𝙄 𝙝𝙖𝙫𝙚 𝙛𝙖𝙡𝙡𝙚𝙣 𝙞𝙣 𝙮𝙤𝙪 /Charles Leclerc ff./

23

Ouch. Miért fáj ennyire a fejem? Ja, vágom. Sok volt a vörösbor. Magam mellé néztem, de senkit nem találtam ott. Sóhajtottam egyet, visszadöltem a párnámra vergődés képpen, majd kimentem a nagyobb térbe.
Miután kiléptem, rögtön az órára néztem. Nyolc óra. Na azt hogyan? Későn is értem haza, valljuk be, kicsit be voltam csiccsentve, ráadásul még a fejem is fáj.
-Jó reggelt. -szóltam oda Charlesnak, kicsit durcás hangon.
-Jó reggelt Csipkerózsika! -nevetett- Hogy aludtál?
-Mélyen. Nagyon nagyon mélyen.
-Hogy hogy ilyen korán keltél? Én úgy háromnegyed órája keltem.
-Fogalmam sincs. Van valami kaja?
-Igen, hoztam. Kb 5 perce, hogy visszaértem a pékségből.
-Hol van?
-Öööö...
-Azt ne mondd, hogy megetted!
-Nem, esküszöm nem. Sütőben talán? -benéztem a konyhai gépezetbe, de nem volt ott- Mikro? -oda is bekukucskáltam, de az is üres volt- Hűtő? -nem talált- Megnézem a kocsiba!
-Okés.
Épp ki akart lépni az ajtón, amikor eszébe jutott, hogy hova is rakta.
-Óóó, tudom! -besietett a gardróbba, amit nem igazán értettem, majd onnan hozta ki a papírzacskóba csomagolt pékárut.
-Édes Szivem, elárulnád, hogy az miért volt ott?
-Telefonáltam és az megzavart.
-Ahha, kivel telefonáltál Te, ilyen korán?
-Pierrerel.
-Gaslyval? Miért?
-Be szeretne mutatni nekünk egy lányt.
-Ooo. Idejönnek, Mi megyünk, vagy mi lesz? Valahova elmegyünk?
-Igen, a Disney Landbe.
-Hogy hova?
-Disney Land. Tudod. Hercegnők, mesevilág... -mutogatott
-Aaaaw, ez tetszik. Imádok oda járni. De az titeket, nem fog hidegen hagyni?
-Nem! -nevetett- Nektek tetszen.
-Hm, jó. Mikor indulunk? -haraptam bele croissantomba- Úristen ez nagyon finom!
-Tízre ott kéne lenni... -nevetett
-Azt tudod, hogy közel ötven perc oda az út? Jobbik esetben.
-Igen Életem, megnéztem.
-Tehát igyekeznem kell.
-Ez pontosan így van! Sikerülni fog! -nevetett.
Ma nagyon jó kedvében van, ahogy elnézem.
Gyorsan elfogyasztottam a reggelimet, majd gyors neki is láttam a készülődésnek. Hajamat úgy döntöttem, hogy hajfánkkal felkontyolom, a smink egy nude smink lett, az outfitem pedig egy farmer rövidnadrágra és egy rózsaszín, V-nyakkivágású crop topra esett. Ehhez egy fehér cipőt vettem fel egy fehér bőr hátizsákkal. Ritka, de Charlesra vártam márcsak.
-Kész vagy?
-Én igen, veled mi van?
-Nem tudom megkötni a bandanam...
-Gyere, segítek!
Rajta egy fehér póló volt, fekete nadrággal és egy fekete bandanaval.
-Tessék.
-Szuper vagy! -csókolt meg
-Tudom.
-Na akkor indulhatunk?
-Még szép!
Beültünk az autóba, elindultunk, majd a tegnap estére tértem ki.
-Charles... tegnap este, mi történt? Nagyon gáz voltam?
Erre a reakciója egy nevetés volt
-Ne csináld, hogy ennyire gáz voltam.
-Nyugi Baby, nem, egyáltalán nem volt. -mosolygott- Inkább a, hogy is fejezzem ki magamat... rámenősebb oldaladat ismertem meg.
-Hogy mimet? -döbbentem le teljesen. Ránéztem, full elképedve, mire Ő csak nevetett arckifejezésemen.
-Szivem, be voltál csípve, nyugi nincs semmi baj!
-Elmesélnéd mi volt?
-Ugye megbeszéltük, hogy hívsz, ha végeztetek... -ezennel belekezdett a hosszú történetbe.
Én ezeket hallva, inkább elástam volna magamat. Ez irtó ciki. Persze, legalább nem úgy történt ez az egész, hogy csak barátok voltunk, hanem kapcsolatban vagyunk, szóval nem gáz. De mégis kínos.
-Szóval megpróbáltalak leteperni?
-Röviden igen.
-Hu, bazdmeg... -csaptam homlokomra- Ne haragudj!
-Miért haragudnék? -nevetett- Tetszett az ötlet, de nem igazán voltál magadnál.
-Aranyos vagy, hogy nem használtad ezt ki. Mondjuk, ha tetted volna se haragudnék, de azért ez aranyos.
-Tudom! -nevetett
-Holnap megyünk Versaillesba.
-Hogy hova?
-Fotózás. Azt mondtad jössz Te is.
-Jaa, tényleg.  Okés. Hánykor indulunk?
-Hajnali hétre a stúdió előtt kell legyünk és onnan megyünk csoportosan.
-Hét óra mióta hajnal?
-Hé, számomra kilenc és tíz közötti időpont a reggel.
-Jogos. Okés. Valamit vinni kell magunkkal?
-Kaját és innit.
-Nem adnak ott?
-De, de szerencsésebb, ha van tartalék.
-Okés. Akkor hazaérünk és elmegyünk vásárolni.
-De van otthon kaja.
-De azért vegyünk.
-Mi nem tetszik az otthoni felhozatalban?
-Hát...
-Phuu Leclerc néha olyan vagy, mint egy kisgyerek!
-Addig nem baj, amíg elviselsz.
A beszélgetésre rá 15 perccel oda is értünk a mesés helyszínre. Idejét nem tudom annak, mikor voltam itt utoljára. Parkolás után a bejárathoz vettük az irányt. Ott vártak már Pierrék is.
-Sziasztok! Szia barátom! -köszönt Charles Pierrenek
-Hali! -szóltam közbe Én is
-Szia, Charles Leclerc! -fogott kezet a lánnyal
-Katerina Berezhna! -mosolygott
-Szia, Yvette Moreau!
-Katerina!
-Hello Gasly! -adtam neki két puszit arcára köszönés képpen, amit viszonzott is
-Na indulhatunk be?
~Persze! -adtuk egyszerre a választ Katerinaval. Sorba álltunk, majd ott elkezdtem csevegni Pierre barátnőjével.
-Először is, nagyon szép vagy!
-Ezt Te mondod? Egész rég óta követlek és phuuu a képeid rendesen ott vannak.
-Köszi! -nevettem- Te mivel foglalkozol?
-Leginkább Instagramon influencerkedem. De szoktam modellkedni is, bár ennek még az elején vagyok. Ezen kívül még van egy kis saját ékszerüzleti cégem. Meg még tanulok az egyetemen.
-Hogy miii? Komolyan? -kaptam elő telefonomat- Mi a neve a cégnek?
-Imerelli Jewelry
Gyorsan átnézegettem a postokat.
-Najó, imádom. Komoly ékszer függő vagyok. Tuti h valamit be fogok szerezni. Személy szerint nekem ez a Holdas nyaklánc tetszik a legjobban.
-Igen, az nekem is személyes kedvencem. Ja és köszönöm szépen, rengeteget jelent nekem ez a visszajelzés. Főleg Tőled.
-Awww cuki vagy! Egyébként megkérdezhetem mennyi idős vagy?
-Szeptember 18-án leszek huszonkettő. Te már annyi vagy, ha jól tudom, ugye?
-Igen, nem rég lettem. Pár hete.
A beszélgetést nagyba folytattuk, amíg be nem tettük a lábunkat a parkba. Onnantól kezdve csak ámultunk és bámultunk. Akárhányszor itt vagyok, mindig megállapítom milyen gyönyörű ez a hely. Huszonkét évesen is oda meg vissza vagyok a mesékért. Nagyon szeretem őket és bármikor bármelyiket meg tudom nézni. Nekem az Ariel és a Verdák a kedvenceim. De az összes hercegnősért élek-halok.
Felültünk, megnéztünk mindent, amit csak tudtunk. Ettünk-ittunk, vásároltunk a kis boltban, majd egy étteremhez indultunk el.
-Neked szimpi Kate?
-Nekem igen. Miért?
-Ja csak kérdeztem. Szerintem nagyon aranyos lány. Képzeld van egy ékszeres oldala.
-Ajjajj. Csak nem pénzköltés lesz ebből?
-Hát még szép! Gyönyörűek. Pl, nézd ezt a nyakláncot.
-Ez tényleg szép! Ott van egy karkötő, muti!
-Ez? -ez egy arany, vékony láncú darab volt, amiről aprócska kis keresztek lógtak le.
-Aham. Ez is szép nagyon.
-Ugyeee? Ennek a csajnak rohadt jó ízlése van. De úgy mindenhogy. Olyan jó outfitjei vannak.
-Szivem, pont mint neked!
-Cukor vagy. De menjünk, éhes vagyok! -ezen Charles nevetett, majd kiszálltunk a kocsiból. Odamentünk az étterem bejáratához, kértünk egy asztalt, majd Gaslyékra vártunk márcsak. Mi kikértük italainkat, majd nagy csevegésbe kezdtünk.
-Nem kérsz vörösbort? -nevetett Charles
-Hagyjál! -csaptam homlokomra- Én olyat már többé nem iszok az biztos.
-Naaa, de miért.
-Mert irtó gáz voltam. Legalábbis lehettem.
-Aranyos volt. Erről az egészről meg úgyis csak ketten tudunk.
-Jó tudom, de félek, hogy mégegyszer eljátszom ezt.
-Na bumm, és? Egy életünk van.
-Igazad van. De most nem kérek! -ezen mindketten elkacagtuk magunkat- Egyébként, Claire olyan... fura.
-Miért?
-Hát, úgy ahj, olyan mintha hazudna. Érdekes nekem. És már párszor észrevettem, hogy füllent.
-Szóltál neki emiatt?
-Nem, nem akartam. De érzem is rajta, hogy távolodunk el. Nem tudom mit csináljak. Beszéljem meg vele, vagy hagyjam?
-Beszéld meg vele mindenképp. Aztán, pedig majd ahogy hozza a sors. Oké?
-Rendben. -mosolyogtam rá

~