𝙄 𝙝𝙖𝙫𝙚 𝙛𝙖𝙡𝙡𝙚𝙣 𝙞𝙣 𝙮𝙤𝙪 /Charles Leclerc ff./

15

-Jó reggelt! -ugrott be mellém az ágyba Charles, majd megpuszilta a számat
-Jó reggelt! Mennyi az idő?
-Nyolc.
-Miért keltesz ilyen korán?
-Mikor keltselek?
-Elég tízkor. -dörzsöltem meg szemeimet.
-Na gyere, csináltam reggelit!
-Ooo, hogy Te csináltad?!
-Bizony!
-Akkor pár perc! -kaptam még egy csókot, majd kiment a szobából. Felhúztam a redőnyt és elhúztam a sötétítő függönyöket. Felvettem egy zoknit, majd kimentem a nappaliba, onnan pedig a teraszra. Minden alkalommal, minden reggel gyönyörködöm egy picit a monacoi tájban. Egyszerűen gyönyörű. Nem lehet betelni vele.
-Na gyere, meg lett terítve! -leültem az asztalhoz és neki is láttunk a reggelinek.
-Mik a tervek mára?
-Átrepülünk Maranelloba.
-Hogy mi?
-Megyek csapat megbeszélésre, de ha akarsz itthon maradhatsz. A hétvégével kapcsolatban beszélünk.
-Akartam valamit mondani...
-Na mesélj! -mosolygott, mire Én is elkezdtem, de végül visszatértem komoly formába
-Szóval, ugye itt most nagyon megy a pletyka, hogy Williammel szakítottam, és Te lehetsz az új befutó... és még nem szeretném, hogy az emberek tudjanak rólunk...
-Persze megértem.
-... mert aztán jön a sok pletyka, hogy Jajj, Williamet csaltam Veled, meg Te már velem vagy miközben Én Williammel voltam...
-Szivi, nyugi! Teljesen oké! -mosolygott és megfogta az arcomat
-Ugye nem haragszol? -fogtam meg a kezét
-Miért haragudnék ilyen butaságért Szivem?
-Nem tudom. -nevettem- Csak kicsit féltem a reakciódtól.
-Amikor úgy gondolod, hogy a nép tudhat róla, akkortól tudni fog róla.
-Köszönöm! És ezt a reggelit is! -nevettem- Isteni!
-Okés megmondom a péknek!
-Várj, mi? -döbbentem le
-Hát... -nevetett- a pékségből szereztem...
-Cseles! -nevettem Én is- Na és mikor indulunk?
-Legkésőbb tíz.
-Hogy miii? És még csak most szólsz? -gyorsan bekaptam az utolsó falatokat, majd el is indultam készülődni. Megvetettem az ágyat, kicsit rendbe raktam a kecót, majd magamra tértem. Gyors zuhany, aztán neki láttam a hajamnak. Most csak szimplán behullámosítottam. Sminknek egy elég nudeot készítettem el. Most jön a legnehezebb része...
-Charleeeeeeees, mit vegyek fel?
-Meleg van.
-Köszi, ezzel nem mondtál újat... -nevettem el magam
-Akármit veszel fel csinos leszel.
-Akkor felveszem az egyik pólódat.
-Ha abban érzed jól magad, csak nyugodtan!
Végül felvettem egy bő, krém színű nadrágot egy fehér, szűk, haspólóval. Még a táskámba átpakoltam a másik táskámban lévő cuccokat, majd telefonom keresésére indultam. Egy kis idő után sikerült megtaláljam.
-Szivem gyere! Indulnunk kéne! Kész vagy?
-Igen.
-Csinos vagy, mint mindig! -dobott egy puszit, amit Én vissza is dobtam neki.
Felkaptam a cipőmet, majd útnak is indultunk.
-Életemben nem voltam még Maranelloban.
-Na akkor épp itt van az ideje.
-És amíg Te a megbeszélésen vagy mit csináljak?
-Nem akarsz bejönni Te is? Vagy nem kell teljesen a megbeszéléshez, elég csak be a központba. Ott el tudsz beszélgetni elég sok mindenkivel.
-Majd még meglátom!
Elég gyorsan oda is értünk az olasz városba.
Charles ment a dolgára, Én pedig kint maradtam beszélgetni pár aranyos hölggyel. Így elég gyorsan elszaladt az idő. Charles szólt, hogy mostmár ideje lenne menni. Elköszöntem mindenkitől, majd mosolyogva Charles után indultam.
-Látom jót beszélgettél mindenkivel!
-Így van! -nevettem
-Mit szólnál ahhoz, ha itt maradnánk egy kis időt?
-Hmmm, jó ötlet. De a...
-Ne aggódj az emberek miatt. Van egy külön hotel, ami a csapaté. Nagyon megbízható és semmit nem adhatnak ki rólunk.
-Akkor mindenképp maradjunk! -mosolyogtam
Nem kellett sokat menni a hotelig, hisz a gyár mellett volt pár száz méterrel.
Gyorsan lefoglaltunk egy szobát, majd fel is indultunk megnézni.
-Wow! -ennyit tudtam mondani- Wow!
-Tetszik?
-Wow!
-Szóval igen... -nevetett
-Oh wow, gyönyörű. Nagyon rendezett, gyönyörű és gyönyörű! Tényleg. Az egész hű!
-Nézz ki az ablakon! -tettem, ahogy mondta. Az a kilátás szintén wow.
-Hova hoztál? Valami, mesevilág?
-Olaszország! -dőlt be az ágyba- Ferrari.
-Puha az ágy?
-Próbáld ki! -beugrottam Charles mellé és konkrétan a fellegekben éreztem magam. Mintha egy felhőn feküdnék.
-Azta! -fordultam felé- Most Silverstoneba lesz verseny?
-Ott bizony.
-Messze leszel...
-Te is. De gyere velem! Megbeszéltük!
-Charles, feltűnő lesz, hogy mit keresek Én az Egyesült Királyságban Veled. Legalábbis ez úgy okés, ha olyan versenyedre megyek, ami mondjuk Franciaországban van, mert ott lakom. Vagy érted.
-Igen, igazad van. És, ha mondjuk velem jönnél, csak a Paddockba nem jössz velem?
-Még meglátom!
-Az a baj, hogy már bárki kiderít bármit!
-Ez így van sajnos! -ebben a pillanatban jött egy üzenetem. Ránéztem a telefonomra és Lando küldött instán valamit. Kérdően néztem telomra, majd megnyitottam az alkalmazást.
-Ki az? -kérdezte érdeklődően
-Norris.
-Norris? -ült fel- Mit szeretne?
-Nem tudom! -nevettem. Eközben megnyitottam az üzenetet, amiben ez állt:

@landonorris: Bonjour Mademoiselle! -itt nagyon jót nevettem- Na igen, ennyi volt a francia tudásom. Na, de hát ugye a mostani verseny hazai versenyem lesz, arra gondoltam, hogy küldök Neked, Mademoiselle egy jegyet az egész hétvégére. Nagyon jó barátra leltem, és a múltkori lélekfenntartást ezzel szeretném megköszönni! Szerdától bármikor érkezhetsz. Szállást biztosítok, ételt a szálloda biztosít, ételt pedig a konyha. A többibe inkább ne menjünk bele... -szintén jót nevettem- Ja, meg persze a repjegy is intézve lesz, oda-vissza. Tehát, ha megfelelő Neked az időpont, akkor szeretettel várlak a McLaren garázsba! 😀
Au revoir!

-Tehát probléma megoldva. Így Lando hívott el, úgyhogy jöhetsz és tudom, hogy jönni fogsz úgyis, mert ismerlek. Nem leszek messze!
-Persze, hogy megyek. Holnap délután van csak melóm.
-Jól van! -adott egy csókot- Menjünk valahova ebédelni, éhes vagyok.
-Jól van, menjünk ebédelni. Mint két barát! -nevettem
-Te jó ég. Hozzád se érhetek!
Én ezen csak nevettem egyet, felvettem a cipőmet, végül egy étterem keresésére indultunk.
-Te mikor indulsz Silverstoneba?
-Most szerdán odamegyek már.
-Én is! -erre rám nézett és elkacagta magát
-Új versenyző a mezőnyben.
-Kezdjetek félni. Leendő világbajnokkal ülsz szembe.
-Remélem jó csatákat vívunk majd a VB címért.
-Én is! -ennek a beszélgetésnek a vége egy nagy nevetés lett. Imádok Charlesszal lenni, mellette mindig boldog vagyok!
-Szerdánként még kevesen vagyunk általában. Pierre meg Lando, Ők mindig biztosak Silverstoneban szerdán. Meg persze Én is. Aztán még páran. Néha George, Danny is ott szokott már lenni szerdán. Perez, Ocon... Persze a brit versenyzők, akik már jóval előbb ott vannak.
-Oksi. Majd néha átszökök Hozzád a szobába.
-Huhu, de rossz lány!
-Csak a szokásos.
-Örülnék, ha sokszor látnálak ott is az ágyamban!
-Ez nem kérdés. -eresztettem ki egy halk nevetést
-Most megcsókolnálak!
-Én is Téged! De majd otthon!
-Rögtön!
Ebéd után még maradtunk az asztalnál picit beszélgetni. Végül elindultunk kicsit nézelődni, szétnézni az utcákon és a városban. Gyönyörű ez a hely is, mint bármelyik más.
-Jó, induljunk! -mondta Charles eléggé határozottan.
-Minden rendben?
-Persze! De gyere!
Nem voltunk messze a hoteltől szerencsére. Ezáltal elég hamar haza is értünk. Recepción Charles váltott pár szót a portással, majd elindultunk fel. Szinte be se léptünk a szobába, Charles máris ajkaimnak esett, amit Én gondolkodás nélkül viszonoztam.
-Szeretlek!
-Én is! -csókoltam meg újra

~