megaláztatást és kínt.-vallotta be az érzéseit.-Szeretnék miattad,magunk miatt és a lányaink miatt megváltozni.
-Tudom,és én támogatlak ebben,most és örökké.
-Én meg szeretni foglak mindig és örökké.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
