𝙄 𝙝𝙖𝙫𝙚 𝙛𝙖𝙡𝙡𝙚𝙣 𝙞𝙣 𝙮𝙤𝙪 /Charles Leclerc ff./

10

Hétfő óta semmi érdekes nem történt. Ma már vasárnap este van. Holnap reggel indulunk vissza Franciaországba. De a versenyzők már ma hazarepülnek.
-Örülök, hogy megismertelek! -öleltem meg Landot
-Nyugi, fogsz még látni! Majd meghívlak nagydíjakra!
-Jól van! Örömmel megyek, ha hívsz!
-Tőlem el sem köszön... -rázta meg fejét Gasly
-Te lettél volna a következő Pierre! -ölteltem meg őt is
-Remélem fogunk találkozni Franciaországban! Én is küldök majd jegyet és ajánlom, hogy az Én boxomba gyere be! -nevetett
-Hát srácok, ez be fog sülni! Az enyémbe jön úgy is!
-Ez így van, igaza van Charlesnak! -nevettem Én is
-Ja, hát persze, igen. A történelem legaranyosabb párja mindig együtt!
-Nem hagyják el egymást!
-Fiúk! Csak... barátok vagyunk! -bár zökkenőmentesen mondhattam volna végig ezt a mondatot... De amint elkezdtem mondani, rögtön eszembe jutott a vasárnap este. Igen, azóta semmi nem történt. Szerencsére Williamet sem láttam azóta. Charlesszal semmi nem történt köztünk azóta. Persze ma volt versenye, arra elmentem, de egyébként héten sok meló volt, ezért nem volt annyi de annyi szabadidőnk.
Elköszöntem még a többiektől, beszálltak az autóba, majd el is hagyták a hotelt, később a várost, legutolsó sorban, pedig az országot. Ránéztem barátnőimre, akik Abbyt nyugtatták kisebb könnyezéséből.
-Mi a baj Abbym?
-Daniel elment! -törölte meg szemét
-De ezért miért sírsz?
-Mi lesz, ha már sosem gondol többet rám? És csak egy pár hetes kaland voltam...
-Hogy miii? Akkor Ti együtt vagytok?
-Szerinted? Ha itt zokog, hogy elment? Kolett gondolkozz már! -osztotta ki Molly
-Nyugi szivem, Danny nem ilyen! Sokkal aranyosabb srác, Ő nem csinálna ilyet. Neki is vannak érzései és szíve. Ő normális fiú!
-Nem olyan, mint az exed... -szólalt meg Claire, mire ránéztem egy elég érdekes tekintettel- Most mi van? A tény, az tény.
-Jogos... -adtam igazat- Ha meg összetörne, akkor majd mi elintézzük!
-Neki megyünk, de úgy! Hozni kell majd a tartalék pilótát! -ezen elnevette magát
-Köszönöm lányok! Azt hiszem túlságosan belezúgtam. Huszonöt vagyok, felnőtt nő és nem egy tizenhat éves tinilány. Huh. Érett nő! Nem sírunk palik után. -állt fel és nagyokat lélegzett, amin Én elnevettem magamat.
-Öregasszony! -ezen mindannyian elkacagtuk magunkat.
Nagyjából összepakoltuk cuccainkat, lementünk még egy utolsó fürdésre, majd vacsorára. Korán tértünk nyugovóra, hisz holnap egy elég zúzós utazás vár ránk.
~
-Elalszoooom! -vergődött Claire mellettem a kisbuszon
-Hagyjál, éppen aludtam! -fordultam el egy kényelmesebb pózba.
-Feleslegesen forgolódtok, öt perc és ott vagyunk a reptéren.
-Repülön Én tuti alszok!
-Szerintem Én is.
~
Megvolt a becsekkolás, ellenőrzés, kisebb nasi vásárlás, majd a gépre is felülhettünk végre. Felszállás után ahogy tudtam, rögtön be is aludtam. Nem egy hosszú út, de legalább csillapítja fáradtságomat az a kevéske alvás is. Legalábbis azt hittem, hogy leszállásig aludni fogok. Körülbelül az út felénél járhatunk, Én meg már felkeltem. Vergődtem egy kis ideig, végül arra jutottam, hogy bedugom fülesemet és zenehallgatás közben kicsit bambulok ki az ablakon. Nagy gondolkodásba kezdtem. Kiről másról, ha nem Charlesról agyaltam. Legfőképp azon, hogy vajon keresni fog-e vagy csak úgy mondta, hogy még találkozunk. Egyre többet jutottak eszembe az elmúlt hetek eseményei, amik csupán Ausztriában zajlottak le. Egy történésnél viszont leragadtam. Még mindig nem értem, hogy Charles mégis miért csókolt meg. Félreértés ne essék, elég jó volt, de mégis fura. Semmi olyan utalás nem volt soha tőle, ami esetleg azt mutatta volna, hogy akárcsak bejövök neki. Vagy csak Én nem vettem észre? Magamat sem értem, hogy esetleg akarnék-e bármit is tőle, vagy mégis miért érdekel ennyire ez a dolog. Miért is aggódom azért, hogy egyáltalán beszélgetünk-e még, meg az összes róla megfogalmazódott kérdés és gondolat a fejemben. Nagyon zavaros ez is nekem.

Charles szemszöge:
Őszintén szólva, semmi kedvem nem volt még hazamenni. Még maradtam volna egy kicsit ezzel a társasággal. A társaság alatt a hotelben megismert embereket értem. Jó meg persze sporttársaimat is. De velük azért elég sok időt töltök. Szóval a lányokra visszatérve... nagyon aranyosak mindannyian, de egy lány van közülük, aki igazán belopta magát a szívembe.
-Na mi van barátom? -állt mellém Pierre a reptéren
-Semmi különös, veled?
-Hulla fáradt vagyok, szóval már várom, hogy felüljünk a gépre.
-Ugyanez. Komoly nap volt a mai is.
-Na de mesélj csak!
-Miről?
-Jajj hát, hogy hogy miről, inkább kiről... Yvetteről! Láthatóan van köztetek valami, rengeteget dumáltatok, voltatok kettesben, aludtatok együtt...
-Várj Te erről honnan tudsz?
-Több mindenről tudok, mint hinnéd! Szóval még meg is csókoltad...
-De ezeket honnan?
-Hát azt a jelenetet konkrétan végignéztem a bárban. De az együtt alvósat onnan tudom, hogy hiába beszéltetek franciául az asztalnál Én ott voltam és mindent értettem. -nevetett- A többiek nem értették, de Én tudok franciául. Igazából annyi, hogy nem vettetek észre.
-Ó a francba. Az akkor volt, amikor azt mondtam, ha mi is meg tudtuk oldani halkabban, akkor Daniel és Abby miért nem?
-Pontosan.
-Jézusom, Pierre semmi olyan nem volt köztünk. Csak Claire kizárta és nem volt hol aludnia. Aztán felajánlottam neki, hogy aludjon nálam, de nem tudtunk aludni, úgyhogy beszélgettünk és hangosan nevettünk. Ekkor kapcsoltunk, hogy halkabban kéne, mert valakit még felkeltünk.
-Óóó, már mindent értek. Megkérdezhetem azt, hogy Te esetleg érzel-e valamit iránta?
-Öhm, tessék? Alig ismerem...
-De az érzéseidet nem tudod befolyásolni.
-Igen. De nekem több idő kell ahhoz, hogy valaki bejöjjön.
-És még egy kicsit sem érzel iránta semmit?
-Ezeket honnan szeded barátom? -nevettem el magamat
-Onnan, hogy körülbelül 2005 óta ismerlek! -ezen mindketten elkezdtünk nevetni. Még beszélgettünk egy darabig, amíg nem indultunk el gépünkre. Elváltak útjaink. Ő Franciaországba, Én pedig Monacoba vettem az irányt. A repülőn pihengettem és telefonomat nézegettem. Megnéztem pár storyt, amibe megjelöltek, válaszoltam pár üzenetre, írtam két testvéremnek és anyának is. Végül, de nem utolsó sorban rákerestem Yv instagram fiókjára. Ott megnézegettem pár postot róla, a friss storykat, amiket kitett. Ezek láttán elmosolyogtam magamat, hisz inkább a mai versenyről töltött fel képeket. Landoval, Pierrerel, Russellel és velem is. A közös képünket elég sokáig néztem, majd pedig lescreenshotoltam. Rámentem profilján az "Üzenet" gombra, majd írni akartam neki. Ránéztem az órára, ami elég későre járt, úgyhogy úgy döntöttem, hogy mégsem üzenek neki. Letettem telefonomat az asztalra, majd neki is láttam ételemnek.

~