𝙄 𝙝𝙖𝙫𝙚 𝙛𝙖𝙡𝙡𝙚𝙣 𝙞𝙣 𝙮𝙤𝙪 /Charles Leclerc ff./

42

Nem is tudom hol kezdjem...
Már május van, végre vége a rossz időnek. Monacoban sosem volt az a vészesen hideg, de sokkal jobban esik az a kellemes meleg, tavaszi napsütés.
De miért is Monacoról beszélek? Ennél van fontosabb dolog. Ma házasodik össze a mi egyetlen Abbynk és Dannynk!
Mindenki izgatottan várta ezt a napot. A kis Nara már megszületett, egészségesen. Iszonyatosan picike. Gyönyörű nagy, zöld szemei vannak és sötétbarna, göndörkés haja. Vagyis, fixen göndör lesz, mint az apjáé.
Az esküvő Nizzában lesz, ahova perceken belül el is indulunk.
Gyönyörű ruhát vettem erre a nemes napra. Charles pedig hozzám igazította az outfitjét.
Én egy babarózsaszín, fényes anyagú, hosszú ruhát viselek, aminek a háta nyitott, csak a fűzött rész van ott. Ehhez egy ezüst magassarkú szandált és táskát választottam. Hajamat hagytam kiengedve, de enyhe hullámokat sütöttem bele.
Charles egy babarózsaszín inget vett magára, világos szürke zakóval és öltönynadrággal.
-Gyönyörű vagy, mint mindig cica!
-Te is baby! 
Megjelenését a fekete napszemüvegével koronázta meg, ami vonzóvá és komolyabbá tette. Vagyis az eddiginél is attraktívabbá.
Beszálltunk a kocsiba, majd abban a pillanatban eszembe jutott, hogy a rúzst elfelejtettem.
-Charles...
-Igen? -mondta nagy koncentrációval, hisz tolatott.
-Fent maradt a rúzsom. -mondtam szomorúan- Visszamehetek érte?
-Nem.
-Hogy mi van?
-Nem mehetsz.
-Mégis miért nem? -ebbe meg mi ütött?
-Mert majd felmegyek én.
-Édes vagy! -nevettem- De fogalmad sincs, hogy melyik kell.
-Mondjuk ez igaz.
-Sietek! -hintettem egy csókot ajkaira, majd fel is szaladtam. Már amennyire magassarkúban képes voltam rá. Átkutattam mindent, de sehol se találtam. Gondoltam megnézem, hogy fix nem raktam-e már el.
Hát de, természetesen a táskámban volt már. Na azt hiszem ezt nem mondom el Charlesnak.
~
Ideértünk a helyszínre, köszöntünk minden ismerősnek, majd leültünk kijelölt helyünkre.
Éppen a dekorációt elemeztem, amikor Abby egyik barátnője kétségbeesetten rohant oda hozzám.
-Yvi, kéne a segítséged!
-Mi? Mi az?
-Be tudsz jönni?
-Természetesen.
Beszaladtam a házba, ahol a készülődés folyt. Megkerestem Abbyt, aki egy spanyolfal mögött tartózkodott.
-Mondjad Abby drágám, miben tudok segíteni? 
-Elfelejtettelek megkérni arra, hogy Téged választottunk Dannyvel arra, hogy a kezedben hozd Narát a gyűrűkkel. Nagy kérés lenne? Ne haragudj, de ez teljesen kiment a fejemből!
-Persze, nagyon szívesen -mosolyogtam, bár Ő ezt nem látta- Semmi probléma, ne aggódj, előfordul.
A ceremónia, vagyis a polgári esküvő kezdetét vette. Ekkor már Charles mellett ültem, Narával az ölemben. Eleinte kicsit nyűgös volt, aztán meglátta Keresztapját. Abban a pillanatban csöndben maradt és azóta nézi a szerelmemet.
Véletlenszerűen egyébként, Nara hozzánk van öltözve. Ő is egy babarózsaszín ruhát visel, annyi különbséggel, hogy az tüllös szoknya.
Mosolyogva hallgattam a szertartást. Nagyon aranyos volt. Annyira jó őket így látni.
Elérkezett a pillanat, amikor a gyűrűket kell kivinni. Ránéztem Charlesra és nem bírtam ki, hogy ne kérdezzem meg:
-Nem jössz velünk?
Ő mosolyogva bólintott egyet.
Ezennel a kis keresztcsalád megindult a gyönyörű menyasszony és az igazán fess vőlegény felé.
Kicsit zavarban éreztem magam, de annál jobb érzés még nem volt soha, mint amikor az anyakönyvvezető elmondta, hogy Narát a keresztszülei kísérik.
Alig várom már a keresztelőt is.
-Daniel Ricciardo, akarod-e feleségedül Abigail Louiset?
-Akarom.
-Abigail Louise, akarod-e férjedül Daniel Ricciardot?
-Akarom.
Felhúzták egymás ujjára a gyűrűt, majd elcsattant az első házas csók. Mindenki ujjongott, fütyült. Érződött a felhőtlen jókedv és öröm az egész násznépen.
Az ifjú pár végiggyalogolt a vendégek által alkotott folyosón, majd megálltak a legvégén. 
Szép sorban gyülekeztünk egymás mögött az emberekkel.
-Tudjátok mi jön most?! -mondta izgatottan Abby- Dobom a csokroooot! -kiáltott fel jó hangosan.
-Na! -mondta őszintén Charles. Én ezen jót nevettem, de nem szándékoztam beállni a csajszik közé- Te nem mész? -nézett rám furán
-Hát...
-Yv! Tessék oda fáradni! -kiáltott hozzám Danny
-Ezek szerint de! -nevettem.
Beálltam én is a sok izgatott lány közé. Úgy körülbelül középen álltam, de leghátul. Itt úgyse kapom el. Abby képességeit ismerve, éppenhogy az első sorig elér majd.
Gasly új párján, Kikán nevettem nagyon jót. Ő az első sorok között csápol a csokorért.
-Három, kettő... egy!!!
Az utóbbit kimondva máris repültek Abby virágai.
Én különösképpen nem voltam felspanolva a szituációtól, de néztem a csokrot és annyit láttam, hogy egyre jobban közelít felém. Ekkor bepánikoltam és reflexből felé nyújtottam a kezemet, ezáltal elkaptam azt.
Amint realizáltam mi is történt, ránéztem Charlesra, aki egy igen őszinte, de mégis aranyos reakciót mutatott. Két kezével fogta a fejét és nevetett.
-YVETTE ÚRISTEEEEN! -futott oda hozzám barátnőm- Elkaptad!
-Jézusom! -nevettem
Mindenki ujjongott, tapsolt. Nem sokkal később odamentem barátomhoz.
-Na mikor házasodunk? -kérdeztem nevetve, viccből
-Ügyes vagy Életem! -adott egy csókot.
Hát ez nagyon kedves válasz volt. Legalább poénból mondott volna valami random dátumot. Ch...
-Azért örülsz neki, ugye? -néztem rá kétségbeesetten- A reakciód... -nem is hagyta végigmondani.
-Csak viccből csináltam. Nyugi Baby! Vagyis, ez volt az őszinte reakcióm, de semmi rossz gondolatom nem volt, oké? -fogta meg arcomat
-Oksi! -mosolyogtam őszintén, mire Ő egy csókot hintett ajkaimra.
Odamentünk Kellyhez és Maxhoz.
-Várjuk a meghívókat az esküvőre! -vigyorgott Max.
Mi ezen nagyon jót nevettünk mindannyian.
Attól tartok ettől nem kell még félni. Az még arrébb van. Akár évek is, mivel Charlest ismerve, nem igazán sieti el a dolgokat.
-Remélem lesz valami finom desszert. -közöltem, amint helyet foglaltunk az asztalnál.
-Én inkább a főételre vagyok kíváncsi! -kezdte meg Kika- Sok jót hallottam erről a helyről, azért is érdekel ennyire!
-Egy ismerősömnek itt volt az esküvője és akkor nagyon jó volt minden. -csatlakozott a beszélgetésbe Flavy. Őt még nem ismerem nagyon. Ő vele most találkozott mindenki először. Esteban elhagyta Elenat. Ezt kifejezetten sajnáltam, Őt nagyon szerettem. De legalább tartjuk a kapcsolatot. Flavy, Esteban új jelöltje. Aranyos lány és eszméletlen gyönyörű, az kétségtelen. Nyilván semmi rossz előítéletem nincs felé, de az fix, hogy Elena hiányozni fog.
Mint ahogy Isa. Isa és Carlos kapcsolata egyik pillanatról a másikra, szinte meglepetésszerűen ért véget. Carlos is talált magának új hölgyet, akit Rebeccanak hívnak. De ez a csaj... phu hát nem tartozik a kedvenceim közé. Nem kedves, zárkózott, segítséget pedig ne nagyon kérj tőle.
Nyilván ez csak az Én személyes véleményem róla.
A lagzi iszonyat jól sikerült. Ez a társaság felülmúlhatatlan. Rengeteget táncoltunk, énekeltünk és nem mellesleg ittunk. Ez is okozta annak a lelkizésnek a kezdetét, amit Charlesszal folytatunk jelenleg le. Hajnali 5-kor.
-Nagyon várom, hogy mi kerüljünk ilyen szituációba.
-Igen? -fordultam hirtelen felé
-Persze! Csak ez a karrierem miatt... úgy érzem meggátollak egy csomó mindenben.
-Charles...
-Tudom, hogy fiatalon szeretnél anya lenni. Tudom, hogy korán szeretnél házasodni. Tudom, hogy bármelyik pillanatban vennél egy kertes házat. Tudom, hogy szeretnél rengeteg felé utazni, de ezek nem olyan helyek, ahol a versenyek zajlanak. Tudom, hogy számtalanszor szeretnél kettesben lenni, de ezt a rajongók mindig megakadályozzák. Ne haragudj ezért, nagyon rosszul érzem magamat ennek köszönhetően már a legeleje óta. Teljes mértékben megértem azt, ha inkább külön akarnád folytatni és megtalálni azt, aki mind meg tudja adni ezt neked.
-Kérlek hagyd abba! Nekem Te vagy az egyetlen és hiába vagyok mégcsak 22 éves, biztos vagyok abban, hogy mindezt veled fogom átélni. Nem mással, veled. Akár holnap, akár egy hónap vagy évek múlva. Szeretlek!
-Én is Téged! -hallottam hangján, hogy elmosolyodik.
-Mostmár alszunk?
-Lenne más ötletem! -hajolt fölém.
-Hajnali 5 óra.
-De ehhez sosincs túl késő!
-Vagy túl korán! -nevettem
Ezután szenvedélyesen megcsókolt.
Úgy gondolom kellő módon zártuk le a napot, még úgy is, hogy ez nem a mi nászéjszakánk volt.

~