Bánat és Szikla

21.Grayson

Az ajtóra támaszkodtam, adtam magamnak egy percet, és neki is, hogy elszökhessen.
Oh bassza meg... – sóhajtottam.
Kurvára nem volt rendben, de hát mit csináltam volna... még most is úgy éreztem, hogy magával vitte a szívemet. Ennyit a tovább lepésről, meg arról, hogy rendes életet élek...
Kibaszott dráma az egész...
Megfordultam és a másik két tetováló, Sam és Robbie leplezetlenül engem mustráltak.
–Magánügy – közöltem és ezzel a rövid magyarázattal visszaindultam a lakásba.
Lin elém lépett és közelebb hajolt amikor megtorpantam, hogy ne taroljam le a piercer lányt.
–Hetero igaz? – kérdezte csalódottan. – Pedig nekem is tetszett. – vetette oda, és jelezte, hogy talán hallotta mi történt odafent.
Nem volt kedvem válaszolni, ezért kikerültem. Még bántott, hogy nem maradt. Még ki kellett találnom, hogy higgadjak le. Nekem ez csak mézesmadzag volt. Ezzel képtelen voltam beérni. Talán, ha este is velem van akkor kicsit eltelhettem volna vele. Akkor rájövök, hogy miért gondoltam úgy, hogy jobb nélküle. Mert most csak evett a fene, és minden pillanatban utána akartam rohanni. Hogy kiderítsem, hogy ezt most akkor mi volt?
De tőle ilyesmire vàlaszt kapni... a képek az őrületbe kergettek. A meztelen teste, a zavart arca, a combja töve... amit szégyellt, pedig nekem tetszett. A rövid sötét sáv, amitől még inkább nő lett, és még izgatóbb.  Kurvára izgató.
A fenébe!
Próbáltam elterelni a figyelmem, de a számat csaknem fájóan haraptam mire rájöttem ez így nem lesz jó. Bennem volt a folyamatos feszültség, hogy mozduljak, hiszen egy menet kevés volt. De az anyám figyelmeztetése, hogy maradjak ki az életéből, visszatartott. Az kavargott bennem, hogy gyógyszert javasolt neki... nem őrült és én továbbra sem hittem abban, hogy tűzoltáson kívül bármi haszna lenne. Komolyan egy másik drogra akarja ráállítani? Ami nem csak talán egyenesbe hozza, de még távolabb löki tőlem. Mert le fogja lassítani és a szexuális étvágya is csökken. Pedig csak ez köti hozzám. Ami semmi, de mégis ez csalta vissza, ez kényszerítette az ágyamba.
Kurva élet...
Meglepően sokadik gondolatom volt az, hogy amúgy járok valakivel. Még akkor sem ő jutott eszembe, amikor a nagy vergődésem közepette elővettem a telefonomat és egy üzenetet kezdtem írni.
*Átmehetek? Meg fogok így őrülni! –írtam le a legőszintébb gondolataimat.
*Nem! Minek jönnél? Ami történt egy butaság volt és nem fog előfordulni többször!
Szenvedtem, mert nem volt elég ennyi!
*Csak rád tudok gondolni... Tudod, hogy engem ez csak felhúzott, nekem is járna valami!
*Ha szex kell, ott a barátnőd! – le akarta zárni ennyivel, de ez nem így működött. Átjött, lerohant, felkavarta az érzéseimet.
*Ha azt mondod, hogy az enyém leszel szakítok vele! – egy darabig meredtem a szintén túl őszinte agymenésemre.
Nem jött válasz. Nem azonnal, abba a néhány annyira nem is hosszú percbe már beletébolyodtam. Annyira vártam valamit. Annyira akartam, hogy felém billenjen a mérleg.
*Úgy tűnik én a legrosszabbat hozom ki belőled... A lányt csak talomba tartod?
Az ideges járkálásomból leültem a székre. Ez most igaz volt. Minden kicseszett szó és végre a barátnőm napsugaras arca is kezdett fel-felvillanni. El kezdtem gondolkozni, hogy miért vagyok vele együtt és számos dolgot tudtam mellé rakni. Bailey mellé keveset, és azokból több is fájt, de az egyik valahogy mégis sokkal jobban megnyomta az ő listáját. Egy barom voltam, de valahogy nem láttam át mikor kezdtem az lenni.
Szerelmes vagyok belé, ez ellen kurvára nem tudok mit tenni. Nem változtat ezen, hogy a nő akivel járok fantasztikus, és jól érzem magam a társaságában. Beszélgetünk, a szex is... hát az is jó.
De most, hogy egy kicsit visszakaphattam azt az apró gyönyörűséget, őt akartam.
De mi lenne ebből? Ami egy megcsalásból egy kétségbeesett, kibaszott jó kefélésből indult? Kapcsolat? Kétlem. Ő még nincs rá kész, én meg, mint jelenlegi szemétláda, én sem. Így csak félremennek a dolgok...
*Igazad van, egy gyökér vagyok. - zártam le a beszélgetést.
Egy hosszú fürdőt vettem, felidézve a vékony testét, a kis mellét, a formáját, az ízét, a nyakának az illatát, a sóhajait a kibaszott izgató nyögését.
Ebbe beleőrülök...
A bűntudat akkor vert gyomorszájon úgy igazán, amikor Amy átjött és csicseregve mesélte a napját. Kávét tett elém, meg a szendvicset, amit útközben nekem vett. Ő édesen sürgölődött körülöttem, én meg csak arra tudtam gondolni, hogy átkúrtam. Eszemben sem volt elmondani, hogy lefeküdtem az Bailey-vel, de most meg valahogy az egész el volt baszva.
Nem volt könnyű dűlőre jutni, nem is igazán hittem, hogy sikerült. Akartam őt is, azt a kiegyensúlyozottságot, érettséget, ami egyrészt áradt belőle és rám is jó hatással volt. Ezt, hogy figyelmes és foglalkozik velem. Mert őrülten vágytam egy kis figyelemre, de kezdett egyoldalúvá válni, és azt az oldalt amire most ő került, elég jól ismertem.
Meg kellett volna beszélni, de rohadtul semmi kedvem sem volt hozzá úgy, hogy a túloldalon semmi nem vár.  Még csak üres ígéretek sem. Ezért húztam, halogattam hátha történik valami. Vagy csak marad minden úgy ahogy van, és talán jobb lesz, vagy fasz tudja... De a feszültség egyre csak gerjedt bennem és kevés esélyt láttam rá, hogy ezután a lépésem után már vissza lehet térni a normális kerékvágásba. Úgy tűnt, hogy annyira mégsem vagyok érzéketlen tahó, hogy leszarjam Amy érzéseit. Így viszont nem ez a szerep. Még ha Bailey időnként meg is könyörült volna rajtam nem ment volna ez a kettős élet, de az érzelmeim attól még két irányba futottak. Jó nagy kibaszás ez az egész!
 
Mikor már többé kevésbé túl voltam a vizsgáimon, és legalább már ez nem fullasztott annyira, lementünk az egyik klubba lazítani. Hardcore meg egyéb kemény rock szólt a hangszórókból, körülöttünk teltházzal futott a hely. Volt, aki billiárdozott, meg dartsozott, de mi csak az egyik szabad asztalhoz verődtünk be, pár sörrel meg felessel. Mason a külön válásunk óta is ugyanolyan jó barátom maradt, de a szalonomban dolgozó srácok közül Sammel is elég hamar megtaláltuk a közös hangot.
Együtt, Amyvel az oldalamon diskuráltunk az egyetemről.
–Szerintem meg még így is túlzottan elhatárolódsz tőle – jelentette ki Amy arra reflektálva, hogy közöltem, hogy most már kezd elegem lenni az egyetemből.
– Szeretnéd, hogy még több órát vegyek fel? Bocs, ha azt várod, de sosem leszek olyan kibaszott bölcs, mint Timie haverod. Hát kurvára nem is akarok! – toldottam még hozzá.
– Ne is! – kuncogott. – Azért veled vagyok nem vele. Nem, arra céloztam, hogy nem nagyon jársz el egyetemi összejövetelekre, meg úgy általában nem keveredsz azzal a brigáddal – vont vállat szelíden. –Én egy bulit se hagytam ki...
– A te korodban – tette hozzá Mason vigyorogva, erősen utalva rá, hogy Amy és köztem volt pár év korkülönbség az ő javára.
– Megvan a társaságom.
– Graysie sosem volt az a nagy bulizós fajta... A gimis évei alatt is az én szalonomban kuksolt – magyarázta.
Volt azért egy kis kilengés, de ebbe most nem akartam belemenni. Mert az, hogy a gimi alatt egyáltalán eljártam valahova, is, az akkori barátnőmnek volt köszönhető, és az is, hogy az egyetem kezdetén leszakadtam a többiektől.
–Ez van – vontam vállat mert nem különösebben érdekelt.
–Jó, igazából még nem vagy elkésve semmivel, egy féléven vagy túl.
– Nem vagyok – vágtam közbe mert a maradék néhány tárgy, amiből még előttem állt a vizsga elválasztott tőle.
– Jó, te is tudod, hogy meglesz! – paskolta meg a combomat.
Olyan vagy igen vagy nem fejet vágtam, majd elmosolyodtam. Jó, hogy meglesz, nem vagyok hülye gyerek! Ráadásul ami érdekelt azzal mindig könnyebben boldogultam. Egy jó fél óra és egy sörrel később már a billiárd asztalok felé vonultunk, hogy Mason kedvére alázhasson, ugyanis ebben a sportban kurva szar voltam.
Ahogy átvonultunk a hely egy egészen más termébe Sam elkapta a karomat és egészen észrevétlen az egyik asztal mellett álló fotel felé bökött. Inkább a társaságra.
A szőke ott állt egy csapat hím társaságában, köldök villantó felsőben. Rögtön szemetszúrt ami egy hete még nem volt ott a három, ékszer a köldökébe. Azonnal elgondolkodtatott, az, hogy egyből három piercinget is tetetett bele.  Ahogy a tetkóknak úgy általában a piercingeknek is volt oka. Másképp, más okból, de mindegyiknek volt jelentősége. Elismerem nagyon is mutogatni való a teljesen lapos hasa és a köldöke, ami ékszerek nélkül is izgi volt, de ez a gönc rajta, kurvára nem felelt meg a téli időjárásnak. Nem mintha egyedül rajta láttam volna ilyesmit... Rohadtul idegennek találtam tőle ezt a stílust. Túl magamutogató, túl kihívó... Ő nem ilyen volt... Vagy valamikor nem...
Felismertem az egyik srácot is, azt a kis cuki rózsaszínhajút, aki ott volt, amikor bevertem a képét Jimmynek. Aki állítólag a pasija szeretne lenni, és most is valahogy kurvára úgy tűnt, hogy nem tett le erről a tervéről.
Nem időztem sokat, csak gyorsan mértem fel a kompániát azután jelentőségteljesen néztem Samre, remélve, hogy leveszi belőle, hogy jobb lesz, ha most kussol. De nem aggódtam hiszen diszkréten hívta fel a figyelmemet Bailey-re.
Mint kiderült nem csak Mason képes lealázni a golyó pöckölgetésbe, de a nőm is. Az viszont számomra is szórakoztató volt, hogy nem csak engem, hanem a nagyszájú mentoromat is.Nem alakult szarul az este, csak éppen azzal nem tudtam mit kezdeni, amit a szemem sarkából láttam. Ugyanis félszemmel figyeltem, hogy mi történik a nem túl távoli asztalnál. Mert túl gyanús volt ez a társulás. Nem a kis pöcs, ha eddig lepattintotta, ez ezután sem lesz másképp, a többi bökte a szemem. Akikből nem túl sok jót néztem ki. Persze, az sem kerülte el a figyelmem ahogy nevetett. Nekem már annyira régen jutott ki, ebből az oldalából. A féltékenység dúlt bennem, hogy velük olyan jól elvan, velem meg mintha minden nehéz lett volna. Igyekeztem rövidre szabni az átpillantásaimat, de gondolom az egyre sűrűsödő alkalmaknak köszönhetően, egy másodpercre egybeforrt a tekintetünk. Zavarba jött, egyértelműen látszott rajta. Feltűnően csak utána amikor csillapodott a virgoncsága, mintha azt is én oltottam volna ki belőle. Ez valahol boldoggá, elégedetté tett valahol pedig rohadtul idegesített, mert mintha nem azt értem volna el, amit akartam.
Én lazán lökdöstem az este további részében, Mason és Amy viszont lassacskán vérre mentek. Sammel időnként összenevettünk, hogy képesek ennyire komolyan venni egy ilyen kis szart. Ha ez az estét úgy éljük túl, hogy ezek ketten nem verik szét a másikon a dákót, vagy örök barátok lesznek, vagy halálos ellenségek. A gyilkos pillantás miatt, amit a mentorom kapott, most inkább az utóbbira voksoltam volna. Egy újabb körért indultunk a kollégámmal, addig is kiszabadulhattunk a vad csatározásból.
–Esküszöm nem érzem át ezt a kielégülést, amit ők, amikor elteszik az utolsó golyót! – nevetett rám.
– Örültek – értettem egyet, felé fordulva. Aztán megálltam és vettem egy nagy levegőt. Mert így megláttam azt is ahogy abban a másik társaságban előkerül egy apró tasak. Csak egy villanásra, de tudtam mi volt. A kibaszott sóhaj után se lettem nyugodtabb. Arrébb toltam a srácot és kicsit már elönthette a szar az agyamat, amikor egyik kezemmel a nő csuklóját kaptam el, a másikkal meg azt a szaros kis műanyagot téptem ki a kezéből.
– Eltöröm a kibaszott karodat, ha még egyszer ilyen szart adsz neki! – dörrentem rá. – A kiscsaj megmondja, hogy megteszem, igaz? – vetettem egy kíméletlen pillantást a pinky kis seggre, akinek ezután szintén kijárna némi fejmosás. Az anyagot a képébe vágtam és a vékony csuklót húzva magam után indultam kifelé. Láttam ahogy a rózsaszín megrázza a fejét amikor a kislányok keménykedni akartak. Bölcsen belátta, hogy ez most nem az ovi udvara.
Bailey nem tiltakozott, vagy ha mégis, egész addig nem tűnt fel, amíg az ajtón kívül magam felé nem fordítottam.
– Azt hittem, hogy ezen már túl vagyunk, bassza meg!
Ijedten húzódott hátra, de nem tudtam most sajnálni. Szégyenkezve elfordította a fejét. Hát remélem is, hogy kurvára sajnálja.
– Mi volt ez? Kell, hogy az összes kibaszott dílert szét verjem? Most velük haverkodsz?! Komolyan ennyire szükséged van arra a szarra?
– Mert az jobb, amit te csinálsz?! – vágott vissza dühösen.
Nem tudom... Jobb... azt hiszem igen...
– Elmondtam már csak károlj el, és lépjünk tovább!
Hát, ez sajnos nem ilyen egyszerű... Képtelen voltam leakadni a témáról.
– Ismered őket egyáltalán? Tudod, hogy mit adtak el neked?!
– Hát, lehet, hogy erről kicsit többet tudok, mint te – vetette oda cinikusan amivel csak még jobban felbaszott.
– Az meg se fordult a kis fejecskédben, hogy esetleg, amit kapsz nem az mire számítasz, hanem ne adj isten mondjuk Gina? Vagy ennyire bejönnek a kis buzik, hogy gond nélkül megbaszatod magadat velük?!
Megfogta a karomat Sam, mert meglehet, hogy már teli torokból üvöltöttem a dacosan visszanéző lányra.
– Ne nézz ennyire naivnak! – vágott vissza.
– Hát bogaram ebben a pillanatban, pont ennyire naivnak tűnsz!
– Jó, és? Mit érdekel téged? Menj inkább be, ott van az, akivel lenned kéne! Akivel lenni akarsz! – a hangjából kihalottam némi sértettséget, de azt nem gondolhatta komolyan, hogy majd így hagyom, hogy elmenjen.
– Kurvára ne kezd ezt! – kiáltottam utána, majd Samet és mellesleg a barátnőmet is hátra hagyva, utána rohantam. A klubbok környékén mindig vesztegelt néhány kocsi, az egyiket leintettem közöltem a címet meg, hogy várjon egy kicsit míg begyűjtöm a csajt. A kezét újra elkapva tuszkoltam  a taxi belsejébe, ami azonnal indított is. Bailey akaratosan tőlem elfordulva bámult ki az ablakon.
– Durván felbasztál, ha tudni akarod – vetettem neki oda némileg higgadtabb hangnemben.
–Nem akarom – felelt vissza csípősen.
–Komolyan nem volt elég a detox, hogy megint ezzel próbálkozz? Mi a faszért jársz terápiára, ha ennyit ér? Komolyan a kibaszott bogyókat akarod szedni? Vagy mi? Nem értelek!
A nő többnyire halvány színt öltő arca, most egészen vörös volt, a szemei pedig szinte gyilkoltak.
– Komolyan a francos taxiban akarod megbeszélni, hogy drogozok, meg a terápiát?! – kelt ki magából. – Jó, tudod, mit akkor azt se hagyd ki, hogy te meg velem csalod a tökéletes csajodat. Csak tudnám, hogy miért, ha annyira jó vele!
Mondani akartam valamit, visszavágni, de ezzel belém fojtotta a szót.
–Ha úgyis gyökérség velem lenni... – motyogta az orra alatt. – Ne izgulj, tisztában vagyok vele... Csak akkor legalább hagyd meg, hogy én is... hogy valahogy kibírjam ezt a nyomorult életet! Ha neked úgyis ott van ő! Akkor nekem is... Nekem is maradhat valami.
– De ne a kibaszott drog! Az istenért! – fakadtam ki. A taxis nem állt meg, nem szólt közbe, de aznap valószínűleg nem mi voltunk a kedvenc fuvarja. Főleg, amikor a csaj rájött hova tartunk és hiszérikusan ki akart szállni a kocsiból. Erősen fogtam a karját amíg az ajtóig vonszoltam. Csengettem, és vártam, hogy az apja fáradt arcával nézzek szembe.
– Szép estét kívánok! – mondtam csepegő gúnnyal.
– Bailey? – nézett rá kérdőn nyilván nem értette mit keres ott a lánya amikor már nem is ott lakott. Hát nem sokáig hagytam homályban.
– Jobban tenné, ha rövidebb pórázra fogná, és úgy mellesleg a helyében, nem most csináltatnék neki drog tesztet.
Az apró nő sápadt, erre ő sem számított.
– Te rohadék! – szegezte nekem. – Annyira gyűlöllek.
–Megmondtam, hogy nem érdekel – közöltem egyenesen a szemébe – Csak nyugodtan, ha jól esik! De azt nem fogom hagyni, hogy bajod essen.
Belökve a mélyvízbe, fordultam vissza a kocsihoz és ott hagytam. Evickéljen ki egyedül, ha ez kellett neki! A faszomat!