𝙄 𝙝𝙖𝙫𝙚 𝙛𝙖𝙡𝙡𝙚𝙣 𝙞𝙣 𝙮𝙤𝙪 /Charles Leclerc ff./

2

Hajnali fél 6 van. Utálok korán kelni, de ma muszáj. Mivel ma fotózunk elég semmilyenbe vágom magamat. Hajamat csak egy kontyba tekertem, sminket egyáltalán nem tettem fel. Megmosakodtam, majd el is akartam indulni reggelire.
-Átöltözni nem szeretnél?
-Whoaaah utálok korán kelni! -ezen barátnőm jót nevetett, hisz Ő ezt megszokta, Ő mindig korán kel.
Felkaptam egy pulcsit és egy leggingset. Mondom, elég lazába tolom.
-Ennyire nehéz volt a mai este?
-Picit szoknom kellett a környezetet, aztán nehezen elaludtam, aztán felriadtam a kinti jövés-menésre.
-Én most jót aludtam!
-Gondoltam!
-Na de menjünk, kilyukad a gyomrom. -elindultunk, majd egy döntés elé kerültem- Lift vagy lépcső?
-Lépcső! -vágtam rá
-Nyugi már, nem fogunk beszorulni!
-Jó, oké, menjünk lifttel.
Igen, kicsit liftfóbiám van. Igazából attól félek, hogy megáll, vagy nem nyílik ki az ajtó. Claire természetesen nevetett a kis, de mégis óriási helyiségben vágott fejemtől. A étteremből isteni illatok szöktek ki. Eddig nem voltam éhes, de ezek éreztén rögtön kordult egyet a gyomrom. Körbenéztem és egy gyümölcsös tejberizsre esett a választásom, ami egyszerűen isteni volt. Evés után mentünk összeszedni a legfontosabb cuccainkat, majd indultunk is a stúdióba. Ma a NYX legújabb kollekciójára csinálunk képeket.
Beültem a székbe és máris hozzáláttak a hajamhoz.
-Na, arra gondoltam, hogy elölről hátra tűzünk két tincset és behullámosítom.
-Rád bízom Mark. -mosolyogtam rá.
Miközben hullámosította hajamat, addig kitettem egy instastoryt, válaszoltam pár üzenetre, megnéztem az említéseket, majd ülhettem át a sminkes asztalhoz. Jól szemügyre vettem az újdonságokat. Hát mit ne mondjak... gyönyörűek.
-Na szio! Valami ami tetszik és biztos legyen?
-Haliii! Hmmm, ez a rúzs, wow, gyönyörű!
-Pont ezt gondoltam neked, a többit bízd rám!
Nem féltem, hisz a legjobb kezekben vagyok. Ezer éve ismerem már a csapatot, Ők is engem, szóval nincs mitől féljek. Végezetül kaptam egy puder rózsaszín, szatén, spagetti pántos ujjatlant. Mostmár csak a soromra vártam, mikor hívnak fotózni. Ezalatt az idő alatt a lányokkal beszélgettem.
-Imádom az új dolgokat! Főleg a szemhéjpudereket.
-Mindegyik annyira gyönyörű. Én személy szerint a szájfényekért vagyok oda meg vissza.
-Csak mert nem láttad még a highlightert!
-Na muti! -jött Claire, csábosan, magabiztosan az arcát mutatva.
-Nagyon vad, grrr! -szórakoztunk, aminek a vége óriási nevetés lett.
-Melyik árnyalat a rúzsod Yv?
-Azt hiszem a 80-as.
-Meg kell majd vegyem.
-Ugye?
-Lányok, pár rövid kis videót is forgatunk a reklámhoz!
-Linett várj, és azt mindenki?
-Igen, a legjobbakat adjuk majd be, kb ötöt ha megfelel.
-Jó köszi! Huh már megijedtem -fordult vissza Kolett- Utálom a magamról készült ilyen jellegű videókat. Mindig... bandzsának tűnök! -nevetett
-Yvette! Te jössz!
Picit izgultam, hisz itt tényleg a legjobban kell kinézzek, ahhoz, hogy ne legyen agyonretusálva a kép.
-Ahogy szoktad!
Tettem a szokásosat, lőttünk jó "pár" képet, majd jött a videó.
-Szóval először, szépen lassan nyisd ki a szemedet, az arcodra fogok zoomolni. -csináltam amit mondott- Nagyon jó! Akkor most egy széles, magabiztos mosolyt! Szuper! Kész!
Közel negyvenöt perc volt ez az egész mutatvány velem. Ezek a képek tényleg nem rövid idő alatt készülnek el... bármennyire is hihetetlen.
Még egy-két lány volt utánam, majd visszamentünk szállásunkra. A mai egy egész rövid nap volt. Most ilyen kettőre jár az idő. Betelepültünk öten Mollyék szobájába és a holnapi programról beszélgettünk.
-Egyébként, ahhoz minek kellett idejönni?
-Elvileg most itt zajlanak ezek a fotózások, vonulások többnyire. Meg van, amit csak itt tudunk megcsinálni, mert az otthoni foglalva van. Meg ugye látványosságok... De nem bánom, legalább körbejárjuk szinte az egész világot.
-Holnap dél körül nem megyünk el kicsit szétnézni a környéken?
-Nem rossz ötlet. Úgyis csak délután lesz munka.
Folytattuk a beszélgetést, csajos témákról, minden féle dologról. Legalábbis Én szokás szerint nagyon sokat beszéltem.
-Mennem kéne edzeni! -borultam el- Nincs kedvem!
-Akkor ma hagyd ki!
-Rossz lesz a lelkiismeretem! -álltam fel- Ti nem akartok jönni? -indultam el az ajtó felé
-Nem nagyon. Túl lusták vagyunk!
-Na léccci már! Nem akarok egyedül szenvedni! -ők csak megrázták fejüket- Jó akkor, majd jövök! De utána futunk wellnessbe! -nevettem- Hátha ott lesznek keresett személyeitek! -léptem ki az ajtón, visszaszóltam még pár szót, majd hirtelen megfordultam, ami azzal járt hogy egyenesen neki mentem valakinek. Jobban, de gyorsan megnéztem az előttem álló személyt. Férfi. Kidolgozott teste van, éppen félmeztelen, törölközője a vállán hever. Haja sötétbarna, kissé vizes. Gondolom wellnessbe volt. Szemei kékek, de mégis vannak benne zöld pigmentek. Ő Charles Leclerc. Az az iszonyatosan helyes Forma 1-es pilóta.
-Hello! -mondta egy elégedett mosolygás közben.
-Sz-sz-szi-szia! Öm, Én, én most ömm vissza ömm megyek oda, be, igen, a-a szobába! -mutattam az ajtó felé, kinyitottam és gyorsan beugrottam rajta. Valószínű pontosan látta, hogy végigmértem tetőtől-talpig és ez borzasztóan kínos. Biztos hozzá van szokva ehhez, de akkor is.
-Najó lányok, Ő az enyém, atya ég, hogy lehet valaki ilyen jó pali? -ájultam el teljesen.
-Te mégis kiről beszélsz?
-Várjunk csak, na neeee, csak nem egy pilótával találkoztál?
-De!
~Kivel? -kérdezték tök egyszerre
-Charles Leclerc!
-Najó, Úristen, hooogy?
-Kiléptem, hevesen beszéltem még, hirtelen megfordultam és konkrétan neki mentem!
-Hű, jó kis első találkozás.
-Nem volt rajta póló!
-Najó, hogy lehet ilyen mázlid?
-Sokkot kaptam emberek! Ott dadogtam! Kínos volt... NAGYON! -hangsúlyoztam ki az utolsó szót- Többé nem találkozok vele! Az biztos.
-Na ne mondj már ilyeneket. Úgyis fogtok.
-El nem tudom mondani mennyire zavarba jöttem! -fogtam a fejemet.
-Hoppá, hoppá! Na, irány fürdeni!
-Mi? Nem!
-De, de! Gyere Yvike! Edzést ma kihagyod, na bumm!
Clairerel mentünk saját szobánka átöltözni.
-Mesélj, izmos volt?
-Nagyon.
-Aranyos?
-Igen. Köszönt is, azt mondta Hello és mosolygott.
-Látod, néha jól jön, hogy sokat beszélsz és szétszórt vagy.
-Így van!
Átöltözés után felvettük a köntöst, majd csoportosan vonultunk. Ha a modelleknek nem, akkor kiknek legyen önbizalma... szóval önbizalom hiánya nélkül léptünk be a helyiségbe. Körbenéztünk.
-Ezek ők!
-Nyugi!
-Könnyű mondani úgy, hogy találkoztál már az egyikkel...
-Annyira nem. Az kínos volt! Hangsúlyozom, KÍNOS! Na gyerünk!
Elindultam a szabad medence felé, ha már a többiek nem.
-Várj jövünk mi is! -szaladtak utánam.
-Amúgy a legtöbbjüknek van barátnője.
-Te hogy vagy ilyen jól informált?
-Tehetség! De egyébként menjünk a szaunába. Most kedvem támadt. -erre csak bólintottunk egyet, majd páran át is mentünk.
-Még jó, hogy kívülről nem lehet belátni.
-Ja, nem látják, hogy őket stalkoljátok! -nevettem
-Azért Te sem tudsz ellenállni a szépfiúnak!
-Egy szóval nem mondtam, hogy nem érdekel! -nevettünk
Még jó pár perc beszélgetés után kimentünk egy hideg zuhanyra, majd a többi lány a medence felé vette az irányt, míg Én visszamentem kicsit. Olyan nyugis. Jól esik ez a kis kikapcsolódás. Gondolataimból kizökkentett az ajtónak a nyílása.
-Jajj, bocsi!
-Nem gyere nyugodtan, úgyis mentem volna!
-Ha akarsz még maradhatsz! Várjunk, nem Te vagy az, aki nekem jött? -fogta vissza nevetését.
-De, Én vagyok! -nevettem, majd Ő is- Ja, igen, bocsánat! Eléggé figyelmetlen voltam. Nagyon neked mentem?
-Nem, egyáltalán nem fájt. De tényleg semmi gond!
-Gondolom napi szinten sokan esnek beléd... -gondolkodtam el- Jézus, ezt a mondatomat nem gondoltam át! -csaptam homlokomra, Ő pedig egy halk kacajt eresztett ki ajkain.
-Elfelejtettem bemutatkozni! Charles Leclerc! -nyújtotta felém kezét.
-Yvette Moreau.
-Francia vagy? -váltott francia nyelvre
-Igen! Te monacoi ugye?
-Talált. Egyébként mindannyian franciák vagytok?
-Többnyire igen. Előfordul néhány olasz, illetve spanyol származású lány. Vagy kettős állampolgár.
-Valamelyiküket érdekli valamelyik versenyző?
-Erre pontosan nem tértünk ki, de elég egyértelmű! -néztünk ki, mire mind a ketten elkezdtünk nevetni- De Én most megyek! Örülök, hogy megismertelek!
-Én is! Majd vacsoránál találkozunk!
-Pontosan! -léptem ki a kabinból, mire egy másik versenyzőbe botlottam, de nem mentem most neki.
-Szia! -köszönt mosolyogva.
-Szia! -mosolyogtam vissza.
Már nem volt annyira kínos, de egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből azt, amikor neki mentem Charlesnak. Zuhanyoztam egyet, aztán mentem a többiekhez a medencébe.
-Te vágod kinek köszöntél most?
-Nem igazán.
-Pierre Gasly. Francia!
-Mondok jobbat! Bent Charlesszal beszélgettem.
-Nevettetek az első találkozásotokon?
-Próbálta visszafojtani a nevetést... több-kevesebb sikerrel! De azt mondta, hogy örül, hogy megismert és majd találkozunk vacsinál.
-Juuuuuj! Érdekled!
-Nagyon érdekled!
-Úristen, de szerencsés lány vagy!
-Phw, hagyjátok már, ki mondta ezt? Csak dumáltunk.
~
Vacsira már elég álmosan vettem az irányt. Elég sokat kivett belőlem ez a nap, elaludni meg szabadidőmben nem tudtam.
-Mit egyek?
-Amit szeretnél.
-Egy értelmes mondatot nem tudok elmondani, nemhogy azt, hogy mit egyek.
-Egyél tésztát azzal a szósszal.
-Oks.
Kiszedtem az ételt, majd leültem az asztalhoz.
-Annyira kíváncsi vagyok milyenek lesznek a képek!
-Igen Én is, de amúgy milyen fura már, hogy több ezer fotózáson túl vagyunk és mégis izgulunk a végeredményért.
-Igen, ez nagyon érdekes!
Folytatták le a beszélgetést, Én pedig csak mindenhol bólogattam. Egyre többen kezdtünk bent lenni a teremben. Felnéztem a kajámból és Charlest láttam meg. Egy mosolyt küldött felém és intett egyet, mire Én viszonoztam cselekedeteit.
-Najó Ti is láttátok?
-Molly kéne pár órát tarts nekem a Forma 1-ről! -nevettem
-Mikor kezdjük?
-Holnap!
-Jóóó, mindenképpen! -mondta tök lelkesen.
Még befejeztem az étkezést, beszélgettünk még egy kicsit. Páran elkezdtek felmenni csapatunkból, majd Én is búcsút intettem nekik. Claire még maradt dumálni és meginni még valamit. Félkómásan felindultam a szobába. Legnagyobb gondom az volt, hogy lépcsőn menjek, vagy vállaljam be egyedül a liftet. Talán pár perce ezen töprenghetek. Elindultam a lépcső felé, majd visszajöttem a lift elé és megnyomtam a hívó gombot. Mikor leért és kinyílt betettem egyik lábamat, majd inkább visszajöttem. Mögülem léptéket hallottam, mire megfordultam és megszólítottam az illetőt.
-Bocsi, de Te lifttel mész?
-Igen. Valamiben segíthetek?
-Tulajdonképpen igen. Nem merek egyedül liftezni, lépcsőzni a negyedikre meg fáradt vagyok. Kínos, vagyis vicces kérdés, de jönnél velem liftezni? -ezen elnevette magát az illető. Egy magas, hosszabb, barna hajú, húszas, közel harmincas éveiben járó fiatalembert sikerült kifogjak. Elég olaszos beütése van, szóval feltételezem Olaszországból származik. Beszálltuk a liftbe és csöndben mentünk fel, de a versenyző megtörte a csendet.
-Ja, amúgy Antonio Giovinazzinak hívnak. -mondtam, hogy olasz.
-Yvette Moreau! -mosolyogtam
-Francia?
-Telitalálat! -nevettünk, majd meg is érkeztünk a szintre- Köszönöm, hogy feljöttél velem!
-Ugyan már, semmiség! Jó éjt!
-Jó éjszakát!
Már szinte alig élve kullogtam be a szobába. Hálát adtam magamnak, hogy vacsi előtt lefürödtem és még nem kell azzal is bajlódjak.
Befeküdtem az ágyba, nem sokkal később, pedig már álmaimban jártam.

~