𝙄 𝙝𝙖𝙫𝙚 𝙛𝙖𝙡𝙡𝙚𝙣 𝙞𝙣 𝙮𝙤𝙪 /Charles Leclerc ff./

39

Nos... ebben a két hétben mi is történt? Liammel elég jól alakultak a dolgok, míg ki nem derült, hogy mennyire megszállott tud lenni egy emberrel... még úgy is, hogy párja van. Na igen, fény derült arra, hogy egy 21 éves barátnője van, aki jelenleg Madridban tanul, csak hazajött Monacoba természetesen, hisz túl van a téli vizsgáztatáson. Egyébként már volt, hogy egymásnál aludtunk. Az egyik nála töltött éjszaka utáni nap került elő a csaja. Kicsit nagyon kínosan éreztem magamat, de titkon örültem, mert már sok volt Liam. Tényleg nagyon aranyos, kedves volt, de... mindegy is.
Most éppen vezetek át Nizzaba, Abbyékhez. Nagyon várom már, hogy lássam őket. Viszek egy csomó gyümölcsöt és csokit, mert információim szerint a pocaklakó ezeket kívánja a legjobban. Emellett egy kis ajándék csomagot is viszek Dannynek és Abbynek.
Gyorsan leparkoltam autómmal és a ház felé vettem az irányt. Egyszerűen gyönyörű és óriási. Mondanom se kell, hogy a tengerparton van és a tengerre néz a terasz. Becsöngettem, vártam pár percet és máris nyitották nekem az ajtót.
-Na heloooo! -ugrottam Abby nyakába, úgy ahogy sikerült.
-Szia Gyönyörűségem!
-Na hagy nézzelek! -forgattam meg- Olyan gyönyörű kismama vagy!
-Köszönöm! Majd Te is ilyen leszel. Gyere beljebb!
-Ezeket nektek hoztam. -pakoltam le a konyhapultra miközben Daniel jött be a teraszról. Őt is egy nagy öleléssel és két puszival üdvözöltem.
-De nem kellett volna.
-Nem érdekeltek! Elleplek titeket ajándékokkal akárhányszor jövök! -nevettünk. Elkezdte kipakolni a kiscsajnak szánt szerzeményeimet. Természetesen cuki rucikat is vettem neki és játékokat. Abbynek selfcare és skincare termékeket vettem, míg Danielnek természetesen alkoholt és sajtokat. Meg persze a pékségből a kedvenc péksütiét. Az ajándékok megnézegetése után, egyenesen az emeletre, a babaszobába lettem terelve. Nagyon cuki szoba lesz, ha végleg beszereztek mindent. Abby éppen a további terveket szemléltette és tudatta velem, amikor megszólalt a csengő.
-Hm, lehet a szomszéd! -ment ki Daniel a szobából, de annak ajtaját becsukta.
-Nekem tökre tetszik ez a fehér-rózsaszín kompozíció. Talán ilyen bézses-barnás-krémes árnyalatot is vihetnél bele.
-Igazad van. Ilyen kosár tárolók.
-Igen, pontosan.
-Ez tetszik!
-Akkor még oda a sarokba egy fotel kell ugye?
-Ahha!
-Meg a szőnyeg.
-Így van. Még valami faldíszítésre gondoltunk.
-Amúgy polcok nem lennének rosszak, mesekönyvekkel és különböző díszekkel, képekkel.
-Igen, Danny is ezt vetette fel ötletnek. Én az egyik oldalra ilyen hercegnős, vagy valamilyen csajos tapétára gondoltam, de lehet a polc mutatósabb lenne.
-Az se rossz. Igazából akármilyen lesz, gyönyörű kis birodalma lesz a hercegnőnek.
-Az fix. Na gyere menjünk le, lassan ebédelhetnénk.
-Te ilyenkor is főzöl? -kérdeztem a lépcsőn lefelé.
-Néha-néha igen, a könnyebb dolgokat megfőzöm. De ma Daniel grillezik kint, Én csak egy citromos sütit dobtam össze. Meg tegnap sütöttem kekszet.
Leértünk a konyhába és hallottam, hogy a teraszon Daniel nagyon magyaráz valakinek. Mivel nem igazán hallottam másik felet, gondoltam telefonál.
-Segítesz kivinni ezeket? -adta kezembe barátnőm
-Még szép!
Indultam el kifelé, majd mikor átmentem a függönyön megláttam azt a személyt, akivel Daniel beszélgetett.
Charles Leclerc. Ismét találkoznom kell ex-barátommal. A barátaim meg nem is szóltak erről.
Amint kiléptem, azzal a lendülettel fordultam is vissza.
-Abigail! -kiabáltam barátnőmnek- Hogy kerül ide?
-Majd megtudod.
-De miért nem szóltál?
-Mert nem jöttél volna el. Ő se tudja, hogy itt vagy. Ő se jött volna el.
-Nem hiszem el. Abby, szeretlek imádlak, de tudod, hogy ez milyen nehéz nekem.
-Itt leszünk, ne aggódj. Csak kérlek, viselkedjetek felnőttek módjára.
-Rendben.
Elindultam kifelé ismét. Letettem a húst az asztalra, majd Charlesra néztem, aki hozzám hasonló képpen igazán meglepődött. Daniel és köztem váltogatta tekintetét.
-Szia! -mosolygott
-Szia! -mosolyogtam Én is, bár igazán enyhén. Újra elindultam be, de Ricciardo megállított.
-Hagyjad Yv, maradj csak, majd Én segítek!
Erre most hogyan is kéne reagáljak? Itt maradtam. Leültem a Charlesszal szemben lévő fotelbe. Kínos csend vette kezdetét köztünk. Még az apró muslincák zümmögését is lehetett hallani. Ezt viszont Charles megtörte.
-Hogy vagy? Mi újság? -nem mertem ránézni
-Jól, köszi. Minden oké. Veled? Te hogy vagy?
-Megvagyok igazából.
Folytatódott a kínos csend.
-Munkával is minden jó? Szeretsz a Ferrarinál dolgozni?
-Igen, szeretek. Hihetetlen, hogy már kifutón is voltam.
-Ez volt az álmod, tudom.
-Így van! -néztem rá és mosolyogtam enyhén.
-Nagyon jól mutatsz ott. Az utóbbi bemutatón elképesztő voltál.
-Köszönöm. Barátnőd hol hagytad? -nem akartam, de sajnos hallatszódott a hangomon egy kis gúny és féltékenység.
-Nincs barátnőm.
-Nincs? Na jó, azért ne nézz hülyének. Valakivel mégis ott voltál a bemutatón, amin tudtad, hogy részt veszek.
-Ebben igazad van, de már nem vagyunk együtt. -mosolyodott el.
-Oh.
-Ennyi erővel én is kérdezhetném, hol hagytad a barátod?
-Neked ehhez semmi közöd. -válaszoltam flegmán
-Ahogy neked se lett volna. De Én képes voltam normális, felnőtt módjára beszélni erről.
-Ch...
-Tudod, hogy igazam van.
-Semmi extra, igazából nem mondanám, hogy együtt voltunk. De ez hosszú.
-Ráérek.
-Mindjárt gondoltam. Kiderült, hogy amúgy nagyon nem szingli.
-Uhh, sajnálom.
-Mindketten tudjuk, hogy nem. A Te kapcsolatoddal mi történt?
-Szimplán nem működött.
-De gyönyörű lány volt.
-Lehet. De nem a külsőségek által működik egy kapcsolat.
-Ez igaz.
Egy két perces totál kínos csend keletkezett köztünk. Imákat mondtam azért, hogy Daniel vagy Abby kifáradjon a házból és ne egymással kelljen foglalkozzunk.
-Te egyébként tudod, hogy miért vagyunk mi itt?
-Nem. Többek között Én azért jöttem, mert rég találkoztam velük.
-Én is.
-Hidd el, ez nem a véletlen műve.
-Azt meg tudtam állapítani eddig is.
E mondat után nevetgélve jött ki az ajtón a két jómadár.
-Na, mi újság? Remélem nem csöndbe ültetek egymás mellett.
-Nem, vagyunk elég érettek ne aggódj! -nevetett Charles, mire egy mosolyra húztam a számat.
Charles igazán érdekesen viselkedik a délután alatt. Hozzám képest Ő kifejezetten nem kerül engem, sőt keresi a társaságom. Mintha... megpróbálna újra kontaktot kialakítani velem. Én egy kis részben azért menekülök előle, mert mégis fáj, hogy elsétált mellettem és társai. Szeretném tudni, igaz-e, amit Carlos ecsetelt és éreztetett velem a bemutatón. Nem tudom, hogy jó ötlet lenne-e hagyni, hogy ismét kialakuljon köztünk esetlegesen valami. Mély nyomot hagyott mindkettőnkben ez az egész, vagyis Én úgy gondolom. De az együtt töltött idő... mindent felülmúl.
-Iszonyatosan jó volt ez a kaja!
-Ebben teljesen egyetértek.
-Ezért lesz a férjem. -mondta mosolyogva Abby, mire Charlesszal egymásra néztünk mosolyogva. -Hát megértem. Azért... várj mi? -ebben a pillanatban esett le, amit barátnőm közölt- Férjed?
-Eljegyeztem! -vigyorgott Daniel
-Ezt nem hiszem el! Olyan gyorsan történik minden!
-Gratulálok!
-Majd jövünk minden részlettel az esküvőről. De csak a gyerek születése után kerül rá sor.
-De a kis hercegnőnkkel kapcsolatba is lenne egy kérdésünk.
-Na! Hallgatjuk! -mondta Charles, de Abby bement az ajtón. Addig viszont Dannyvel társalogtunk.
-Mi lesz a baba neve végül?
-Nara.
-Azt a mindenit! Ez a név ütős lesz. De brutális.
-Imádom. Igazi girlboss! -Abby nem sokkal később visszatért- Anyukám, Te aztán vad nevet választottál a lányodnak.
-Ne is mondd! Érzem, hogy illik majd hozzá. Na de térjünk vissza az előző témához. Sokat agyaltunk, és végül közös megállapodással mellettetek döntöttünk, lennétek a lányunk keresztszülei? -váltogatta tekintetét köztünk Abby.
-Még szép, hogy lennénk! -kezdtem el örömömben ugrálni, majd az ölelkezés közepette könnyeket hullatni. Mióta szeretnék keresztanya lenni... Ránéztem Charlesra; nem érdekelt a köztünk lévő jelenlegi viszony, nyakába ugrottam és szorosan magamhoz húztam.
Rég öntött el ez az érzés. Az illata, a teste közelsége, szorítása, az ölelése. Hiányzott.
-Teljesült a vágyad! -súgta fülembe
-Nem tudom elhinni! -válaszoltam.
Az események és az érzelmek csillapodása után Abbyvel a konyhában vettük az irányt.
-Miért pont Mi ketten? Nem vagyunk együtt, mégis mi vagyunk a gyerek gyámjai?
-Mi még hiszünk bennetek. És ha még ez se segít, ha velünk történik valami és hozzátok kerül Nara, onnantól ismét egy pár lesztek. Nyakamat rá.
-De ne történjen semmi!
-Nem fog, vigyázunk magunkra.
-Nagyon köszönöm a lehetőséget. Ez egy álmom volt.
-Tudom jól Szivi, tudom!
~
-Na de Én lassan megindulok! -mondta Charles
-Nekem se ártana mostmár. Mire hazavezetek.
-Nincs az olyan messze! -szólt Danny
-Kocsival vagy? -döbbent le Charles
-Nem, bringával. -és az az értelmes tekintet...- Vicceltem.
-Én helikopterrel jöttem, úgyhogy fel is hívnám a pilótát.
~
-Yvette, nagy kérés lenne, hogy hazadobj? Az emberem nem veszi fel.
-Hát... -néztem barinőmre, aki bíztatóan bólogatott- szívesen hazaviszlek, persze. De akkor induljunk, éjfél múlt.
-Legkésőbb egyre otthon vagytok.
-Igen, főleg ha Yv vezet!
-Az igaz! Köszönjük a vendéglátást és a keresztszülőséget! Puszi nektek!
-Sziasztok!
-Vigyázzatok magatokra! Puszi!
Elindultunk a kocsi felé. Gondolkodtam, hogy megkérem Charlest, hogy Ő vezessen, de hamar elvetettem az ötletet.
-Iszonyatosan várom, hogy megszülessen Nara! Vihessem erre-arra, csajos progikra, Te jó ég! 
-Tuti elkényeztetem, mint egy hercegnőt. Mintha a lányom lenne úgy fogom kezelni. Megvédem akármi legyen.
-Jó Apa leszel Charles.
-Remélem. És azt is, hogy Tőled lesz gyerekem.
-Tessék? -kaptam oda fejemet, amivel a kormányt is kicsit megrántottam, de visszahoztam egyenesbe. De kezdtem rosszul lenni.
-Nagyon sajnálom, ami kettőnk között történt.
-Charles! -néztem megint rá, eljátszva az előzőt, bár jóval veszélyesebben.
-Az utat nézd!
-Akkor ne vezetés közben beszéljük ezt meg.
Kínos csend vette kezdetét innentől. Az egészségügyi állapotom a sokk hatására jobb nem lett, kezdtem beszűkülve látni, ami nem előnyös főleg éjjel.
-Charles... van nálad jogsi?
-Van, de miért?
-Cserélnénk helyet? Nekem ez nem megy.
-Jól vagy?
-Nem. -temettem arcomat egyik tenyerembe, de közbe sávot váltottam majdnem, de Charles közbelépett.
-Jézusom! Állj félre! Most!
Tettem, ahogy kérte. Kiszálltam a kocsiból és a fejemet fogva mentem át az anyós üléshez.
-Mi a baj?
-Te! Totálisan Te vagy a bajom Charles. Mire volt jó ez a hosszú különlét, ha még mindig szeretnél tőlem valamit? Ráadásul egy gyereket? Egészen lezártalak magamban, erre ismét felbukkansz és, és felforgatsz mindent!
-Te... Te már lezártál?
-Egy részben igen.
-Semmit nem akarsz Tőlem? -hallatszott hangján a csalódottság.
-Ezt az autópálya szélén kell megbeszélni?
-Máskor lesz rá alkalom?
-Feljössz ma hozzám?
-Szeretnéd?
-Örülnék neki, ha meg tudnánk beszélni.
...
~