Kitörölhetetlen emlék

𝐭𝐰𝐞𝐧𝐭𝐲-𝐟𝐢𝐯𝐞

∘✩ 25 ✩∘

Csendben ülünk az autóban, csak a lélegzetünk hallatszik. Nem akarok megszólalni, számomra megnyugtató, kellemes a csend.

Előveszem a telefonom, hogy megnézzem az időt. Fél tizenegy. Lassan mennem kéne, de nincs kedvem kiszállni a fűtött kocsiból, és nem akarom magára hagyni Lucast. Igénylem a társaságát. Akármennyire is furán hangzik ez pont az én számból.

– Stella – töri meg a csendet Lucas.

Felé fordítom a fejem, és a szemébe nézve halványan elmosolyodom. Imádom, ahogy kimondja a nevem.

– Hm?

– Komolyan gondoltad, amit írtál?

– Mármint? – nézek zavartan.

– Hogy ne csináljuk ezt. Ezt az ismerkedős/barátkozós dolgot – idézi vissza szó szerint az üzenetemet.

Lesütöm a szemem, és megrázom a fejem.

– Nem. Csak hirtelen felindulásból küldtem el.

Látom rajta, hogy felenged.

– Akkor jó. Nem zavar, ugye? – teszi hozzá gyorsan, az arcomat fürkészve.

– Nem, egyáltalán.

Elmosolyodik. Olyan aranyos a mosolya.

– Nem vagy fáradt?

Megrázom a fejem.

– És szomjas?

– Az talán egy kicsit.

– Mit szólsz egy Starbuckshoz?

– Most? – csodálkozom, mire felnevet.

– Igen, miért ne?

– Oké, lehet róla szó – bólintok, csak most realizálva, hogy mennyire meginnék egy kávét.

– Akkor kösd be magad – szól rám, mire engedelmesen becsatolom a biztonsági övet, Lucas pedig beindítja a motort.

Kikanyarodik a házunk elől, végiggurul az utcán, és ráfordul egy szélesebb útsávra.

– Leengedhetem az ablakot? – kérdezem, mire szó nélkül megnyomja a gombot, amitől az üveg egyre lejjebb ereszkedik, végül teljesen eltűnik.

Kihajolok, kezemmel az ülésbe kapaszkodva, és felnézek az égboltra, ami tele van csillagokkal, a felhők nélküli időjárásnak köszönhetően.

Lehunyom a szemem, és hagyom, hogy az éjszakai szél az arcomba csapjon.

Érzékelem, hogy Lucas felém pillant, majd tekintete újra visszasiklik az útra.

Visszadőlök az ülésbe, hátrahajtom a fejem, és a kézfejemre húzom a pulcsim ujját, az anyag teljesen eltakarja az ujjaimat. Keresztbe fonom magam előtt a karom, és a szélvédőn keresztül bámulom az utat, az autók fényszóróit, a fák körvonalait, amint lombjaik hajladoznak az erős szélben.

– A film – jut hirtelen az eszembe.

Lucas csodálkozva kapja felém a fejét, és összeráncolja a szemöldökét.

– Mi?

– Mi lett a filmeddel? Nem fejezted be...

– Te fontosabb vagy bármilyen filmnél – vágja rá, mire elakad a lélegzetem, és a vadul kalapáló szívverésem miatt alig hallom további szavait. – És amúgy is láttam már. Majd, ha hazaérek, folytatom.

– Jó – bólintok, és alig bírom elrejteni a mosolyomat –, csak eszembe jutott, hogy miattam kellett félbehagynod, és még most sem tudsz visszamenni, hogy folytasd...

– Stella – szakít félbe –, szívesen vagyok veled. Ha ez azzal jár, hogy el kell halasztanom egy filmet, legyen – mosolyog rám, mire ráemelem a tekintetem, és az arcát tanulmányozom.

– Mi az? – kérdezi egy idő után, miután feltűnik neki a dolog.

– Semmi – rázom meg a fejem.

A Starbucks reklámtáblája már messziről látszik, Lucas fokozatosan lassít, kirakja az indexet, majd letér a kávézó Drive Thru részlegébe.

– Mit kérsz? – fordul felém egy pillanatra, miközben lassan halad előre az autóval.

– Hm, vaníliás lattét – felelem.

Lucas leadja a rendelést, és magának is választ kávét, majd mikor előveszi a pénztárcáját, megrázom a fejem.

– Stella – fojtja belém a szót, amikor látja, hogy tiltakozni készülök –, hadd fizessem ki – pillant rám kérlelően, mire beleegyezően felsóhajtok.

– Jó, oké – bólintok –, de legközelebb majd én – teszem hozzá, mert azt akarom, hogy az anyagiakat egyenlően kezeljük. Szerintem ez így normális.

Elkészülnek kávékat, amiket a barista srác az ablakon ad ki nekünk, Lucas pedig elvéve őket nyújtja felém a sajátomat.

– Ajándék neked – mosolyog rám kedvesen. – Hogy jobb legyen a hangulatod.

Pillantásom az övébe fúrom, arcomon halvány mosoly jelenik meg, miközben átveszem az italomat.

– Köszönöm.

_________________________

to be continued
08/11

•

kedves olvasóim!
itt is volnék egy újabb résszel, remélem, tetszett nektek. ha így volt, kérlek hagyjatok nyomot magatok után vote/komment formájában (nagyon hálás volnék).

következő fejezet kedden!

további platformok
instagram: ddorciiwrites
tiktok: ddorciiwrites

sok puszi <3