𝙄 𝙝𝙖𝙫𝙚 𝙛𝙖𝙡𝙡𝙚𝙣 𝙞𝙣 𝙮𝙤𝙪 /Charles Leclerc ff./

37

A divatbemutató napja. Te jó ég! Sose izgultam még ennyire, mint most. Szerencsére a társaimmal nagyon jól kijövök és tökéletesen beilleszkedtem a csapatba.
Ahhoz képest, hogy este 7-kor kezdődik a bemutató, 11-re legkésőbb a helyszínen kellett már legyek. Mostmár csak pár óra van. Teljesen lepróbáltuk az egész "forgatókönyvet", most az utolsó simítások vannak. Nekem most fejezték be a sminkem, mostmár csak a hajam van hátra. Imádom az egészet, olyan extrém. Az egész hajamnak vizes hatása lesz, ezért be lett fújva ilyen szőkítő spray-vel, hogy világosabbnak tűnjön. Mivel az én színeim az est folyamán főként a fekete, a piros és szürke lesz, a sminkemet is ezek a színek dominálásával oldották meg. Miközben gyártották a hajamat az insta story se maradhatott el, hisz erre rettentően büszke vagyok. Amint végeztek a koronámmal, hívtak is, hogy a ruhákat pontosabban rám igazítsák. Ekkor egy számomra nem kívánatos személy lépett be fülig érő szájjal, balján azzal A lánnyal, akivel a gyárba találkoztam. Charles Leclerc. A fiú, aki a mai nap során nem jutott eszembe egyszer se. És a lány, akié az a bizonyos fiú, aki egykor mellettem volt. Rájuk néztem. Szép pár. De nem repdesek az örömtől.
-Ki az a lány? -kérdeztem a varrónőt
-Nem tudom, valamilyen Alexandra.
-Alexandra...
-De körülbelül az a jelleg vagytok, mint Shakira és Piqué! -ezen Én nagyon jót nevettem, mire Charles idekapta a fejét. Mélyen a szemébe véstem tekintetem, ezzel őt totálisan zavarba hozva. Még jó, hogy ismerem a gyenge pontjait. Tartotta a szemkontaktust, de néha elnézegetett.
-Kész vagy! -csikizett meg imádott varrónőm
-Köszönöm! -tartottam még mindig Charlesszal, immár a farkasszemet. Gondoltam megtréfálom kicsit. Elindultam feléjük szép lassan, mire szemei nagyra nyíltak, elengedte a mellette álló lány kezét megtörölte arcát vele. Természetesen Én csak elmentem mellettük, Charleshoz igen közel. Ekkor megláttam mögöttük Isat és Carlost. Nekik viszont nagyon megörültem.
-Úristen! -futottam oda Isahoz megölelni
-Úristen Yv! Hát Te?
-Sziasztoook! Hát, itt dolgozom!
-Itt? És egyszer se láttunk?
-Jól rejtőzködöm! -nevettem
-Cha... -kezdett neki Carlos- mármint, látom itt van a csapattársam is. Hallottam hírét. Hülye, hogy nem ment utánad.
-Az egyszer biztos!
-Aranyosak vagytok. De a lényeg, hogy boldog legyen.
-Elárulom, nem az. Ez csak az álca. -mondta Carlos, mire Isa bólogatott. Én válaszképpen megráztam a fejemet.
-Remélem első sorban fogtok ülni.
-Úgy lesz! Majd dobálom neked a puszikat! Egyébként jól vagy?
-Persze, már minden oké. Iszonyat boldog vagyok, hogy most itt lehetek. Nem agyalok a múlton.
-Nagyon helyes! Ezt az elvet tartsd meg, oké?
-Büszkék vagyunk rád! De Carlos menjünk foglaljuk le a helyet, Én első sorba szeretnék ülni!
-Menjetek csak! -nevettem- Még úgyis találkozunk! -mosolyogtam, mire Ők elindultak. Sainz viszont megállt mellettem és a fülembe súgta:
-Mutasd meg neki mit veszített!
-Úgy lesz!
Úgy érzem Carlos tud valamit, amit Én nyilván nem. Ő még bízik abban, hogy Charles és köztem lehet valami. De ha Charles teljesen elásott volna, nem így gondolná. Szóval Charles is megpróbálná mégegyszer. Mondjuk, nem tudom hogyan. Az a baj, hogy tudom, hogy Én voltam a hülye.
~
Perceken belül kezdődik a show. Életemben nem izgultam még ennyire, mint most. Ezekben a pillanatokban tényleg a legjobbat és a maximumot kell kihozzam magamból. Ez lesz az első kifutós modellkedésem és nagyon várom már.
Legeslegutolsó igazítások, lélegzetvételek, és az első lány már ki is indult. Tudtam, hogy nemsokára Én jövök.
-Ne izgulj Yv, szuper leszel! Gyönyörű vagy, kisugárzásod a toppon, tehetséges vagy! Nem kell aggódni. Charlesnak meg mutasd meg, hogy milyen nagybetűs nőt hagyott el. -darálta le Kayla. Ő áll hozzám a legközelebb az egész csapatból. Egymás önbizalmát nyomjuk az egekbe és segítünk mindenben. Ő körülbelül 2 éve csatlakozott, újnak, de mégis rutinosnak mondható. Vannak, akik már a negyedik évüket töltik itt.
-Úgy lesz, köszönöm!
-Yv készülj, Lu lassan a pontnál van, ahol már indulhatsz! Figyelj, három, kettő és!
Kiléptem a kifutóra. Úristen mennyi ember. Mennyi kamera. Mennyi fényképezőgép vakuja villog. Ahelyett, hogy megijedtem volna, magabiztosan vonultam végig a rövid, de most több kilométeresnek tűnő kifutón. Amint a végére értem és fordultam vissza, tekintetem találkozott Charleséval. Konkrétan tátott szájjal nézett. Majd becsukta, miután realizálta arckifejezését. Szememet nem levével exemről sétáltam végig. Jó mélyen belevéstem tekintetem övébe. Ő egy enyhe mosolyra húzta száját, Én viszont lassan elvettem tekintetem róla. Ekkor jött velem szembe Kayla, aki rám kacsintott. Hisz pontosan látta mi történt. Az utolsó pár métereket magamra igazán büszkén tettem meg.
Beérve a hátterbe máris vették le rólam a ruhát, hozták a következőt, majd rám is adták. Ezennel mehettem is az indulóponthoz.
-Mehet! -mondta izgatottan Tim.
Ez az outfit a kedvencem. Egy fekete kabátszerű ruha, ami combközépig ér. Dereka egy fekete Ferrari övvel van meghúzva, abba viszont pirossal van beleírva a márka neve. Egy fekete matt magassarkú díszeleg lábamon, ami a bokámon van fixálva egy piros bőr anyaggal. Kezemben egy piros, szintén bőr táskát tartok, ami egyszerűen gyönyörű. Ebben a körben Isat és Carlost vettem észre. Barátnőm ígéretét betartva dobálta a puszikat, Carlos pedig elégedetten bólogatott. Charlesra viszont rá se néztem. Elég volt, hogy tudom, hogy úgyis engem figyel. Nem akartam neki, azt az örömöt megadni, hogy tudja, hogy foglalkozom vele.
~
Egyszerűen hihetetlen volt. Életem egyik legjobb élménye. Nagyon büszke vagyok magamra, hogy idáig eljutottam. Én még itt tartózkodom a helyszínen, nagyba keresem a kabátomat.
-Nem láttátok a dzsekim?
-Én nem! -kiabált át Kayla a sminkes "szobából".
-Fogalmam sincs hova raktam.
-Nem ez az? -hallottam meg egy ismerős hangot. Hirtelen megfordultam és Charlesszal találtam szembe magam.
-De igen. Köszönöm. -vettem el tőle, majd Kaylahoz indultam el.
-Várj!
-Ne haragudj, de mennem kell.
-Kérlek.
-Charles! -mondtam picit hangosabban, hogy meghallja barátnőm és segítségemre siessen- Iszonyat fáradt vagyok. -néztem át válla fölött, ahol Kaylat pillantottam meg.
-Ne haragudj kedves Leclerc, de most ellopnám a barátnőmet, mert Én viszem a szálláshoz, nekem meg sietnem kell! Szép estét, szevasz!
-Szi- -fogta be számat a lány- Hé, még elköszönni se köszönhetek?
-Eddig keresett? Nem! Akkor ennyit erről. Most ébredt fel hidd el nekem. Két hét múlva már a nője se lesz meg.
Semleges válaszként megráztam a fejemet, majd a kijárat felé vettük az irányt. Az út közben találkoztam Andreaval.
-Andreaaa! -ugrottam nyakába, hisz rengeteget segített nekem ez az ember, amíg Charlesszal voltam. Hihetetlen milyen motivációs szövegeket tud mondani és mennyi önbizalmat adni.
-Yveeeette! Csak úgy ragyogtál! Gratulálok!
-Köszönöm! -mosolyogtam továbbra is- És köszönök mindent. Ha nem öntessz belém kismilliószor lelket, akkor most nem tartanék itt. Tényleg, hálás vagyok!
-Ez természetes! A Victoria's Secret-ig nincs megállás! -kacsintott- Teljesülni fog az álmod!
-Úgy legyen!
-Mikor nincs igazam?
-Jó na, igazad van mindiiiig!
Na igen, a Victoria's Secret. Nagy álom. Egyszer fotóztak le, az egyik kollekcióba benne voltam, a webshopon... egy táskát kellett viselnem. Hát igen, ez volt a nagy pályafutásom annál a cégnél. De hát már ez is nagy szó számomra. A célom, hogy kifutós modell lehessek náluk, úgynevezett "Victoria's Secret Angyala".
-Hiányoztál már egyébként, rég láttalak. A főztödről nem is beszélve. -ezen jót nevettünk
-Te is nekem, tényleg!
-Hirtelen történt ez az egész. -e mondata után megjelent Charles mögötte, picit távolabb. Természetesen összenéztünk, majd hátrakapta fejét, hisz barátnője, Alexandra megállt és a táskájába kezdett kutatni. Charles mellette maradt... szerencsére, ám vissza-visszanézegetett rám.
-Az egyszer biztos. De ne aggódj, majd főzök neked! Tudod hol lakom, csak szólj mikor érsz rá!
-Érdekes, hogy sose futottunk össze.
-Igen, Én is furcsállom, de lehet elkerültük egymást. Mondjuk sok időt töltöttem Párizsban, anyuéknál aztán meg itt Olaszországba.
-Megértem. -ismét Charlesra néztem, aki valamit motyogott a mellette lévő lánynak, aki hátat fordított és visszament a nézőtérre. Charles ezt kihasználva elindult felém, de Én egy cseppet sem kívántam a társaságát.
-Na, de mennem kell, a barátnőm mostmár vár rám. Majd dumálunk és főzök neked, ne aggódj! -nevettem
-Jól van! Köszönöm! -nevetett, majd egy-egy puszit nyomtunk egymás arcára.
-Na szia Andrea!
-Helloka!
Ránéztem Charlesra, aki épp odaért. Hátat fordítottam és otthagytam mindkettőjüket.
-Már értem. -ennyit hallottam kettejük beszélgetéséből, ezt is Andrea szájából.

~