𝙄 𝙝𝙖𝙫𝙚 𝙛𝙖𝙡𝙡𝙚𝙣 𝙞𝙣 𝙮𝙤𝙪 /Charles Leclerc ff./

14

Reggel arra riadtam fel, hogy valaki kimászik mellőlem az ágyból. Hát rendesen szívinfarktust kaptam, hogy mégis ki feküdt mellettem, de hamar kapcsoltam, hogy Charles az. Míg Ő ment a dolgára, Én folytattam az alvást.
Nagyon későn keltem fel végleg. Fél tizenkettő van. Ezer éve nem keltem ilyen későn, de most nagyon jól esett ennyit aludni. Szép lassan kimentem a szobámból, miután azt vettem észre, hogy a teraszajtó tárva nyitva van. A házban pedig rajtam kívül senki. Elagyalva oda is indultam, hogy kinézzek, hátha kint van Leclerc. Kicsit félve kinéztem, de a kerti bútorokon kívül semmi más nem volt kint. Ránéztem az asztalra, ahol meg van terítve. A tányéron egy croissant, mellette pedig különféle lekvárok és egy csomó gyümölcs. Inni is oda lett készítve, ami nem más, mint zöld tea. E láttán nagyon elmosolyogtam magamat. Odamentem az asztalhoz és közelebbről is megnéztem. Ekkor láttam egy félbehajtott papírt rajta. Kinyitottam és ez állt benne:

Jó reggelt Csipkerózsika!
Remélem jól aludtál, főleg úgy, hogy mellettem. Nem tudtam pontosan, hogy mikor kelsz, de az biztos volt, hogy jó későn. Én már megjártam a dolgomat, de most még közbe jött valami. Remélhetőleg hamar visszaérek. Persze azt is remélem, hogy bejön a reggeli és már késő reggel mosolyt tudtam csalni az arcodra!
Jó étvágyat!
Charles  ♡

Utóirat: Ha megetted nézz be a hűtőbe! :)

Awww kaptam tőle szivecskét és egy iszonyatosan cuki üzenetet. Édesem... ez most nagyon jól esett. Fülig érő szájjal láttam neki a reggelinek, ami egyszerűen isteni volt. Miután elfogyasztottam kíváncsian néztem be a hűtőbe, ahol egy Eclaire fánkkal találtam szembe magamat. Honnan tudta, hogy ez a kedvencem? Ezen még jobban mosolyogni kezdtem. Kivettem a hűtőből, majd el is kezdtem enni.
Miután ezt is kivégeztem rádobtam Charlesra egy üzit:

Jó reggelt!
Úristeeen nagyon köszönöm, isteni volt minden és baromi jól esett.🥺

Perceken belül választ is kaptam

Na annak örülök! Lassan megyek😘

Ezt az üzenetet csak beszivecskéztem, majd mosolyogva kezdtem készülődni. Ágyazás után fogat mostam, megmosakodtam, fésülködtem és végül átöltöztem pizsamámból. Icipicit rendet kellett rakjak a nappaliba, mert káoszos volt. Mikor ezzel végeztem az ajtó nyitódására figyeltem fel.
-Na jó reggelt! -lépett be Charles mosolyogva
-Sziaaa! Uh, tényleg nagyon köszönöm a reggelit! Nagyon finom volt és awww nagyon jól esett a kis lelkemnek is!
-Na ennek örülök! Akkor sűrűbben csinálok ilyet! -nevetett- Bár, ma mást fogunk csinálni.
-Mire gondolsz?
-Mivel, hogy tegnap megtanítottunk golfozni...
-Na nem, ez kizárt!
-Jó csak vicceltem! -nevetett- Ma elmegyünk vacsizni.
-Megint?
-Szeretnél Te főzni?
-Egyébként Veled igen.
-Majd holnap főzünk együtt. Ma kettesbe el szeretnélek vinni enni, okés?
-Rendben! -nevettem- De ma Én fizetek!
-Csak szeretnéd!
Az este elég hamar elérkezett mivel, hogy majdnem délben keltem... Felvettem egy királykék színű, rövidebb, testhez álló ruhát egy fekete táskával és egy magassarkúval, ami szintén fekete. Bezártam az ajtót, majd lementem az utcára, ahol már Charles várt a kocsijának neki dőlve. Rám nézett, elnézett, majd hirtelen szintén rám került tekintete. Picit, alig észrevehetően megnyalta ajkait, majd rá is harapott. Hm, hát ezt nem tudtam hova tenni.
-Most megint csak azt tudom mondani, hogy gyönyörű vagy! De ez most tényleg, hű, ez tetszik a legjobban!
-Köszönöm!

Charles szemszöge:
Miközben vártam Yvettet a kocsi előtt, nézegettem jobbra-balra. Nem kellett nagyon sokat várjak, máris a feljáró ajtaját hallottam nyílni, majd csukódni. Visszanéztem előre, de "csak" egy elég elegánsban lévő lányt láttam hirtelen, úgyhogy folytattam az utca méregetését. Amikor elnéztem jobbra akkor tudatosult bennem, hogy ez Yvette. Gyorsan visszanéztem rá, mire a lélegzetem teljesen elállt. Iszonyatosan szexi. A világ legszexisebb ruhája van rajta. Egy eléggé testhezálló kék ruhába van, amit a mini jelzővel illetnék, mert azért rövid. Mondjuk még a megfelelő hosszúságú rövid. Egy fekete magassarkú van rajta, ami szintén wow. Haja csak szimplán ki van engedve. Már az ajtótól érzem iszonyatosan finom, vattacukros illatát. Most tényleg, pasiölősbe vágta magát. Akartalanul is ráharaptam a számra, mert tényleg wow. Remélem ezt nem látta, mivel eléggé kínos lenne. Egyébként még órákig el tudnám nézni, ahogy így vonul.
-Most megint csak azt tudom mondani, hogy gyönyörű vagy! De ez most tényleg, hű, ez tetszik a legjobban!
-Köszönöm! -mondta kicsit szerényen. A zöld szemeibe néztem, majd kicsit el is vesztem bennük. Később kapcsoltam, hogy talán el kéne onnan állni és kinyitni az ajtót.
-Szóval hova megyünk?
-Nem tudom még! -nevettem- Az volt a lényeg, hogy együtt legyünk valahol!
-Hm, értem. Akkor mondom merre menj. Megmutatom a kedvenc éttermemet, ami nagyon különleges!
-Tényleg? Miben olyan különböző a többitől?
-Az egy dolog, hogy a terasz része konkrétan az Eiffel-toronyra néz, de az ételt görkoris pincérek szolgálják fel. A fizetésnél, pedig kihoznak egy kártyapaklit, egy kártyával, amit megmutatnak. A pakliban pedig van persze kettő darab ugyanolyan, mint a bemutatott kártyalap. Ha ugyanazt kihúzod akkor nem kell fizess. Ha meg nagyobbat húzol a megmutatott lapnál, akkor tíz százalékkal olcsóbb lesz a vége.
-Neked már sikerült?
-Nem is egyszer! -nevetett
-Rendben, akkor menjünk oda!
-Meg uuu nagyon kedvesek ott. Mondanám, hogy nincsenek sokan, de ott van a torony előtt, szóval szoktak lenni. Ha szerencsénk van asztalra sem kell várni.
-Rendben!
Odaértünk az étteremhez. Hát, nem voltak kevesen, ami miatt kicsit aggódni kezdtem. Hogy mégis miért? Mert nem akarom, hogy bezavarjanak a mai estémbe Yvvel. Mint ahogy egyébként egyikbe se. Pár percet várni kellett, de lett a teraszon asztalunk.
-Hű, itt tényleg gyönyörű! Nagyon hangulatos!
-Ugye, megmondtam! -mosolygott elégedetten, édesen. A következő pillanatban egy pincér került elénk, aki most éppen nem a rendelésért jött. Yvettenek eléggé örült, és a velem egyébként szemben ülő lány is fülig érő szájjal borult a nyakába. Ezt a szituációt és beszélgetést Én végig figyelemmel kísértem.
-Úristen Patrick, szia! Hogy vagy, de rég láttalak!
-Szia Yvim! Semmi extra igazából, dolgozgatok! Jól vagyok nagyon köszönöm! Te?
Yvim? Ez az egymás iránti rajongás kicsit bosszantott. De, hogy mégis miért, azt magam sem tudom. De, ahogy folytatták a beszélgetést akkor esett le nekem, hogy
Én baromira belezúgtam Yvette Moreauba...