Bánat és Szikla

8. Bailey

Egyik lábam felhúztam a kanapéra és azt figyeltem, ahogy James egy drogéria hűség kártyájával, szét töri a kiszáradt anyagot, majd kis utcákba rendezi. Rám nézett, talán a pillantásért ahogyan ítélkezek. Nem tettem, ő pedig nem fogta vissza magát. Sorban szívta fel, a csíkokat. Fintorogva törölgette meg dörgölte az orrát és olyan fejet vágott, mint akinek nem ez volt a kedvenc élménye.

Fáradtan, az ajkam harapdálva vívódtam. Napok óta nem tudtam rendesen aludni a visszatérő rémálmoktól.

-Na, nem kaptál kedvet? - kérdezte vigyorra húzva a száját, amikor már rendezte az ábrázatát.

-Tényleg napokig nem alszol tőle? - kérdeztem válasz helyett.

- Nem - felelte, és már rakta volna is el a kis pakkját.

- Várj. Szeretném én is! - hadartam, és azt hiszem ujjam feszült harapdálása nem győzte meg, hogy komolyan gondoltam.

- Tényleg? - vonta fel világos szemöldökét.

- Aha - bólogattam és egy kicsit közelebb csúsztam az asztalhoz. - Szeretném kipróbálni.

Magam sem voltam benne biztos, de ahogy akkoriban a fű, ez is izgatta a fantáziámat. Láttam már Jamest is és más haverokat speedet szívni, nem tűnt olyan kemény drognak. Ráadásul, amit Jamestől kaptam az mindig első kézből származó anyag volt, a saját használatra szánt cuccot sosem ütötte fel és nekem sem adott volna mást. Megbíztam benne.

- Jól van - egyezett bele. Nem kellett bizonygatni, meg győzködni, hogy a válaszomat elfogadja, hiszen minden alkalommal felajánlotta. Várható volt, hogy egyszer rábólintok. Elém rakta a kis tasakot, és a műanyag kártyát.

- Fog menni igaz? - kérdezte.

- Azt hiszem - állítottam és úgy zúztam össze és söpörgettem, csíkokba, ahogy tőle láttam.

- Így jó lesz? - néztem rá kérdően.

- Nyolc utcába igazítsd - mondta és közelebb csúszott. A fejem lüktetett az izgalomtól és egy kicsit bele is szédültem. De a gyomromban nem az a kellemetlen idegesség feszített, hanem az az örömteli kíváncsi, hogy most valami vad dologra készülök.

Az asztam fölé hajoltam és befogtam az egyik orrlyukamat első mozdulattal belenyomtam a piercingem az orrom belső falának. Igazítottam rajta, ami végső időhúzásnak is elment, aztán az anyag fölé hajoltam és ügyetlenül nagy szívással eltüntettem az első csíkot. Túl estem a nem merem határon, és már a nincs visszaútba estem.

- A többit is! - emlékeztetett a csendben szemlélődő barátom. Megdörgöltem az orrom, és tudtam miért mondja. Az anyag kesernyés iszonyú íze a torkomra csorgott és marta a szaglójáratomat. Újra szívtam, és még hatszor. A végére folyt a könnyem az orrom, még jobban mart és krákogni kezdtem, hogy azt a hülye ízt valahogy eltüntessem az orromból.

- Jól vagy? - mosolygott rám.

- Nem, ez nagyon szar volt! - háborogtam.

-Jól van, túl vagy rajta! - összeborzolta a hajam, és vissza dőlt a kanapéra. - Egy kicsit várunk aztán, aztán indulhat a buli oké?

- Milyen buli? - kérdeztem ijedten.

- Az elsőt nem itthon kell letesztelni - vigyorgott.

-Én nem otthon vagyok - feleseltem visszavigyorogva.

- Tök mindegy!

- És ha levágják, hogy szívtam?

- Ne parázz, ez nem olyan, mint a fű. Némi ráhatásod van a dologra. Nincs tudatmódsítás, teljesen képben leszel.