Bánat és Szikla

4. Grayson

Gyűlöltem az apját ezért a mocskos húzásáért. Végül csak összejött neki!

Átöleltem közben megpusziltam a halántékát.

-Bármi van hívj! Rendben? Tudod, csak füttyentesz én meg ugrok - súgtam neki, hogy csak ő hallja és még egy kicsit tovább érezhessem az illatát.

-Köszönöm! Köszönök mindent! - szorított és azt gondoltam, hogy azért, mert neki is nehéz.

-Ne búcsúzz! Még találkozunk.

Baliley hátrált és könnyfátyolos szemekkel, szorosan összezárt ajkakkal bólintott.

Még egy hosszú pillanatig néztem, a gyönyörű sötét szemeit, azután én is hátráltam és fordultomban vetettem egy nem túl szívélyes pillantást az ostoba apjára, aki azt hiszi jobb lesz neki egyedül.

Zsebre vágott kézzel sétáltam vissza a kölcsön kocsihoz. Beültem de kellett néhány perc, mire le tudtam higgadni annyira, hogy képes legyek vezetni.

Masonhöz mentem, volt még egy vendégem délutánra. De már amikor odaértem tudtam, hogy nem fogom tudni elvállalni. Ahhoz túlzottan remegett a kezem. Felhívtam még az időpont előtt és szabadkozva, faszságokra hivatkozva elnapoltam.

Mason furcsállta a dolgot. Három év alatt, nem sokszor mondtam le vendéget.

-Ez mi volt?

Magyarázkodás helyett megmutattam neki a kezemet.

-Mi történt? Valaki felhúzott?

-Mondhatjuk - feleltem és leültem az asztalomhoz, hogy legalább valamit firkáljak. Nem ment.

-Az asszony?

Mordultam egyet kedvetlenül. Nagyon jól tudta, hogy nem járunk mégis általában így nevezte meg.

-Téged, csak az a csaj tud így feldúlni - állapította meg - Veszekedtetek?

-Elköltözött - hoztam tudtára, mielőtt valami saját sztorit költ.

-Mikor? Mi történt? -döbbent meg.

Most nyíltan beszélhettem, mert neki is két vendég közti üresjárat volt.

-Délelőtt vittem át a lakásához...

-Nem is mondtad, hogy el akar költözni.

-Az apja volt az ötletszerző, ő meg rábólintott.

-Hát... nem maradhatott örökre a nyakadon.

-Nem? És miért is? - kérdeztem vissza élesen, mintha nem az egyik legközelebbi barátommal beszélnék.

- Azért, mert nem volt se a csajod, se a feleséged - reagált rá határozottan. -Tudom, hogy nehéz időszakon vagytok túl, de neked is és neki is tovább kell lépnetek. Jobb lesz így mindkettőtöknek.

Erre már-már hisztérikusan nevettem fel.

- Bailey egyáltalán nincs túl rajta! Mi ez a hülyeség? Miért lenne jobb így mindkettőnknek? Ő egyedül lesz én meg aggódhatok miatta! Hol jobb ez, mint, hogy tudom, hogy biztonságban van, jó helyen?

-Komolyan Grayson mi baja lehet? Nagylány már maximum önállósodik egy kicsit!

-Te is csak a baromságokat tolod, mint az apja! Baileynek az volt a legjobb, hogy ott volt nálam - jelentettem ki megingathatatlanul.

-Lehet, de nekem úgy tűnik, hogy ezzel már ő is tett egy lépést. Neked is ezt kellene tenned. Bízd az apjára, meg a családjára. Ők is tudják mi jó neki.