𝙄 𝙝𝙖𝙫𝙚 𝙛𝙖𝙡𝙡𝙚𝙣 𝙞𝙣 𝙮𝙤𝙪 /Charles Leclerc ff./

18

Már vasárnap van. A rajt három óra tíz perckor lesz. Charles a negyedik rajtkockából fog indulni. Ma is együtt aludtunk, ahogy az elmúlt napokban. Már félig ébren voltam, amikor berontottak a szoba ajtaján. Charlesszal egyszerre, ijedten ültünk fel.
-NA JOOOOOOOOOOO! -ordította el magát régen látott barátnőm
-Te nem zártad be az ajtót este? -nézett rám Charles
-Te jöttél be utoljára.
-Ti együtt vagytok? -ekkor eszméltem fel arra, hogy Abby köreinkben van.
-Basszus! Abby, shhhh, halkabban! Ez nem publikus!
-Ja, upsz, bocsi!
-Igen.
-Mikor akartál erről szólni drága?
-Amikor publikussá akartuk tenni.
-Cukik vagytok, egyébként tudtam. Egyértelmű. De miért nem tudhatnak róla?
-Mert...
-Mert Yv nem szeretné, és tiszteletben tartom a döntését. -vetett véget a beszélgetésnek Charles, majd elment készülődni a fürdőbe. Abby megvonta a vallát, majd vigyorogva rám nézett.
-Naaa mi lenne, ha elmennénk valahova reggelizni?
-Hát még nem tudom, megkérdezem Charlest...
-Menj nyugodtan! -nézett ki az ajtón a fogkeféjével a szájában.
-Jooo!
-Na siess nem érünk rá egész nap!
Felkaptam egy hosszú ruhát egy farmer dzsekivel, sminkeltem, a hajamat csak kiengedve, egyenesen hagytam, majd a cuccaimat szedtem össze.
-Na megyek Szivem!
-Jól van, Paddockban leszek úgy is. De siessetek azért.
-Mindenképpen! -mentem oda hozzá egy csókért.
-Szeretlek Baby!
-Én is! Puszi! -integettem, majd Abby után mentem.
-Istenem, annyira édesek vagytok!
-Köszönjük!
Nagy nehezen, de sikerült találnunk egy helyet, ahol nyugodalmasan, beszélgetve elfogyaszthatjuk reggelinket. Mindketten egy omlettet rendeltünk, narancslével.
-De miért nem szeretnéd, hogy tudjanak rólatok? Így csak a pletykák terjengenek, amiket kifejezetten utálsz.
-Hát nem is igazán tudom. Williammel nem olyan régen mentünk szét és ez így elég rossz, hogy Ő nyilvánosságra hozta szinte az egész világ előtt a kapcsolatunkat. Mindent elmesélt meg ilyenek. Aztán meg ha most összejönnék Charlesszal, akkor úgy nézne ki, mintha már Will alatt meglett volna. Érted.
-Igen. De nem félsz attól, hogy neki ez rosszul esik?
-De. Ezen agyaltam egész idáig. Tegnap előtt volt egy kijelentése, ami fura volt számomra. Legalábbis poénnak szánta.
-Mit mondott? Várj, fogadjunk, hogy azt, hogy biztos nem akarod felvállalni Őt.
-Honnan tudtad?
-Mi mást gondolna? De az is lehet, hogy ezt tényleg így gondolja.
-Ahj, de miért. Neki is elmondtam, amit Neked.
-Azt is hiheti, hogy nem üti meg a szintet Csórikám.
-Hogy mi van? Miért gondolna ilyeneket?
-Mert nem akarod nyilvánosságra hozni magatokat. Csajszi, miért érdekel mások véleménye ennyire? Ereszd el magadat és magadnak akarjál megfelelni ne másoknak. Ráadásul vadidegeneknek meg végképp ne. Csak azok számítsanak, akik számítanak Neked. Ha Te azt akarod, hogy tudjanak rólatok, akkor rakd ki. És tudom, hogy szeretnéd, csak vannak ezek a hülye gondolatok a fejedben, amik miatt nem lépsz.
-Igazad van.
-Tudom...
-Megbeszélem Charlesszal. Köszönöm.
-Mindenképp, bármikor.
-Na és mi van Dannyvel?
-Jajj, semmi különös, a média számára csak barátok vagyunk... extrákkal.
-Hogy mi?
-Igen. Tehát mi együtt vagyunk.
-Értem Én, vágom, de Ti mit titkolóztok? Barátság extrákkal az egyértelmű együtt vagyunk. Sőt, ez még rosszabb is, minthogy bejelentenétek a kapcsolatotokat.
-Tudom. De nem biztos, hogy kéne. Mármint egy dolog egyértelmű lenne akkor.
-Micsoda?
-Tudod, Daniel harmincegy, Én huszonöt.
-Várj, Te most mire akarsz kilyukadni?
-Terhes vagyok.
-HOGY MICSODA? -ugrottam fel és egy óriásit sikítottam, mire az egész hely minket nézett.
-Shhhh, ez aztán meg végképp nem publikus.
-Jó, bocsi, de egyszerűen nem tudom elhinni! Terhes vagy? Biztos?
-Igen, ez biztos!
-Fiú vagy lány?
-Igen.
-Most akkor melyik?
-Honnan tudjam, Te, nem vagyok még egy hónapos se.
-Jó, bocsi. Danny mit szólt?
-Megkönnyezte. -mosolyodott el- Aranyos volt.
-De csak egy kérdés, de Ti ismeritek egymást olyan rég óta és annyira, hogy legyen egy közös gyerkőcötök? De fura ezt kimondani.
-Remélem.
-Bármi van, Én itt vagyok és majd akarok menni egy ultrahangra!
-Jó, majd a kövire eljössz velem.
-Rengeteg kérdésem van. Kik tudják?
-Nem sokan. Csak Molly, Claire, Kolett, Danny, Verstappen és Te.
-Charlesnak elmondhatom?
-Ha tud titkot tartani, akkor igen.
-Jóóó! A másik, pedig jajj várj, elfelejtettem. Ja tudom, Linett?
-Beszéltem vele.
-És most mi lesz? Nagy pocakod lesz, felszedsz pár kilót, de ugyanolyan szép maradsz, úgyhogy ez így, hogy fog működni?
-Hát teljes alakos fotózás nem lesz. Csak arc. Aztán egy ideig abba kell hagyjam a karriert. De lehet örökre, mert már nem lesz olyan a testem, stb. De lehet egyébként vállalok majd pocakos fotózást.
-Abby.... Sosem gondoltam, hogy egyszer itt fogunk tartani. Wow. Hihetetlen. Nagyon örülök Nektek és sok boldogságot!
-Köszönjük! Te meg beszélj a barna hercegeddel és tegyétek magatokat publikussá. Az Univerzum legédesebb párja vagytok, ezt lehetetlen titokban tartani, mert ha rátok nézünk már sugárzik rólatok az a varázs.
-Rendben, majd beszélek vele. Megnézem verseny után mi lesz. Aztán igen. Előtte nem akarom ezzel terhelni.
-Jól teszed! Na és akkor kibérelted a székedet Charles garázsában?
-Nem. Landonál vagyok.
-Egyszerre kettő pali? Nem vagy semmi!
-Nem! -nevettem- Eredetileg Lando hívott el.
-Ja, az már más. Lando? Talán valami... ?
-Nem, nem, dehogy is, nem. Csak barátok vagyunk. Ez meg szerintem mindkettőnk feléről elmondhatom.
-Abban nem lennék olyan biztos.
-Ezt most engedjük el.
-Okés.
Befejeztük végleg a reggelit, összeszedtük a cuccainkat, majd visszaindultunk a szállodába. Ott felkaptunk magunkra valami igényesebb ruhát, majd a főversenyre vettük az irányt. Kicsit meg voltam zavarodva a hétvége során, mivel pöppet meg lett kutyulva a menetrend. Viszont nagyon jó volt ez a sprintversenyes újítás.
A Paddockban Lando keresésére indultam. Nehezen, de megtaláltam négy másik emberrel. Odamentem hozzájuk és köszöntem.
-Sziasztok!
-Szia Yv, Ők itt Ria, Niran, Aarav és Steve.
-Hali, Én Yvette Moreau vagyok! Örülök, hogy megismerhetlek Titeket. Ti vagytok a Team Quadrant, ugye?
-Igen, mínusz tagokkal.
-Élőben... még gyönyörűbb vagy.
-Köszönöm Ria. -nevettem
-Igaza van.
-Igen, mindenki tudja milyen gyönyörű! -nevetett Lando, majd magához húzott és megölelt
-Awww!
-Na de milyen videót kéne csinálni?
-Bárki tud innen franciául?
-Nem. -rázták meg mindannyian a fejüket.
-Hát akkor találjátok ki a francia szavaknak a jelentését.
-Ez nagyon jó ötlet!
-Segítenél benne? -nézett rám Lando- Te francia vagy.
-Persze, nem kérdés!
-Szuper, akkor ha holnap nincs dolgod itt maradhatnál, nálam meg tudsz szállni és akkor megcsináljuk a videót.
-Jó, rendben! -mondtam nagy lelkesedéssel, de utána rájöttem, hogy nekem van egy barátom, aki nem igazán lenne oda azért az ötletért, hogy Landonál aludjak... Főleg most elég fura volt Ria "Awww" reakciója, amikor Norris megölelt. Mondanám, hogy valamit bekamuzok Charlesnak, de nem igazán szeretném. Őszinte akarok lenni hozzá, nem érdemli meg, hogy hazudjak neki.
A McLaren boxban ülve, Charles Leclercnek szurkolok. Ennél gázabb nem lehetne a helyzet.
Rajt... szokás szerint végigizgulva, nehogy baja legyen Charlesnak. Neki nem lett, viszont volt egy elég zúzós baleset. Zhou kocsija fejjel lefelé csapódott bele a falba. Vagyis még nem tudjuk hova, hisz még semmit nem mutattak. Az egész garázst aggódó csend borította. Mindenki várta, hogy életjelet adjon Zhou, de elég sokáig nem történt semmi. Aztán jött a piros zászló. Még mindig nem mondtak semmit. Ránéztem az eredménytáblára és megláttam, hogy Charles van az első helyen. Óriási mosolyra húztam a számat ekkor.
Most pedig éppen az utolsó öt kör zajlik. Remegek, mindjárt elájulok, tiszta stressz vagyok, hogy Charles meg tudja tartani az első helyet. Miért nem hozták ki kereket cserélni?! Hamilton nagyon rajta van Leclercen. Már egy másodpercen belül. Minél közelebb kerül, annál gyorsabban kezd el verni a szívem. Márcsak három kör van a versenyből. Gyerünk Charles, sikerülni fog. Kihúzod! Hamilton Leclerc mellé került, mikor Charles elé akart vágni kicsit kisodródott a pályáról, ezért Hamilton biztosította az első helyét.
Végül a sorrend Sainz, Hamilton, Leclerc lett. Lando pedig a hatodik helyen zárt. Iszonyatosan büszke vagyok Charlesra. Végig vezette a versenyt, gyönyörűet ment, elképesztően vezetett. Nagyon megérdemelte volna a győzelmet... Akárhogy is végződött, számomra Ő nyert.
-Kimehetek megnézni az ünneplést? -kérdeztem meg egy McLarenes tagot
-Persze, nyugodtan!
-Köszönöm!
Ezennel neki álltam rohanni a dobogóhoz. Megkerestem a vörös istálló dolgozóit hol vannak, majd hozzájuk társultam. Előre furakodtam, majd amikor Charles jött fel a dobogóra velük együtt őrjöngtem.
Mikor Charles rámutatott a csapatra észrevett engem is. Ekkor óriási mosolyra húzta a száját, és kacsintott egyet.
Kis cukim. Nem látszik, de látom rajta, hogy bosszantja a történtek. Tudja, hogy közel volt a győzelemhez, csak a kerékcsere... Erről majd beszélgetek vele egy kicsit. Hagy beszélje ki magából.
Ünneplés, interjúk és a többi. Charles rám dobott egy üzit, hogy visszamehetek a hotelbe, ha ott kényelmesebb nekem. Szívesen megvártam volna, de most nagyon fáradt vagyok. Mikor hívtam volna egy taxit, Lando szólt ide nekem.
-Yv! Jössz?
-Aha! -mentem oda- Köszönöm!
-Jajj ne viccelj. Nehogy taxival közlekedj.
Az út további része inkább csendben telt. De ezt Én szakítottam meg.
-Nagyon ügyes voltál ma is.
-Köszönöm! -hallatszott hangján, hogy mosolyog- Viszont szerintem Charles mente a legnagyobbat ma.
-Igen, eléggé megérdemelte volna a győzelmet.
-Igen. Tényleg, köztetek van... valami?
-Mármint Charles és köztem?
-Igen.
-Nem. Miért?
-Fura vagy, ha róla van szó. Kicsit zavarban vagy, meg elpirulsz. De egyébként látszik, ahogy néztek egymásra, meg érződik köztetek az a tűz. Nagyon összeilletek. Meg amikor veled vagyok, illetve beszélek egy-egy érdekes tekintet elkapok, ami felém irányul. Szóval számomra egyértelmű, hogy van köztetek valami.
-De nincs.
-Mondjuk, ha lenne elmondtad volna már. Eléggé közel kerültünk egymáshoz, sőt Én már szinte a legjobb lánybarátomként tekintelek.
-Én is Téged. Mármint nagyon jó barátom vagy!
-Na ugye. Már mondtad volna. Úgyse bírnád magadban tartani...
Ezen nevettünk, majd elgondolkodtam... hazudtam neki. És ezt rohadtul nem érdemli meg.
Nagyon vártam már Charlest, hogy mikor ér vissza a pályáról. Legfőképp gratulálni szeretnék neki, másodszor pedig beszélnem kéne vele a holnapról.
Egyszercsak az ajtó nyitódására lettem figyelmes. Hát ki más lépett volna be rajta, ha nem a szerelmem.
-Annyira de annyira ügyes voltál Szivi!
-Köszönöm! -adott egy csókot
-Ne legyél csalódott. Nagyon megérdemelted volna a győzelmet, igen ezt mindenki tudja, de Szivem, számomra Te nyertél. Ennek örülj nagyon, hogy ilyen megbízható volt az autó. Következőre már nyerni fogsz! Hol lesz a következő futam?
-Magyarországon.
-Na az jó! Megnyered! De imádom Budapestet. Annyira gyönyörű...
-Igen, az. Nagyon szép város, illetve ország Magyarország. Meg a szurkolókat is imádom. Nagyon aranyosak! Rengeteg motiváció.
-Na akkor nyerünk?
-Nyerünk!
-Kérlek ne legyél csalódott... Bajnok! -csókoltam meg- Lenne egy kérdésem.
-Na mondjad!
-Szóval, hát...
-Igen?
-Lando...
-Jól kezdődik
-... és a barátai, a Team Quadrant megkérték, hogy segítsek nekik a következő YouTube videóban, amit holnap csinálnának. Ahhoz viszont az kell, hogy itt maradjak. Baj?
-Nem, dehogy. Maradj persze. Hol fogsz aludni? Itt maradsz a hotelbe?
-Landonál...
-Na az kizárt.
-De Charles. Már eleve sejt valamit rólunk és ma barátozott le.
-Mi is így kezdtük, aztán hol tartunk...
-Bízz már Bennem légy szíves!
-Nem, biztos, hogy nem fogsz X napon keresztül vele lenni kettesben egy lakásban. Viccelsz?
-Whaaa Charles! Hidd már el, hogy nekem nem jön be a pali.
-Attól függetlenül még bármi történhet.
-De Lando nem olyan...
-Alig ismered...
-De.
-Csinálj, amit akarsz! Nem érdekel -erre kiment és jól becsapta az ajtót.
-Azt azért nem mondanám! -ordítottam utána
Édes Istenem... Konkrétan a "próbaidőn" a kapcsolatunkban elbukunk. Azt meg nem tehetem meg, hogy nem megyek Landohoz, mert akkor az egész csapatot faképnél hagynám. Kb fél óra után átmentem Charleshoz, hogy megbeszéljük. Hiába kopogtam semmi jel. Végül benyitottam, de full üres volt a szoba. Hát ez lelépett. Írtam neki WhatsAppon, de még meg se nézte. Lando közben írt, hogy menjek a portára...
~
-Nem streamelünk?
-Hogy mit?
-Twitchen live.
-Jaaa, felőlem! -nevettem- Egyébként nagyon cuki lakásod van.
-Igen, ezt párszor elmondtad.
-Ooops. Na de ez most miért számol vissza?
-Öt perc múlva kezdődik. Egyébként, ha kitérnének rá, hogy mit keresel itt...
-Engedd el, már nem érdekel. Ha nem képesek felfogni, hogy csak barátok vagyunk, ott már van baj.
Nagyon jól szórakoztunk a live közben. Rengeteget nevettünk. Igaz sokszor néztem a telefonomra, hogy Charles válaszolt-e már. De egyáltalán nem. Ezért kicsit csalódott voltam. Az estét Netflixezéssel és kajálással folytattuk. Megnéztünk egy évad sorozatot, majd elmentünk aludni, hisz holnap korán kell keljünk.

~